Csak folyamatosan
Utam következő állomása a Salgóvagyon Kft.-hez vezet, ahol Seres Róbert főmérnök az irodájában fogad, és szinte kapásból válaszol a kérdésekre. Elmondásából megtudom, hogy az ipari park első két ütemében 50 hektáros területet vontak be a fejlesztésbe, és itt már a teljes infrastrukturális hálózat - a kommunikációs is - ki van építve. Ehhez kapcsolódik még az inkubátor ház, amelyben több kisebb cég bérel irodát, és néhányan most is komolyan érdeklődnek a Szolgáltatóházba kerülés lehetőségeiről.
Az első két ütemben többek között olyan cégek telepedtek le, mint a fent már említett Sínia bútorgyártó cég, a Palóc Nagyker (ez a CBA), vagy a Mitshuba. A már rendelkezésre álló 50 hektárból 35-36 hektár már elkelt. A főmérnök - és vele együtt a város vezetői - úgy véli, hogy a folyamatos fejlődés érdekében szükséges volt a harmadik ütem előkészítésének a megkezdése is, amely ha elkészül újabb 15 hektárral bővíti a park és a letelepedni szándékozók lehetőségeit.
A 21-es főúton hazafelé tartva már magamtól lassítok le, és jobban szemügyre veszem a TSZ major épületeit. Egy pillantást vetek a másik oldalon lévő Szolgáltatóház új épületére. A különbséget nyilván mindenki értékelni fogja.
Forrás: SCM
Határ-eset
A megyei jogú városok közül a rendszerváltáskor talán Salgótarján vesztett a legtöbbet. Az egykor virágzó nehézipari központ szinte teljesen elvesztette iparát. Mára a gazdaság lassan kezd magára találni, de ez eddig még nem volt elég az igazi felzárkózáshoz. Az uniós csatlakozás azonban várhatóan lendít egyet a város szekerén. Ha másért nem, hát azért, mert határmenti régióként újra összenőhet az ami összetartozik.
