A szakmai szövetség főtitkára, Peller Katalin a hazai iparág versenyképességéről azt nyilatkozta, hogy "Magyarországra is igaz az, ami Európára. Az elmúlt tizenöt évben végrehajtott fejlesztések révén a korábbinál nagyobb sebességű nyomtatás vált lehetővé, lerövidültek a szállítási határidők, s a korszerűsítéseket kapacitásnövekedés kísérte. Minőségben sincs különbség a magyarországi és a nyugat-európai nyomdatermékek között".
Pelle rámutatott: "Az európai csúcsszínvonalat képviselő gépparkunk áránál csak az kerül többe, ha nem használják őket. A legdrágább gép az álló gép". Ennek elkerülésére ma már nem elég nyomtatási munkát kínálni a megrendelőnek. Extrákat kell adni, komplett szolgáltatáscsomagot kínálni, amelyet a vevő hajlandó is megfizetni. A logisztika területén például nagyobb papír készlet tartásával lehet a megrendelő kedvében járni - számol be a Világgazdaság.
Ehhez persze ismerni kell az igényeket és be kell vetni marketingeszközöket is. Az élvonalbeli hazai nyomdaipari vállalatok veszik is az akadályt, de nem tökéletes a hazai helyzet. Hiányos a piac, a versenytársak, a nyomdák beszállítói közötti verseny ismerete. Uniós csatlakozásunk óta a helyzet kiélezettebbé vált, s nem csak azért, mert szlovákiai és szlovéniai riválisainkkal együtt kerültünk az EU határain belülre. Erős versenyt támasztanak az unión kívüli, főleg a romániai nyomdák is.
A nagy példányszámú nyomtatás terén a kínaiak már hódítanak. A távolság nem nagy gond: egyhetes, tíznapos határidőre is vállalnak szállítást. Az európai nyomdaiparban tehát rövidesen ugyanolyan kínai erőfölény alakulhat ki, mint a textiliparban.
