8p

Csiki-Bege Lajos teherautóival már mindenki találkozott az utcán, de sokan nem tudják, hogy az autókereskedő legalább ekkora lendülettel dolgozik első lakóparkjának tervezésén és egészségmegőrző projektjein. Utóbbi kötődés orvos múltjából származik. Hol a határ: mennyi mindenhez érthet egy ember, és mennyi mindent lehet egyszerre egy kézben tartani? Többek közt erről is mesélt Csiki-Bege Lajos, a Csiki-Bege Kft. ügyvezetője és tulajdonosa az mfor.hu-nak.

Sebészből lett vállalkozó

- Mindig van abban valami romantikusan izgalmas, amikor olyan emberek válnak sikeressé, akik egy isten háta mögötti faluban töltötték gyerekkorukat, és nagyon hosszú utat tettek meg, míg jelenlegi életükhöz értek. Ön is ilyen ember. Egy erdélyi, gyergyói faluban nevelkedett, ma ott sorakoznak polcán a kitüntetések: Üzleti Etikai Díj, Business Superbrands 2008, Legígéretesebb vállalkozás, Legjobb vállalkozás, és még lehetne sorolni.

- Nem ez volt a cél, ez "csak" következménye annak, hogy engem mindig hajt valami belülről. Mindig a lehetetlen teljesítése motivál, és valójában, ahogy mondja, már az is szinte a lehetetlen kategóriába tartozott, hogy én Gyergyóból idekerüljek.

Emlékszem, két példaképem volt a faluban, a pap és az orvos. Mindketten közmegbecsülésnek örvendtek, ami nagyon vonzó volt. Amint kiderült számomra, hogy a pap nem házasodhat, maradt az orvosi pálya. Amikor elmeséltem nagyanyámnak, hogy orvos leszek, ő csak ennyit mondott: "Á, fiam, nem úgy van az." Akkor elhatároztam, hogy belőlem orvos lesz.

- És lett. A siker melyik része a legizgalmasabb Ön számára?

- Nem a pénzügyi, az biztos. Inkább az alkotás iránti vágy, a felelősség és az elismerés. Nagyon sok mindent csinálok, amire az emberek nagy része azt mondja, hogy nem más, mint egy mókuskerék. De én nem így élem meg, nekem ez így jó. Sokszor kerültem víz alá én is, és nagyon motivált, hogy mindebből jól jöjjek ki.

- Például?


- Például nem éreztem túl komfortosan magam, amikor mínusz 210 millió forint volt a bankszámlámon. A bank gyakorlatilag le akarta nyúlni a plázát a banki hitelek áráért, újra kellett finanszíroznom az egész projektet. De győztesen jöttem ki abból a konfliktusból. Nálam a történet ott kezdődik, amikor meghallom, hogy valami lehetetlen.

- A Pláza úgy működik jelenleg, ahogy azt eltervezte?

- Kisebb változtatásokkal, de alapvetően igen. A koncepció lényege, hogy az olasz, japán, német autók mellett megtalálhatóak az egyéb jellegű ügyfél igényeket kielégítő szolgáltatások, úgymint vendéglátás, bowling, orvosi rendelők, fitneszterem, oktatóközpont, bankfiók, szerviz, biztosítás, autóbérlés, multibrand motorosközpont, off-road szakáruház és motoros, autós kiegészítők szaküzlete...

Az arányokon kellett változtatnom az eredeti tervekhez képest, miután csökkent az autópiac. Ennek oka pedig a gazdasági helyzet és az adócsaló, szürke import. Így mi is csökkentettük plázán belül az autós szolgáltatásokat, és több lett helyette az oktatás és az egészségközpont.

- A szerviz mellett található egy kis orvosi rendelő, közte egy étterem. Elnézést, de mit gondoltak a finanszírozó partnerei, amikor meghallották ezt?

- Mondja ki nyugodtan: teljesen hülyének néztek. Pedig azt gondolom, hogy az egészséget ugyanúgy karban kell tartani, mint az autót, és miért ne lehetne ezt egy helyen. Azóta több autópláza-kezdeményezés tönkrement, ez működik.

- Akkor térjünk vissza az orvosi pályához, minek készült?

- Sebésznek. Az egyetem másodévétől hétvégeimet is sebészeti ügyeletekben töltöttem, de orvosként végül egy évig dolgoztam.

- És mi lett a hivatástudatával, ami szerintem a legtöbb orvost jellemez?

- Vagy legalábbis ezt gondoljuk róluk… Én már akkor is munka mellett teherautókkal kereskedtem. Sőt, már egyetem mellett dolgoztam: szabtam, varrtam, faragtam, jó volt a kézügyességem. Egyszer, amikor a mellékhelyiségben ülve mobiltelefonon eladtam egy teherautót, és kerestem rajta több százezer forintot, rájöttem, hogy ezt a pénzt orvosként egy év alatt tudnám megkeresni. Nagyon dühös lettem, és otthagytam az orvosi pályát. Mindenki tágra zárt szemekkel fogadta a döntésemet, amit tényleg egyik napról a másikra hoztam meg.
- Mi maradt meg az orvosi énjéből? Például, ha egy színházban rosszul lesz valaki, akkor Ön orvos vagy teherautó-kereskedő?

- Orvos! Azért elég nagy része megmaradt a tudásomnak, ma is szoktam szakorvosokkal érdemben beszélgetni. Egy baleset mellett nem tudok csak úgy elmenni, mindig az elsők közt segítek, ha tudok. Ami ezen kívül megmaradt: a funkcionális gondolkodás. Soha nem a tüneteket kell kezelni, hanem az okot. Ez mindenre igaz, akár egy kapcsolatra, akár egy vállalkozásra.

- Ma lehet, plasztikai sebészként is keresne annyit, mint vállalkozóként, nem bánta meg?


- Nem. Egy ideig még jártam orvosbálokra. Én még ennyi megkeseredett, gondterhelt embert, akik még szórakozni sem tudnak, nem láttam. Sajnos kevésbé becsülik meg a munkájukat, mint kéne, nagyon kiszolgáltatottak, szinte rabszolgaként dolgoznak, ami nagyon nem jó így.

Én nem tudok azonosulni ezzel a mai egészségüggyel. Magyarországon a legtöbbet költjük gyógyszerre, legtöbbet vagyunk betegek és a legkorábban halunk meg. Ezért küzdök a saját módszereimmel a prevencióért, életmód-kérdésekért, egy optimistábbá váló társadalomért. Jó volna egy olyan rendszer, ahol azért fizetnek az orvosnak, hogy kevés legyen a beteg, és ne higgyük el, hogy ehhez még több gyógyszer kell.

- Mi volt élete első nagy biznisze?


- Még Erdélyben, elsőéves orvostanhallgatóként otthon elkészítettem egy hifitoronytartó szekrényt, amelybe beraktam az Elektromaros gyár "hifi" termékeit, lefényképeztem Polaroid kamerával, és bevittem a gyártó gyár igazgatójának. Persze hozzá nem jutottam be, de megkértem a titkárnőjét, vigye be az igazgató úrnak.

Az igazgató úr gyakorlatilag azonnal kijött a képpel a kezében, majd több ezer darabot rendelt belőle. Édesapámmal saját műhelyünkben gyártottuk, több alkalmazottat is felvettünk, és bővítettük az asztalos vállalkozást. Azzal még mai szemmel is szépen kerestünk.

- Volt fafaragó, szabó, fodrász. Hogyan jöttek az autók a képbe?

- Hollandiában jártam, ahol észrevettem, hogy sokkal jobb teherautók vannak az utakon, mint itthon, ahol még csak Barkasokat lehetett látni. Sejtettem, hogy előbb-utóbb Magyarországon is szükség lesz a jobb autókra, így elkezdtem használtan importálni és árulni őket a Nagykörút járdáin. 2000-ig sok ezer importált használt teherautót adtam el.

- Miért érezte úgy, hogy váltania kell, ha már sikert ért el egy területen?

- Az alkotásvágy hajt előre. Mindig jön egy megérzés, és rendszerint hirtelen vágok bele egy új dologba. Az ötletek az utcán hevernek.

- Most is? Magyarországon, 2008-ban?

- Igen. Annak idején invitáltak hosszabb időre Hollandiába, de nem akartam ott maradni, mert nekem Hollandia túlságosan leszabályozott volt. Mindenki közel azonosan élt, szinte már unalmasan komfortosan. Én alkalmazottnak semmiképp sem mentem volna el oda, a vállalkozások szempontjából pedig sokkal megfelelőbb volt Magyarország. És még ma is van itt hova fejlődni.

- Egészségmegőrzés területen?


- Többek közt. Az autókereskedésben nem látom már a növekedés lehetőségét, az ingatlanfejlesztésben és az egészségmegőrzésben annál inkább. Veresegyházán most is épül a Csiki-Berek lakópark, melynek alapja az "okos", zöld energiával működő épület.

- Miért pont Veresegyháza?

- Ott lakom. Sokáig Pesten laktunk, a Nagykörúton, de egyszer csak nagyon elegem lett a városi levegőből, zajból. Külföldről érkeztem haza és édesapám, aki Erdélyből jött Budapestre, egy cetlit hagyott az ajtómon: "Kis Attilánál vagyok Veresegyházán." Utánamentem, hogy találkozhassak vele, és akkor beleszerettem a gödöllői dombokba. Már másnap visszamentem a feleségemmel telket keresni, vásároltunk is egyet, építkeztünk, és azóta is ott lakunk.

- Ha ilyen hirtelen vált lakhelyet vagy vállalkozást, el tudja egyáltalán képzelni  magát tíz év múlva?

- 42 éves vagyok, tíz aktív évem még biztosan van az üzleti életben. Addig is és utána is a számomra nem közömbös társadalmi felelősségvállalás területén szeretnék értéket teremteni sikeres vállalkozásaim mellett. Ami biztos, hogy politizálni nem fogok.

- Ott volt Charles Handy budapesti előadásán. Önben melyik gondolat maradt meg leginkább?

- Azon gondolkoztam el az előadás tükrében, hol van a vállalatvezetők felelősségének határa. Milyen szinten vehet részt, vagy kell részt vennie egy cégvezetőnek az értékteremtésben? Honnantól számít építésnek és honnantól rombolásnak, amikor a globalizáció hatására történelmi értékek, kisvállalkozások mennek tönkre, a társadalom pedig egyre polarizáltabb.

Nem jó közérzettel szemlélem ezt a polarizálódást, főleg, amikor ez nem piaci alapon, hanem inkább a korrupciónak köszönhetően történik. A szakmai sikerek előtt meghajtom a fejem, és gyerekeimnek is igyekszem az alapvető, számomra fontos értékeket átadni.

Gábor Fanni

Menedzsment Fórum 

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!