A Napi Gazdaság cikke szerint a két ország joggyakorlata ilyen esetekben inkább az alperest kényszeríti igaza bizonyítására, mint a felperest, s mivel ez az oknyomozó újságcikkek szerzőinek, akik háttér-információk alapján dolgoznak, komoly gondot okoz, jó eséllyel ők lesznek a perek vesztesei. Az amerikai nemzetközi médiatámogatási központ (CIMEA) szerint a rágalmazásiper-turizmus régi jelenség, a pert indítók az elmúlt időszakban olyan sikereket értek el, hogy az írott média nagy napilapjai - amelyeknek egyébként többé-kevésbé megvan az anyagi erejük az ilyen perek költségeinek kifizetésére - feladták az oknyomozó újságírást. A műfaj ennek nyomán átköltözött kisebb, online-médiumok weboldalaira, ám az internetes megjelenés tovább javította a pereskedők esélyeit, ugyanis ezek lényegében minden országban hozzáférhetők, így könnyebb az eljárást olyan helyen indítani, ahol a jog a rágalmazási váddal élőknek kedvez.
Nagy-Britannia a kedvező elbírálás mellett az eltúlzott pereskedési költségek miatt is kedvező célpontja a rágalmazásiper-turistáknak, mert ezt is ellenfeleik nyakába varrhatják. Írországot és Franciaországot pedig azért kedvelik, mert ezekben az országokban köztörvényes bűnügynek minősíthető a rágalmazás, és sokszor többet ér a vádlóknak az újságírók bűnözővé nyilváníttatása, mint az esetenként akár bőven 10 ezer euró fölé növekvő kártérítési összeg megítéltetése. Jellemző példa minderre Rinat Ahmetov ukrán milliárdos esete, aki 2008 júniusában a Kyiv Postot és az Obozrevatelt perelte be. Az előbbit azon az alapon citálta brit bíróság elé, hogy van 100 (!) ottani előfizetője, ám az orgánum tulajdonosai ennek ellenére gyorsan megállapodtak Ahmetovval és bocsánatot kértek tőle. Az Obozrevatelnek, amelynek gyakorlatilag nincs brit olvasója és csak ukránul érhető el, nem volt pénze megvédeni magát, ezért a bíróság 50 ezer fontos (56,6 ezer euró) pénzbírságot szabott ki rá.
Nagy-Britanniában vannak olyan ügyvédek, akik figyelemmel kísérik a kelet-európai sajtót, s ha olyan cikket találnak, amelynek megjelentetőjét szerintük sikerrel lehetne perelni, akkor kapcsolatba lépnek az anyagban bírált személlyel. Az oknyomozó újságírókat is képviselő szervezet (CIN) tapasztalatai szerint míg a kilencvenes években Oroszországból fizikai fenyegetéseket kaptak az ottani maffia és politikusok viselt dolgait kiteregető újságírók, addig manapság bírósági végzések érkeznek. Utóbbiak hatása lényegében azonos, ugyanis törvényes úton is el lehet lehetetleníteni a sajtóorgánumokat és szerzőiket.
