Orbán Viktor lényegében már egy éve a legtöbb nyilatkozatában, interjújában megfogalmazza: a ciklus végére (2018-2019-re) szeretnék elérni a teljes foglalkoztatottságot, ami 3 százalékos vagy annál kisebb munkanélküliségi rátát jelentene. Legutóbb április 24-én tette ezt, alig egy héttel a konvergenciaprogram benyújtása előtt.
Az április 30-án benyújtott és Brüsszelnek is elküldött konvergenciaprogram az alapcélt tekintve nem tér el ettől. Azt írja ugyanis: "a kormány célja, hogy 2018-ig fokozatosan megteremtse a teljes foglalkoztatottságot, a munkát végezni képes és dolgozni akaró polgárok részére ellátás helyett értékteremtő munkalehetőséget biztosítson".
Igenám, viszont a makrogazdasági előrejelzéseket tartalmazó táblázat szerint a teljes foglalkoztatottság nem ugyanazt jelenti a nemzetgazdasági tárcának, mint Orbán Viktornak. A ciklus végére ugyanis "csupán" 5,5 százalékos munkanélküliségi rátát tartanak elérhetőnek.
A kormányfő által rendre számszerűsített és a dokumentumban szereplő munkanélküliség között 2,5 százalékpontos differencia van. Persze, most gondolhatnánk azt is, hogy mivel a miniszterelnök legutóbb már 2018-2019-et említett "határidőként", a konvergenciaprogram kivetítési horizontja után egy évvel érjük el a 3 százalékos vagy az alatti szintet. Ez még akár reális is lenne, ám ahhoz a tavalyi évet kellene tökéletesen lemásolni (ekkor a ráta pont 2,5 százalékponttal csökkent), amire 4 év múlva igen kevés az esély.
Már csak azért is, mert a következő években tovább bővíti a kormány a közfoglalkoztatást, és minél több embernek akar segély helyett munkát adni. Ergo, egy ponton a munkaerőpiac eléri azt a szintet, amikor már nem lehet nagy létszámot bevonni a foglalkoztatásba. Igaz, a gazdaságilag inaktívakkal lehetne még "operálni", ám a társadalomnak ez azon munkavállaló korú rétegét jelenti, akik például súlyos betegség, gyermekvállalás, tanulmányok miatt nem tudnak munkát vállalni. Tehát ez is korlátot jelenthet a jövőbeni nagy létszámú foglalkoztatásbővítésben.
A konvergenciaprogram alapján tehát úgy tűnik, hogy van némi ellentmondás a miniszterelnök és a nemzetgazdasági tárca jövőt illető elképzeléseit illetően. Egy forgatókönyv azonban még lapul a képzeletbeli fiókunkban, mely feloldhatja az ellentmondást. Mindkét fél álláspontja megegyezik a célokat illetően, ám a hazai és a Brüsszel irányába történő kommunikáció merőben eltér egymástól. Míg a hazai választóknak/polgároknak hangzatos, merész célnak tűnik és eltökéltséget sugározhat a ciklus végére "ígért" 3 százalékos munkanélküliség, a brüsszeli hivatalnokok szemében könnyen tűnhet egy túlzottan optimista, ingatag lábakon álló vállalásnak. Éppen ezért ahogy a költségvetés tervezése során, úgy ebben is egy konzervatív becsléssel éltek.
És, ahogy ők, úgy mi sem tudhatjuk, mi lapul még a kormányzat és a miniszterelnök fiókjában, aminek fényében megvalósítható tervnek tűnik a munkanélküliség ilyen - uniós viszonylatban is ritka - szintre történő csökkentése.
Székely Sarolta
mfor.hu
