Olvasóink közül már biztos sokan vannak azok, akik azonnal meg tudnák mondani a harmadik Orbán-kormány munkaerőpiaccal kapcsolatban kinyilvánított céljait. Vagyis: súrlódásos munkanélküliség, ami 3,5 százalék körüli rátát és 100-200 ezer munkanélkülit jelentene, illetve 5 millió dolgozót és egyben adófizető magyart. A számokkal és a célokkal már mi is foglalkoztunk több cikkben, ám eddig a kettőt egyszerre még sosem vizsgáltuk meg.
Kapcsolódó:
Orbán nagy álma: mikor fog 5 millió magyar dolgozni?
Merészet álmodott Rogán
Az igazán nagy kérdés ebben az esetben ugyanis nem szimplán az, hogy hogyan lehet ezeket a célokat elérni, sokkal inkább az, hogy egyszerre meg lehet-e valósítani őket? Az ellentmondás gyanús helyzet a legutóbb cikkem írásakor tűnt fel, amikor is utána jártam annak, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülők fokozatos átvezetése a közmunkaprogramokba minimum félmillió közmunkás hazájává tenné Magyarországot.
Ez a "statisztikai" átsorolás ugyanis azt eredményezné, hogy 2018-ra a munkanélküliek száma 149 ezerre csökkenne, vagyis teljes mértékben megvalósulna a kormányzati 3,5 százalékos ráta és 100-200 ezer munkanélküli létszám.
Igenám, de a foglalkoztatottság terén ezzel csak azt lehetne elérni, hogy 4,3 millióra emelkedik a létszám, a mutatót érintő cél eléréséhez pedig még "össze kellene kaparni" közel 500 ezer dolgozót. Igaz ugyan, hogy van még 149 ezer munkanélküli, ám az teljességgel irreális elgondolás lenne, ha a nulla, vagy akár mindössze néhány ezer fő felé konvergálna ez a szám, hiszen folyamatosan vannak munkahelyet váltók, különböző okból kifolyólag átmenetileg nem dolgozók.
A célok között kialakult anomáliát az oldhatná fel, ha a kormány a gazdaságilag aktívak számát növelné, a munkaerőpiacra bevont személyek pedig egyből el tudnának helyezkedni. A kérdés azonban itt az, hogy lehet-e 4 év alatt 500 ezer emberrel növelni az aktívak számát? Az elmúlt 12 év tapasztalata azonban azt mondatja rögtön az emberrel, hogy ez kivitelezhetetlen.
Az elmúlt néhány évben a kormány egyre több embert igyekezett számos szociál- és foglalkoztatáspolitikai eszközzel visszaterelni a munkaerőpiacra (rokkantak felülvizsgálata, közmunkaprogram, különböző csoportok esetében biztosított kedvezmények és támogatások), ám 2010 és 2013 között még így is "mindössze" 185 ezerrel nőtt az aktívak száma. Ha az idei 10 hónap átlagát is bevonjuk a képbe, akkor 2011 és 2014 között megközelítőleg 215 ezres a növekmény.
Összefoglalásként tehát elmondhatjuk, hogy a kormány 5 millió foglalkoztatottra, és 3,5 százalékos munkanélküliségre vonatkozó elképzelései összeegyeztethetetlenek. Míg az utóbbi eset reális célkitűzésnek nevezhető, az ezzel párhuzamosan megjelölt 5 milliós foglalkoztatotti létszám átgondolatlannak, meggondolatlannak és számokkal való dobálózásként hathat, ha a folyamatok mélyére tekintünk. Ez alól csak az jelenthetne kivételt, ha hirtelen tömegével kerülnének ki a munkaerőpiacra "új", a statisztikában eddig még nem szereplő személyek, diákok, fiatalok. Vagy ha a gazdaságilag inaktívakat (nyugdíjasokat, kismamákat, az álláskeresést feladókat) az eddigieknél is nagyobb volumenben terelné vissza a kormány a munka világába.
Székely Sarolta
mfor.hu
