Ha külön megnéztük a férfi vezetőket, akkor részben ugyanezek a tényezők ismétlődtek - vezetői ismeretek, felfogóképesség, döntési mód -, részben újabbak járultak a már megismertekhez, ilyen a közepesnek minősíthető ötletgazdagság és a nagyon jó koncentrálóképesség. Mindemellett a vizsgálatba bevont válaszadók neme szerinti csoportosítás eredményei felhívták a figyelmet a stabil imázsra, és a se nem túl biztos, se túl bizonytalan fellépés fontosságára is. A nők mint vezetők esetében a kockázatvállalási hajlam kapott legnagyobb hangsúlyt: a merészebbek, úgy tűnik, sikeresebbek.
Mindent egybevetve a nők a részarányuknál és képzettségüknél alacsonyabb arányban veszik ki részüket a vállalatok vezetésében, ennek oka valószínűleg a férfiak és a nők vitathatatlanul eltérő személyiségében, illetve az ebből fakadóan különböző hajlamokban, motivációban rejlik. A férfiakban erősebb a dominancia igénye, és nagyobb agresszivitással törekednek ennek megszerzésére, mint a nők.
Ugyanakkor a nőkben fellelhető egy sereg olyan tulajdonság - körültekintőbb döntési mód, kompromisszumkészség, nagyobb érzékenység az emberi kapcsolatok világában stb. -, amelyben jobban otthon vannak a férfiaknál. Ezek kiaknázásával a vállalatok csak nyernének - különösen (de nem kizárólag!) azokon a területeken, ahol ezekre a tulajdonságokra a szokásosnál is nagyobb szükség van, vagyis a személyzeti munka, a marketing, az üzletfelekkel való foglalkozás stb. területein, vagyis mindenhol, ahol az emberekkel való kapcsolattartás kiemelt jelentőségű.
A vállalatvezetés jó hasznát látná, ha ötvözné egymással a vezetés férfias nőies keménységet lelkizést. A megoldás nem a nemek közötti rivalizálásban, hanem előnyös tulajdonságaik kölcsönös kiaknázásában és a két nem egymást kiegészítő jellegének okos felhasználásában rejlik.
Az fenti cikk Baloghné dr. Kovács Matild: A nők és a vezetés című írása alapján készült
Nők vezetői pozícióban: érvek pro és kontra
Hogy a nők egyre gyakrabban a top- vállalatvezetés pozícióban is tevékenykednek általánosan ismert. Hogy ez milyen következménnyel van a társadalmi életünkre, a családra és a férfi önérték érzetére, még kevésbé tudjuk. A foglalkoztatottsági arányuk és képzettségük alapján ugyanakkor sokkal több nőt kellene találnunk a vezetők között, mint azt a valóságban tapasztaljuk. A kérdés önként adódik: miért?
