Munkarend és munkaidőkeret: buktatók a szabályozásban
A konferencián szó volt még a munkaidő mértékéről. Ezzel kapcsolatban Pál Lajos arra hívta fel a figyelmet, hogy ezt napi szinten érdemes meghatározni a munkaszerződésben (például napi nyolc óra), mert ha ez heti szinten történik, akkor a munkaügyi bíróság azt könnyen beosztásként értelmezi, és büntetést szabnak ki, ha e fölötti óraszámban foglalkoztatják a munkaadót.
Fontos a munkavégzés elrendelésére vonatkozó szabályok pontos ismerete is. A rendelkezésre állás időbeli keretét a munkáltató határozza meg. Ez azt jelenti – bármily furcsán hangzik is -, hogy a munkaadónak a dolgozó minden percével rendelkeznie kell. Tehát például meg kell állapítania, hogy a munkavállaló éppen munkaidejét vagy pihenőidejét tölti.
A munkarend egy rendszer, amelyet a munkáltató szabályoz meg, és amely nem azonos a működési renddel (bár a törvény ezt sokszor keveri). Elemei közé tartozik a munkanap és a pihenőnap meghatározása. Eszerint a pihenőnap az első műszakkezdést megelőző 24 óra. A napi pihenőidő pedig a munkavégzés befejezésének időpontjától a másnapi munkavégzés kezdetéig tart.
Beosztás és munkaidőkeret
A munkarendet szintén sokan keverik a beosztással, amely az egyes naptári napok jellegét határozza meg. Az adott beosztást egy héttel korábban egy hétre kell közölni a munkavállalóval, és attól a munkáltató csak rendkívüli munkavégzés elrendelésével térhet el.
A munkaidőkeret pedig a kötelezően ledolgozandó munkaidőt határozza meg hosszabb időre. Ezt úgy kapjuk meg, hogy ha a naptári napokból levonjuk a pihenőnapokat és a munkaszüneti napokat. Mértéke lehet három hónap, ez esetben a munkáltató határozza meg. Idénymunkánál négy hónapra lehet előre tervezni, míg hat hónap és egy év esetében a kollektív szerződésben meghatározattakat kell figyelembe venni.
A vonatkozó jogszabályok helyes alkalmazása egy cégnél, szervezetnél elengedhetetlen, hiszen ha a munkaügyi felügyelő jogellenességet állapít meg, a büntetések óriási terheket róhatnak a vállalkozásokra.
Kovács Zita
