Előny a tőkeigényes ágazatoknak

A minimálbér-emelés makrogazdasági hatásait illetően megoszlanak a szakértői vélemények. Nagyon sok múlik ugyanis a gazdasági szereplők magatartásán. Attól függően, hogy a minimálbérrel kapcsolatban a jogkövető vagy az -elkerülő viselkedés lesz-e a domináns, egészen eltérő eredmények születhetnek.

Amennyiben a munkaadói körnek lehetősége nyílik (és szándékában áll) törvényesen kibújni az intézkedés alól, akkor az intézkedésnek szinte semmilyen hatása nem lesz. Szakértők úgy vélik, hogy erre léteznek megfelelő munkapiaci technikák. Ilyen például a részmunkaidőben foglalkoztatás vagy a normaátállítás. Ennek hatásait a kormányzat csak úgy tudná (részben) kivédeni, ha fix összegű járulékokat szedne. Elméletileg a foglalkoztatottak számának csökkenése is elképzelhető. Ez azonban a munkaerőpiac belső szerkezetét figyelembe véve kevésbé valószínű. A tervezett minimálbér alatti jövedelemért dolgozók meglehetősen koncentráltan vannak jelen a gazdaságban, így tömeges elbocsátásokra aligha kerülhet sor. A költségvetési szféra létszámleépítéseit más motivációk vezérlik, így itt nem várható ilyen irányú közvetlen hatás.

Az árszínvonalra gyakorolt hatás éppen a fentiek miatt bizonytalan. A fogyasztói árindexben mindössze 10-15 százalékra tehető a "keresletérzékenyek" köre. Ezek főleg különféle szolgáltatások.

Sokan úgy tartják, a minimálbér-emelés jó eszköz lehet arra, hogy a kifejezetten bérelőnyre épülő gazdasági tevékenységek helyett a tőke- és technológiaigényes ágazatok fejlődjenek. Ezek hosszabb távon kétségkívül jobban szolgálják a felzárkózást, hiszen a bérelőnyön alapuló gazdálkodást termelékenységjavulásra készteti. Hasonló cél érdekében egyébként a második világháború után a távol-keleti országok gazdaságpolitikájában megfigyelhető volt a
minimálbér-emelés stratégiája. Európai tapasztalatok nincsenek arra, hogy ezt a gazdaságpolitikai eszközt kifejezetten az alacsony bérköltségű termelési ágazatokra történő specializálódás ellen használják.

Magyarországon öt olyan terület van, amelyeken 50 ezer főnél többet érint a minimálbér emelkedése. A textiliparban 53 ezer, a mezőgazdaságban 59 ezer, a kereskedelemben 97 ezer ember dolgozik a legalacsonyabb bérszinten. A közigazgatásban és az egészségügyben 61 ezer, illetve 86 ezer foglalkoztatott érintett. A Kopint-Datorg számításai szerint az intézkedés a mezőgazdaság és a textilipar jövedelmezőségét 6-10 százalékponttal csökkenti.

Kérdés, hogy a munkapiaci folyamatokba való közvetlen beavatkozás megfelelő módszer-e. A minimálbér alapvetően a
kiszolgáltatott helyzetű munkavállalók szociális mentőöve, nem pedig az allokációs folyamatokba való direkt beavatkozás eszköze. Orbán Viktor miniszterelnök mindenesetre bízik a kézi vezérlés hatékonyságában. Legalábbis erre utal egy korábbi nyilatkozata, melyben kifejtette: a gazdasági növekedés elég gyors ahhoz, hogy Magyarország "a magasabb bérek korszakába lépjen".



Az EU-tagok közül 1997-ben hét országban -- Belgium, Franciaország, Görögország, Luxemburg, Hollandia, Portugália,
Spanyolország -- volt országosan érvényes minimális bér. E körhöz csatlakozott 1999. április 1-jével Nagy-Britannia, amikor bevezette az országos minimálbért. A legkisebb bér -- amelyet az EU-ban jellemzően országos kollektív szerződésben vagy jogszabályban határoznak meg -- összege egységes, ám jellemzően a fiatal pályakezdők és szakmunkások számára a "felnőtt" minimális bérnél alacsonyabb bért állapítanak meg. Így például Belgiumban a 20-21 éves korosztály az országos legkisebb bér 94 százalékára, a 19-20 évesek 88 százalékára, a 18-19 évesek 82 százalékára, a 17-18 évesek 76 százalékára, míg a 17 év alattiak 70 százalékára jogosultak.

Szokásos gyakorlat az is, hogy egyes foglalkoztatotti csoportokra nem terjed ki az országosan érvényes legkisebb bér. Így a köztisztviselők bérét több országban törvény szabályozza, de a csökkent munkaképességű dolgozókra, illetve a más okból kisebb teljesítményt nyújtókra is más minimálbért alkalmaznak.

Az Európai Unióban jelenleg 45 százalék a minimál- és az átlagbér aránya, nálunk jövőre fogja elérni a 41 százalékot. Az európai szociális chartában foglaltak szerint a 60 százalékos arány elérése a kívánatos. 2001. január 1-jétől a Gazdasági Minisztériumban Herczog László mint miniszteri biztos a felelős az EU-csatlakozással kapcsolatos bérfelzárkóztatásért.