A két ország közötti korábbi szabadkereskedelmi megállapodást hazánk uniós tagságával, vagyis 2004. május 1-től felváltotta az EU és Horvátország közt létrejött kereskedelmi megállapodás.
Exportunk a szomszédos államba az elmúlt években 30-35 százalékkal bővült, a horvátországi befektetők közt pedig 2005-ben a negyedik, míg tavaly az ugyancsak előkelő hetedik helyre kerültünk, tudtuk meg a Magyar Köztársaság Zágrábi Nagykövetségének Külgazdasági Irodája által kiadott gazdasági jelentésből. Az iroda évente több száz horvátországi magyar befektetőt segít.
Magyarok az elsők között
A horvát kormány befektetőket vonzó intézkedéseire anno szinte elsőként reagáltak a magyarok. Az 1993 és 2006 között megvalósult 922 millió euró összértékű horvátországi magyar befektetés felöleli a termelési, a kereskedelmi, az idegenforgalmi és a szolgáltatási szférát, valamint a privatizáció és a zöldmezős beruházások körét is. Horvátországi exportunk szerkezete folyamatosan változik, a jövőben valószínűleg a magyar feldolgozóipar ér el erőteljesebb sikereket.
A 90-es évek sikertelen befektetési kísérletei, - mint amilyen például a BorsodChem szándéka az Adriavinil megvásárlására, vagy akár a Mol töltőállomás építési terve - után az elmúlt években számos magyar gazdasági társaság vert gyökeret a horvátoknál. 2003-ban a Mol megszerezte az INA 505 millió dollár értékű, 25 százalékos részvénypakettjét.
Ezzel együtt stratégiai együttműködés kezdődött a két ország között, amely hozzájárul a térség stabil kőolaj, földgáz és üzemanyag ellátásának biztosításához. További sikerként könyvelhetjük el, hogy 2004-ben a Dunapack Zágráb közelében, 23 millió eurós befektetésével 140 főt foglalkoztató zöldmezős hullámpapírgyártó üzemet épített.
OTP, CBA, Zalakerámia
2005-ben pedig az OTP 236 millió euróért felvásárolta a hetedik horvát bank részvényeinek 95, 6 százalékát. A bankot OTP banka Hrvatska d.d. (OBH) néven fejlesztette tovább, új szolgáltatásokat vezetett be és új bankfiókokat nyitott. A bank – mérlegfőösszege alapján – a nyolcadik legnagyobb bank a több mint harminc szereplős horvátországi bankpiacon. Az OBH jelenleg 96 bankfiókot működtet, alkalmazottainak száma pedig ezer fő körül alakul.
A CBA sikertörténete a horvátországi régió 2001-es csatlakozásával indult el. Ettől az évtől kezdve az üzletlánc folyamatosan kilenc európai ország élelmiszerkereskedő nemzeti csoportjaival lépett társulási kapcsolatra, amelynek eredménye, hogy ma már Horvátországon kívül Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban, Litvániában, Romániában, Szerbiában, Montenegróban, Szlovákiában és Szlovéniában is egyre több és több CBA logóval fémjelzett üzlet várja vásárlóit.
A CBA lánc tagjai szoros együttműködés révén, közösen lépnek fel, valamint marketingjüket is összehangolják. Ennek eredményeképpen, egyre több országban rukkol elő a CBA saját márkás termékekkel.
A Zágrábi Kereskedelmi Iroda segítségét igénybe vevő sikeres társaságok közt példaként említhetjük még a Zalakerámiát, amely 1996-ban vette meg az Inker szaniteráru gyárat, a Duna-Dráva Cement Kft.-t, amely hat horvát betonkeverőt üzemeltet, vagy a Fornetti Pannon gyorsan terjeszkedő látványpékségeit.
A Fornetti is terjeszkedik
Utóbbi közel húsz országban van jelen, és franchise rendszerben működik. Horvátországban 1999-ben jelent meg a vállalat, és jelenleg - szezontól függően - 300-400 üzlettel büszkélkedhet. A vállalat - amelynek márkaneve horvátul apró, mini pékárut jelent - közel négymillió eurós forgalmat bonyolít évente, hangsúlyozta Galántai Ákos, a Fornetti peciva d.o.o. ügyvezető igazgatója. Kínálatuk megegyezik az ittenivel, azzal a különbséggel, hogy a horvátok jobban kedvelik a sós ízeket, így több sajtos és pizzás pogácsa és sajtkrémes buretti fogy, mint Magyarországon.
Tovább folytatva a sikertörténeteket, a Dalmácia Holiday Kft. 2002-ben szerezte meg a 270 hajó befogadására alkalmas Tribunji jachtkikötő 32 éves koncesszióját, 2003-ban pedig a Primošten szállodakomplexumot, valamint a 350 jacht befogadására alkalmas Kremik kikötőt, majd a Hvar szigeti Jelsa Hotelt és a Hotel Ploče-t, sok millió eurót invesztálva azok modernizálásába.
Mindehhez kedvező jogi feltételeket teremt a két ország közötti államközi megállapodások rendszere. Az árufuvarozási, légügyi, kombinált árufuvarozási, állategészségügyi, növényegészségügyi, vagy a turisztikai megállapodások mellett főként a kettős adóztatás elkerüléséről, a beruházások védelméről szóló megállapodás fontos, hangsúlyozta dr. Sült Tibor.
A horvát tőke is megjelent Magyarországon. Az Agrokor 2004-ben 14 millió euró értékben megvásárolta a Fonyódi Ásványvíz Rt.-t és a Baldauf fagylalt-gyárat, amely utóbbit azóta Ledo néven üzemeltet.
Hiányzik a modern nagyipar
Horvátországban nagy szükség lenne az eddig csupán szórványosan elterjedt zöldmezős beruházásokra, - már csak azért is, mert a még állami kézben lévő vagyont negyven százalékra becsülik -, amely a magyar befektetők számára is igen kedvező lehetőség. Habár a Világbank jelentése szerint rohamosan javul az üzleti környezet, mégis számos akadály állja útját a befektetéseknek.
Kedvező jel ugyanakkor, hogy 2006-ban megerősítették a Horvát Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Ügynökséget, amelynek létszáma harminc főre nőtt. A külföldi befektetések elmaradásával még nem alakult ki a szocialista nagyvállalatok helyébe lépő modern nagyipar.
A külföldi közvetlen tőkebefektetések 1993-tól 2006 végéig 14, 2 milliárd dollárt tettek ki. A turizmus bevétele egyre növekszik. Míg 2004-ben 6, 8 milliárd, 2005-ben már 7, 5 milliárd dollár körül alakult a bevétel ebben a szektorban. A külkereskedelmi deficit ugyanakkor - ipar és exportképes termékek hiányában - évek óta rendkívül magas. Az ország 2006 végére 11, 11 milliárd dollár bruttó külföldi adósságot halmozott fel, 10, 37 milliárdos export mellett.
Mindez 2006-ban 29, 1 milliárd eiró bruttó külföldi eladósodáshoz vezetett. Az ország adós minősítése B. Az infláció 2005-ben 3, 3 százalékot, 2006-ban pedig 3, 2 százalékot, míg a munkanélküliség 2005-ben 18, 2006 végén pedig 17 százalékot tett ki.
A hiányos gazdasági szerkezet tükröződik az ismét növekvő, csaknem 1, 6 milliárd euró értékű körbetartozásokban és az évi százmilliárd euróra becsült behajthatatlan követelésekben is. Számottevő eredményként értékelhető ugyanakkor, hogy nagy ütemben épülnek az autópályák, valamint a kedvezményes hitellel támogatott lakások. 2006-ban elkészült a Pulát Karlováccal összekötő gázvezeték. 2006-tól immár 1050 kilométer autósztrádán lehet közlekedni, öt éve ennek még alig a fele volt meg.
Második helyen az OTP
A külföldi befektetők korábban kockázatosnak ítélték az országot. Bár ez a nézet ma már nem állja meg a helyét, a multinacionális cégek többsége mégsincs jelen, a vegyes vállalatok száma és a zöldmezős beruházások értéke is csak töredéke a magyarországinak. A privatizáció szinte csak a bankszektorban és részben a szolgáltatási szektorban volt sikeres. Az 1993-tól 2006 végéig a befektetések 24, 6 százaléka a bankszektorba, 11, 9 százaléka a vegyi-és gyógyszeriparba, 10, 9 százaléka a távközlésbe, 3, 7 százaléka pedig a kőolajiparba irányult. A befektetők listáján az osztrákok vezetik.
A kevés nagybefektető közt a Deutsche Telekom, a Siemens, az Ericsson, a Banca Commerciale Italiana, a Bayerische Landesbank, a francia Societe Generale mellett a magyar MOL és az OTP szerepel előkelő helyen. A tíz legnagyobb bank közül 9 külföldi többségi tulajdonba került. A Deutsche Telekom a Horvát Távközlési Vállalat 51 százalékát szerezte meg. 2005-ben 1, 4 milliárd dollár FDI érkezett, amellyel hazánk az OTP bankvásárlásával a második helyre került a külföldi befektetők sorában. 2006 első felében a külföldi befektetések 2, 8 milliárd dollárt tettek ki.
Horvát cégek üzletrészének megszerzésére irányuló szándék estén figyelni kell a pályázatokat, a felszámolási árverésekről szóló híradásokat, amelyek egyik legjobb forrása a hivatalos közlöny. A kisebb cégek esetében a tárgyalásokat általában magával a cég vezetésével kell megkezdeni. Más a helyzet a nagy állami cégekkel, amelyek privatizációját külön törvények szabályozzák. A privatizációs tenderek meghirdetései a Horvát Privatizációs Alap www.hfp.hr honlapján angolul is megtalálhatók. Általában eleve 2-3 pályázati fordulót terveznek, csökkentve a minimális ajánlati árat, preferálva az adósságok rendezését, a munkaerő megtartását és a modernizálást.
A bürokrácia útvesztőjében
A 2006. évi NN 138/06 sz. új befektetés-ösztönzési törvény - belföldi és külföldi befektetőkre azonos módon - adó- és vám-kedvezményeket biztosít termelő beruházásokhoz (technológia- és termékfejlesztéshez, versenyképesség javításához), műszaki fejlesztéshez, vidéki ipartelepítéshez, szolgáltatások fejlesztéséhez (pl. logisztika, call centerek, vevőszolgálat), továbbá a foglalkoztatás-növeléséhez, szakmai át- és továbbképzéshez az export növelése és a gazdaság versenyképességének javítása, az elmaradott területek fejlesztése céljából.
Érdemi változás lehet, hogy a nagyobb – 1, 5 millió euró feletti – befektetések esetén feltehetően könnyebben lehet majd igénybe venni az adókedvezményt, amit eddig csak újonnan alapított (1 évnél nem régebben bejegyzett) cégek szerezhettek meg, a tapasztalatok szerint igen nehézkesen. A Horvátországban bejegyzett cégnél alkalmazandó külföldi dolgozók részére munkavállalási engedélyt kell beszerezni, ami rendkívül nehéz.
A kiadható engedélyek számát ugyanis tevékenységenként és megyénként kvótákhoz kötik. 2006-ban összesen 1400 darab hosszabbítást és 1037 új engedélyt adtak ki külföldieknek, míg a vonatkozó kormányrendelet szerint 2007-ben 2000 darab hosszabbításra és 2613 új engedély kiadására nyílik lehetőség. A cégek kulcsfeladatait végző személyek – egyedi elbírálással – kvótán kívül kaphatnak engedélyt.
A külföldi befektető sok, előre ki nem számítható akadályba ütközhet. A horvát törvények a külföldi befektetőknek a belföldiekkel szemben nem biztosítanak külön jogokat, számos – a jugoszláv időből fennmaradt – bonyolult jogszabály nehezíti az eligazodást. A Világbank 155 országra vonatkozó elemzése szerint Horvátország a bürokratikus nehézségeket tekintve az utolsó negyedbe tartozik.
Nehezen átláthatóak az engedélyezési eljárások, a csődeljárások átlag 3, 1 évig tartanak és a hitelező a kintlévőségnek csupán 26 százalékára számíthat, miközben az ingatlanok bejegyzése - a vizsgált 145 ország közül a leghosszabb ideig - átlag 956 napig tart.
Simon Rita
