Jó jel a lazább póráz
Mint korábban már esett róla szó, a leggyakoribb nehézséget a bizalom hiánya jelenti. Ezen pedig sok minden múlik. Szerencsére a bizalmat nem nehéz helyreállítani, legalábbis elméletben: a főnöknek meg kell bíznia beosztottaiban, ami majd maga után vonja, hogy majd ok is megbíznak benne. A bizalom kinyilvánítására a munkatársak bevonása teremt lehetőséget. Ehhez hasonló dolog a munkatársak lazább pórázra engedése vagy a feladatkörök lejjebb adása. Ennek mélyről gyökerező bizalom lehet az alapja, ugyanis ennek hiányában a munkatársak azonnal átlátnak a főnök szándékán. És ezzel visszatértünk ahhoz a tételhez, hogy csak a magát biztonságban érző vezető képes a bizalomra.
A tanácsadó jobban kritizálhat
Szoktak tanácsadót olyan célzattal is hívni, hogy megváltoztassák a többi munkatárs magatartását. Ha a munkatársak nem mondják el közvetlenül a tanácsadónak, mit is gondolnak a felettesükről (bár ezt sokszor megteszik, még akkor is, ha alábecsüli nézeteiket), akkor biztosan más, nonverbális módon közlik vele. Általában azt tapasztaltam, hogy a munkatársak sokkal jobban megértik a főnök problémáit, mint ahogyan azt a főnök hinné, ráadásul sokszor még segíteni is szeretnének neki. És noha igaz, hogy egy főnök elég sok frusztrációt okoz, mégis ritka irányában az igazi gyűlölet. A tanácsadónak megvan a lehetősége arra, hogy elmondja mindazt, amit a munkatársaknak nem áll módjában -- annak ellenére, hogy ok is tudják, hogy mi megy rosszul. Ám sajnos éppen az a főnök vonakodik a tanácsadó bevonásától, akinek a legtöbb segítségre lenne szüksége.
Forrás: Jobpilot
Mit tegyünk a főnökkel
Valakinek a mumusa, másnak a puszipajtása, de senkinek sem közömbös a személye. Ő az első számú felelős a cég, az intézmény sikeréért, ezért sokszor nehéz zöld ágra vergődni vele. Az alábbiakban a könyvtáros szakmában dolgozó, ott "főnökösködő" Maurice B. Line osztja meg tapasztalatait a vezetők világáról. Az első rész középpontjában a főnökké válás okai szerepelnek.
