2008. május 7. 06:04

A Big 4 működési elveiről, döntéshozatali stratégiájáról tartott kedden este előadást dr. Oszkó Péter, a Deloitte Tanácsadó Zrt. vezérigazgatója a Corvinus Egyetemen. Az eseményt a Vezetéstudományi Tanszék és a Menedzsment Fórum közösen szervezte a hallgatók és lapunk olvasói számára.

Oszkó Péter előadásának célja az volt, hogy átláthatóbbá tegye a kívülállók számára a Big 4 cégek működési mechanizmusát, elmesélje annak előnyeit és hátrányait, bemutassa a nehézségeket, melyekkel szembesülni kénytelen egy ilyen méretű cégcsoport.

Legfőbb érték a munkaerő

A Big 4 cégek elsődleges sajátossága, hogy erőforrásaik "egysíkúak": piaci értékük alapját az ott dolgozó munkaerő szellemi kapacitása képezi. Ebből adódóan kiemelkedő a HR feladata, hiszen a cél a munkaerő maximális kiaknázása. Sokan gondolják az ilyen típusú multikról, hogy kizsigerelik az ott dolgozókat, miután deklaráltan is cél az egyetlen erőforrás megfelelő igénybevétele, azonban érdemes a kérdést a másik oldalról is megnézni: sokan vágynak olyan helyre, ahol maximálisan teljesíthetnek, fejleszthetik képességeiket, és ezt a teljesítményt elismerik. Mint kiderült, egy-egy dolgozó betanítására évente átlagosan 1 millió forintot költenek a cégek.

A Big 4 cégek működése a maximális (humán) teljesítésen, és annak maximális elismerésén alapszik. Ennek végső formája a partnerré, azaz tulajdonossá válás lehetősége, ezt megelőzően pedig a folyamatos, akár évenkénti előléptetés. Előnye ennek a tulajdonosi rendszernek, hogy egyrészt motiváló hatással van, másrészt pedig az aktív dolgozók tulajdonosként is jelen vannak a cég életében, és nincs egy kívülálló, tőkével igen, de szakmai hozzáértéssel nem rendelkező tulajdonos.

Mitől big?

A válasz egyszerű, a tanácsadó cégek követték ügyfeleiket, együtt nőttek, és terjeszkedtek velük világszerte. Ez az együttműködés olyannyira kézenfekvő, hogy a Big4-ral együttműködő nemzetközi vállalatok számára szinte kizárt egy helyi szolgáltató választása, tekintve, hogy olyan összetett kérdésekre kell adott esetben reagálni, amire csak a nagy nemzetközi háttérrel, és a különböző szabályzókat és az ügyfél egyéb érdekeltségeit is jól ismerő cégek tudnak hatékonyan reagálni. Ezért alakulhatott ki az a helyzet, hogy a könyvvizsgálói, adó- és pénzügyi tanácsadás piacán a Big4 vállalatoknak nincs igazi versenytársuk, egymást kivéve. A vezetési tanácsadás üzletágban ugyanakkor vannak hozzájuk hasonló, komoly nemzetközi cégek a piacon.

Ki hogy használja ki a helyi adottságokat

A helyi viszonyok kezelésében nagy különbség mutatkozik a Big 4 cégek közt. Van, amelyik igyekszik azokat maximálisan kihasználni, előnyt kovácsolni a helyi ismeretekből, önállóan építkezni, és ezáltal hangsúlyosabb szerepet kapni a teljes vállalaton belül. Ezzel szemben áll az felfogás, miszerint nincs szükség a környezetbe történő integrálódásra, elég megélni a központ által felkínált globális szerződéskötésekből, és csakis arra koncentrálni. Mindkét stratégia életképes és profitábilis.

Egy nagy vagy több kisebb rész

A legnagyobb kihívás ezen tanácsadó vállalatok számára a tulajdonosi koncentráció. Az Arthur Andersen összeomlásából okulva a tanácsadó cégek (és a szabályzó hatóságok) levonták a következtetést: jobban el kell különíteni a tanácsadói és a könyvvizsgálói tevékenységet, és az egész vállalatcsoportot érdemes több önálló részre osztani, elkerülve azt a helyzetet, ami az említett cégnél történt: azaz, hogy egy leányvállalat hibájába az egész csoport belebukjon. Ezt elkerülendő érdemes a globális partnership helyett országonként vagy régiónként önálló tulajdonosi egységet alkotni, és szerződésekkel biztosítani az előírt minőségi feltételeket.

Ebben az esetben viszont gondot okozhatnak a profitkülönbségek, és megkérdőjeleződhet az azonos kiszolgálási minőség is. Kérdés, hogy az egységben rejlő veszélyt kockázatosabb-e felvállalni, vagy az önállósult egységek okozta hátrányokat. Manapság a Big 4 cégek egyre magabiztosabbak, a hibalehetőségeket jobban kiszűrve az egységesülés irányába tesznek lépéseket.

Ennek egyik következménye, mely közvetlenül is hat a gazdaságra, hogy a befektetések is könnyebben válnak átirányíthatóvá olyan régiókba, ahol jobban megéri működtetni azokat. Ez pedig komoly veszélyt jelent a gyengébben teljesítő országokra nézve. Kelet-Közép Európa munkaereje nem a mobilitásáról volt híres eddig, az utóbbi időben azonban ebben a kérdésben is változó tendencia érvényesül, és e két dolog találkozása egyre rosszabb helyzetbe sodorhatja az országot.

Gábor Fanni

Menedzsment Fórum