Az ezredforduló tájékán észlelte először a szakma, hogy emberi erőforrás krízis fog kialakulni az egészségügyben. Néhány évvel később arra is fény derült, hogy a rezidensek 60 százaléka szeretne külföldön munkát vállalni – emlékeztetett Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának megbízott igazgatója egy szerdai szakkonferencián.
A szakemberek ezért elkezdtek gondolkodni azon, mik azok a tényezők, amelyek elriasztják a jelölteket a szakmától, illetve a magyarországi munkavállalástól. Azt mindenki látja, hogy az egészségügyi dolgozók alapterhelése nagyobb a szokásosnál, amit a magas szintű stressz, a nagyobb felelősség és a munka nagyobb mennyisége (lásd ügyelet) okoz. Ugyanakkor a társadalom felől nem érkezik elegendő megbecsültség, miközben az elvárások magasak. Az alacsony bérezés szintén demotiváltságot okozhat.
Bár a problémák nyilvánvalóak voltak eddig is, lényegi változás évek óta nem történt, csupán alulról, a szakmából jövő kezdeményezések voltak. Szakemberek szerint azonban a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan, és ha nem történik meg sürgősen ennek a módosítása, az komoly következményekkel járhat.
Hogyan alakulhat az egészségügyi dolgozók fizetése?
Medgyaszai Melinda, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára szerint most a legfontosabb feladat, hogy felmérjék pontosan az egészségügy helyzetét, hogy a súlyos problémákat minél előbb orvosolni tudják, ezért elindítanak egy monitoring rendszert. Emellett kezdeti lépésként nyáron meghirdetnek olyan pályázatokat, amelyek segítségével humánstratégiai befektetéseket lehet majd elindítani.
Bár az Egészségügyi Emberi Erőforrás Fórum I. Országos Konferenciájának célja a kimondott szakmai párbeszéd lett volna, azért a szakértők egy része megfogalmazta kritikáját a szakpolitikával szemben, szerintük már a 24. óra utáni intézkedésekről van szó, amelyekre már régóta szüksége lenne a szakmának.
Az eseményen elhangzott: az egyik legfontosabb feladat az, hogy a szakmát vonzóvá tegyék, és el tudják adni a munkaerő-piacon. Ezért a bérezést úgy kell alakítani, hogy az ezt a hivatást választók meg tudjanak élni belőle (bár a szakállamtitkár szerint nagyobb fizetésemelésre nem lehet számítani a mostani helyzetben), emellett növelni kell a megbecsültséget, és csökkenteni a dolgozók leterheltségét.
A javadalmazás kérdését illetően Kökény Mihály rövid felszólalásában jelezte: szerinte tudás és teljesítmény szerint kell ennek alakulni. Nem aratott osztatlan sikert a szakma megjelent képviselői között az ezzel kapcsolatos megjegyzése, miszerint meg kell vizsgálni, hogy eljött-e a közalkalmazotti lét alkonya, hiszen a rájuk vonatkozó bérrendszer nem alkalmazható ott, ahol a kompetenciaszint meghatározóan fontos.
Főbb problémák
Felmerült az a szintén évek óta jelentkező probléma, miszerint a frissen végzettek a külföldöt választják munkavégzésük helyszínéül. Mint elhangzott, alaposan át kell gondolni azt, hogyan lehetne az egészségügyi dolgozókat itthon tartani, miközben nem sérülhet az unión belüli szabad munkavállalás joga. Hozzátették: az sem megoldás, hogy a képzésben a keretszámokat növelik, hiszen hiába végeznek többen, ha nem vonzó az itthoni pályakép, akkor még több szakembert képeznek más országok számára.
Európában egyébként mindenhol nehezen kezelhető az emberi erőforrás probléma az egészségügyben – mint ahogy ezt az eseményen megjelenő külföldi szakértők is felvázolták. Bár a nehézségek mértéke nyilván eltérő, mindenhol gondot okoz, hogy a technológia rohamos fejlődésével egyre több speciális szaktudással rendelkező dolgozónak kell munkába állnia. Az öregedő társadalom miatt szintén szükség van a növekvő számú egészségügyi gárdára.
Mindenesetre az unió is egyre intenzívebben foglalkozik a kérdéssel: az Európai Bizottság létrehozott egy dokumentumot "Vitaanyag az egészségügyi munkaerőről" ("Green Paper on Health Workforce") címmel, melynek főbb megállapításait Elizabeth Kidd az Európai Bizottság Igazgatóságától ismertette a rendezvényen. A dokumentum - amelyben az unió stratégiáját foglalták össze az emberi erőforrás krízis kezeléséről – egyebek között az elöregedő társadalom, a megnövekedett mobilitás, a pálya népszerűsítése és a képzési rendszer milyenségének kérdésével foglalkozik.
Kovács Zita
