A tengervíz ivóvízzé alakítása nem újkeltű dolog, több országban sótalanít tengervizet. Az eljárás alapját egy francia tudós ötlete adta, aki azt vallotta, hogy ha a felszíni meleg vizet összekeverjük a mélyben lévő hideg vízzel, akkor azok olyan hevesen reagálnak, hogy gőz keletkezik. Jacques-Arsène d'Arsonval, aki a nyert gőzzel generátorokat akart meghajtani ezt a teóriát az 1880-as években dolgozta ki.
Az eljárást Hawaiion 1974-ben tették próbára, az arab olajembargó alatt. A projekt kísérleti stádiumában elhalt, de a 2000 láb (609,6 méter) hosszú mélytengeri csővezeték nem veszett kárba, hamar elkezdték kereskedelmi felhasználását. Először tengerbiológusok használták különféle akváriumok feltöltésére, melyekben az éttermek asztalára szánt halakat, kagylókat és rákokat tenyésztettek.
Yasuki Takano, aki a Koyo USA Corporation alapítója és tulajdonosa 2001-ben hallott a csővezetékről. Az ötlet nem volt egyedi, hiszen Japánban már évek óta árultak sótalanított vizet ivóvíznek. Takano hamar meglátta az üzletben rejlő lehetőséget, és a gyár a hét öt napján napi 300 ezer üveget palackoznak. A gyár építése jövőre fejeződik be, és teljes kapacitáson 800 ezer üveg fog legördülni a gyártósorról. Ez nem lesz semmiképpen rossz üzlet Takano úrnak, ha azt vesszük, hogy egy másfél literes palackot 5,5 amerikai dollárnak megfelelő jenért fognak árulni Japánban.
Előzetes számítások szerint a cég idén már húszmillió dolláros tiszta profitot fog termelni. A pontos előállítási költségek nem ismertek, viszont azt lehet tudni, hogy a cég 1,5 amerikai centet fizet az államnak üvegenként, a csővezeték használatáért, a költségek többi részét a csomagolás teszi ki – írta a New York Times.
