A Pitman Training kutatásában 300 magas pozícióban lévő felettes mellett dolgozó személyi asszisztenst és titkárnőt kérdeztek meg, milyen - nem a munkához kapcsolódó - feladatokat bíz rájuk főnökük. A válaszokból egyértelműen kiderült: beszerezni és kiküldeni az üdvözlőkártyákat, vagy akár rendszeresen elhozni a tisztítóból felettesük öltönyeit szinte rutinfeladat számba megy a legtöbb munkahelyen.
Az egyik titkárnő szerint előfordult az is: főnöke egy Hong Kong-i szállodából felhívta őt Angliában, hogy rendeljen neki a hotel szobaszervízétől vacsorát. Akadt azonban olyan vezető beosztású üzletasszony, aki elvárta az asszisztensétől, hogy az összegörnyedve járjon a jelenlétében, máskülönben rosszul érezte magát az egyébként alacsony főnöknő.
Akadtak azonban szakmába vágó feladatok is, amelyeket szívesen áttestáltak a vezető beosztású menedzserek jobb kezüknek. Ilyen például a reggeli megbeszélések vagy akár a konferenciabeszélgetések levezénylése - természetesen helyettük.
Temetés, nyaralás, falazás
Volt azonban olyan titkárnő is, aki arról számolt be a kérdezőbiztosnak: egyszer főnöke megboldogult anyósának kellett megszerveznie a temetését, egy másik beosztottnak pedig felettese édesapját kellett elkísérnie egy tengerparti üdülésre. Egy másik titkárnőnek viszont hazudnia kellett főnöke feleségének, hogy az le ne bukjon egyik hétvégi kiruccanása miatt.
Egyik asszisztens viszont arról panaszkodott, előfordult, hogy öt csésze teát kellett főznie, mivel a főnökének egyik sem ízlett eléggé. Egy másik válaszadó ugyanakkor elmesélte: tele kellett ragasztania a környék lámpaoszlopait felhívással, mivel felettesének elveszett a kedvenc házimacskája.
Egy másik válaszadó elmesélése szerint saját jól megérdemelt üdülése helyett kénytelen volt azzal bajlódni, hogy megszervezze külön-külön a főnöke és felesége, valamint a főnök és annak "barátnője" nyaralását.
A személyi asszisztensek (azaz tízből kilenc megkérdezett) viszonzásképpen legalább azt szerették volna látni, hogy felettesük hálás erőfeszítéseikért. Mintegy 85 százalékuk elvárt volna némi bónuszt pluszmunkájáért, a válaszadók majdnem fele (41 százalék) megelégedne néhány extra szabadnappal is és mindössze 12 százalék vallotta azt: egy "köszönöm" is elég neki. Talán nem meglepő módon csupán a megkérdezettek egy százaléka érezte úgy, hogy odaadó munkájáért megfelelő elismerést kap főnökétől.
