Rámutattak: komoly kockázata van annak, hogy a gyorsan fejlődő Kína felszívja mindazt a földgázt, amit a közép-ázsiai lelőhelyekről Európának szántak. Ennek egyik megnyilvánulása lehet, hogy decemberben el is készült az első, határokon átnyúló közép-ázsiai vezeték Türkmenisztán és Kína között, amelyen Oroszországot elkerülve 2013-tól évi 40 milliárd köbméter földgázt fognak szállítani.
Az elemzők úgy látják, hogy az európai kereslet megcsappanása miatt a Nabuccóra 2020-ig nem is lenne szükség - a jelenlegi tervek 2014-es indulásról szólnak -, ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy ha az európaiak túl sokáig várnak, akkor Kína "elviheti az orruk elől" az összes azerbajdzsáni és türkmenisztáni földgázt.
Ugyanakkor az Európai Bizottság energiaügyekben illetékes tagja nem tart a kínai versenytől: Günther Oettinger szerint a Kaspi-tenger térségében van elegendő földgáz mindenki számára - beleértve Kínát is. A Nabuccónak 31 milliárd köbméter gázra van szüksége évente, ami csak töredéke a térségben meglévő készleteknek. "Ha az ott található összes földgáz a Nabuccóba táplálnák be, akkor 5 ezer évig biztosítva lenne a vezeték ellátása" - jelentette ki a biztos.
A Déli Áramlattal kissé más a helyzet, mert itt elsősorban politikai szempontok játszanak szerepet: Moszkva eredetileg azért határozta el a vezeték építését, hogy az örökös elszámolási viták miatt Ukrajnát mellőzve szállítson földgázt Európába, ám a legutóbbi választások óta Kijev és Moszkva közelebb került egymáshoz. Anyagilag pedig nem is biztos, hogy annyira megéri a 20 milliárd eurós beruházás a Gazpromnak, amikor egyes számítások szerint az új vezeték 5,5 milliárd euró többletbevételt hozna számára.
Kína energiaimportjának növekedése pedig abból a szempontból érdekes, hogy Moszkva egy kicsit még mindig úgy tekint a többségükben muszlim közép-ázsiai országokra, mint fontos befolyási övezetre, s e tekintetben a kínai-közép-ázsiai gázvezeték kihívást jelenthet a számára.
MTI/Menedzsment Fórum
