Reggel, délben, este
A francia munkanap másképp néz ki, mint a nálunk megszokott. Reggel kilenc előtt nem kezdenek, délben megállnak két órára, majd visszatérve délután hatig dolgoznak. Egy-egy tárgyalásra nem szánnak többet, mint másfél órát. Napközben nem kínálnak ennivalót, sem a tárgyalás alatt, sem annak szünetében, de ha például délelőtt 11-re invitálnak, alighanem ebédnél folytatódik a megbeszélés. Vacsorázni késő este szoktak, rendszerint valamilyen kulturális program után.
Francia kommunikációs kézikönyvek szerint ahhoz, hogy sikeresek legyünk a franciáknál, első helyen szerepel a "savoir écouter", vagyis tudni kell hallgatni, figyelni a másikra. Fogjuk fel jelzésértékű gesztusaikat, mimikájukat, amelyek ugyan nem különösebben élénkek, de azokból kiderülhet, hogy ha nem értünk egyet, akkor értelmezésbeli különbség van-e köztünk, vagy csak az argumentáció gyengesége a magyarázat.
Végül egy utolsó jó tanács: ahány ember, legyen az francia vagy magyar, annyiféle!
Hogyan tárgyaljunk a franciákkal?
Igaz, hogy az üzleti élet szabályai, így illemkódexe is nemzetközi, mégis vannak apróságok - és talán nem csak azok -, amelyek egy-egy nemzet érintkezésére jellemzők, és amelyeknek elfogadását, betartását el is várják másoktól is. Nem csak emberileg, üzleti szempontból is hasznos, ha ezekre odafigyelünk.
