Két amerikai kutató 105 élvonalbeli amerikai cég vezetőjét vette górcső alá, mennyire erős bennük a hajlam az önimádatra, illetve e vonásuk milyen módon befolyásolja a vállalat működését. Tapasztalataikat ugyan csak a jövő héten osztják meg az érdeklődőkkel az amerikai Menedzsment Akadémia gyűlésén, néhány tanúságot azonban már elöljáróban is kiemeltek.
A nárcizmus természetéből adódóan az e jeggyel megáldott személyek jóval inkább ki akarnak törni a tömegből, karrierista hajlamuk erősebb az átlagosnál. A magukat szinte istenként tisztelők vezetőként keresik a kihívásokat, merész, nagyra törő terveiket pedig minden áron véghezviszik. Vesszőparipájuk a kutatás-fejlesztés, amire szívesen áldoznak nagyobb összeget is. Nagy költekezők, s az ő nevükhöz fűződik a legtöbb és legnagyobb vállalati akvizíció is. Mivel lépéseik sohasem nélkülözik az extremitásokat, így amilyen magasra juthatnak, olyan nagyot is zuhanhatnak a kis "istenek", a vállalattal együtt. A szürke eminenciásként tevékenykedő társaikkal ellentétben szeszélyeik jóval inkább befolyásolják a vállalat jövőjét, s a befektetők pénztárcáját is. Hazai vonatkozás hiányában a Menedzsment Fórum megpróbált utánajárni, mit tapasztalnak a témában a humánerőforrás hazai szakemberei.
Fő a csapatszellem!
Nagyobb cégeknél nem, de középvállalatoknál találkozott a problémával Czakó Károly, az Atlantis Child Trainer Kft. trénere. A szakember ilyen esetben látványos tünetekről is beszámolt: "a termelést a vállalat elhanyagolta, míg a design és az irodák arculata markánsan eltért". Többet költött a cég marketingre is, amelynek során a valósnál jobbnak, többnek állította be magát.
A dolgozók is felelősek
Az önimádat Szentmihályi szerint személyiségfejlődési probléma, amelynek okát sokszor a gyerekkorban kell keresni, hátterében elismerés- és óriási bizonyítási vágy áll. "Kevesebb is elég lenne, de még mindig tesz a tűzre" - magyarázta a tréner. Az ilyen típusú főnököt akkor még nehezebb "leállítani", ha dübörög a szekér és a vállalat eredményei is őt igazolják.
Ki mondja meg?
Az is nehéz döntés, hogy ki vállalja fel annak terhét, hogy felvilágosítsa a vezetőt személyisége gyenge pontjairól. A szakértők szerint mindenképpen a hierarchián kívül álló ember lehet alkalmas e feladatra, aki objektíven meg tudja ítélni az adott szituációt. Fontos, hogy a vezető elfogadja a véleményt, és tisztában legyen vele, a személy az érdekeit szolgálja.
"Mivel egy coach kellően tárgyilagos, betöltheti ezt a szerepet" - fogalmazott Szentmihályi Károly, aki szerint a legfontosabb, hogy elfogadja a vezető az észrevételeket. "A nárcisztikus vezető inkább alárendeltként kezeli a beosztottakat, így egy külső tanácsadó jobb esélyekkel indul, partnerként tekintenek rá" - érvelt Czakó, aki nem hagyta szó nélkül a tanácsadó felelősségét sem. Hiszen egy lelkiismeretlen külsős busás haszon és újabb megrendelés reményében ugyanúgy segédkezhet a glória fényesítéséhez, mint a munkavállalók.
Istvánko Viktória
