Egy hatalmas salátatörvénybe bújtatva intézi el a kormány, hogy az állam tulajdonában lévő pénzügyi intézményeknek ne legyen kötelező alkalmazniuk januártól a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokat (IFRS). Az egyik érintett, a Magyar Export-Import Bank Zrt. (Eximbank) azonban mintha nem annyira örülne ennek a fordulatnak.
Az előterjesztő, Varga Mihály
Az egész pénzügyi szakmát lázban tartja, hogy több lépésben kötelezővé válik az IFRS alkalmazára. A magyar standardoktól eltérő beszámolók elkészítése más logika szerint történik, az átállásra való felkészülés pedig erőforrásokat köt le az érintett vállalatoknál. Ezért is történt az, hogy a kötelező alkalmazás bevezetését mindenki igyekezett halogatni.
A hatályos szabályozás szerint erre 2018-tól már nem nyílna mód. Pontosabban a szakma jelentős részét kitevő szektoroknak - például a hitelintézeteknek - 2018. januártól kötelező lesz az IFRS alkalmazása. Korábban is készíthették beszámolóikat e standardok szerint, de eddig ez nem volt kényszer. Januártól az lesz.
A biztosító társaságok más helyzetben vannak, nekik van még két évük a kötelező átállásra. A jogalkotási folyamat során a takarékszövetkezetek is mentesültek a kötelező bevezetés alól.
Egy, a parlament által tárgyalt javaslat pedig két, állami tulajdonban lévő intézménynek is haladékot adna. A T/17998-as számú javaslat (Az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő törvények és egyes egyéb törvények módosításáról) 105. §-ában rendelkezik arról Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, hogy a Diákhitel Központ Zrt. és a Magyar Export-Import Bank Zrt. 2018 helyett csak 2019-től legyen kötelezve az IFRS alkalmazására.
De vajon mi indokolja, hogy e két állami tulajdonban lévő intézmény átmenetileg megússza azt, ami miatt sok cégnél vannak álmatlan éjszakáik a pénzügyekért felelős vezérigazgató-helyetteseknek, azaz CFO-knak? A javaslat indoklása erről látszólag nem sokat árul el, mégis okosabbak leszünk belőle.
Az előterjesztő szerint a Diákhitel Központ Zrt. működésének átstrukturálása miatt vált indokolttá a halasztás. Az Eximbank esetében pedig a magyarázat az, hogy a cégcsoporton belüli egységes alkalmazás érdekében kell sort keríteni az egy éves halasztásra. Ehhez tudni kell, hogy a bank mellett van egy biztosítói ága is a csoportnak, márpedig rájuk - mint említettük - egy másik, későbbi határidő vonatkozik.
Az Eximbank ezt ugyan nem említette a portálunk érdeklődésére küldött válaszában, ellenben arra hívta fel a figyelmet, hogy "az állami tulajdonú bankok számára egységesen 2019. január elsejétől lesz kötelező az IFRS alkalmazása, s ezzel összhangban történt az Eximbank Zrt.-re vonatkozó határidő módosítása". Vagyis e válasz szerint nem csak az Exim kap még egy év haladékot a jogalkotóktól.
Van azonban még egy fordulat a történetben. Az Eximbanknak ugyanis, mint tőzsdei kibocsátónak (vállalati kötvényeiket vezették be a tőzsdére) már most is kötelező az auditált IFRS szerinti beszámoló közzététele. Vagyis számukra ez valójában nem választási lehetőség, a tőzsdei jelenlét miatt muszáj ilyen beszámolót is publikálniuk amellett, hogy a magyar számviteli szabályok szerint is készítenek beszámolót.
Ráadásul úgy tűnik, nem is örülnek annyira a kivételezett helyzetnek.
Mint portálunknak írták: "A törvényjavaslat elfogadását és hatályba lépését követően számunkra is könnyebbséget jelent majd, hogy csak IFRS standard szerinti beszámoló elkészítését kell elvégeznünk." Ebből nekünk az jön le, hogy az Eximbanknál alig várják már azt az időt, amikor csak egyféle beszámolót kell összeállítaniuk.
De mit nyerhetnek az állami tulajdonban lévő intézmények a haladékkal. Az olyan bankok, mint az Exim, valójában nem tekinthetők a kereskedelmi bankok versenytársainak. Más logika szerint működnek, inkább kiegészítik egymás a piacon. Ebben az értelemben nem sok értelme van a szabályozással elérhető nyereségről beszélni.
Pénzügyes szakemberek szerint az ügyfelek szempontjából sem jelent változást az áttérés egy másik számviteli rendszerre. Egybehangzóan állítják, hogy az ügyfelek semmit nem fognak ebből érzékelni, pusztán ettől sem jobb, sem rosszabb nem lesz a szolgáltatás színvonala. Ahol mégis lecsapódik a változás hatása, az a házon belüli felkészülés, az erőforrások lekötése, ami miatt alkalmasint kevesebb figyelem juthat az "ügyfélélmény" javítására, jobb ajánlatok nyújtására.
Egy biztosítási szakértő azt mondta lapunknak, hogy az IFRS elsősorban a társaság befektetőinek szélesebb körű tájékoztatására lesz alkalmas. Természetesen más a helyzet, amikor szórt a részvényesi struktúra, és megint más, amikor egy tulajdonos van, jelesül az állam.
Egyszóval szólnak érvek amellett is, hogy az államnál lévő intézmények megkülönböztetett bánásmódban részesüljenek, pontosabban ez nem okoz zavart a piaci folyamatokban. Ezzel együtt megint egy példáját látjuk annak, hogy az állam kivételezetten bánik az alája tartozó intézményekkel.
(Nem kapcsolódik szorosan e cikk témájához, de a biztosítók esetében egyelőre talány, hogy az átállást követően hogyan lehet majd megállapítani a helyi adók alapját. Ennek a problémának a megoldására most alakult egy munkacsoport, amelyik a nemzetgazdasági tárcával folytat egyeztetéseket.)
Baka F. Zoltán
mfor.hu
