Tengerparti Gorbacsov-parti magyar módra

Mit hozott a peresztrojka? Mit várnak a találkozótól? - Önnek, mint üzletembernek, mit hozott a peresztrojka és a glasznoszty, amiről a mai fiatal felnőtt generáció is legföljebb hívószavakat ismer?

- Eredetileg kohómérnök vagyok, békésen dolgoztam a nehéziparban. Évtizedekig elképzelhetetlen volt bármiféle magánvállalkozás. Húsz éve, mikor Kádár János meglehetősen morózusan hazatért arról az SZKP kongresszusról, ahol Gorbacsov meghirdette az átalakulást, éreztem, hogy itt valami más kezdődött el. Negyven éves korom táján indulhattak a gazdasági munkaközösségek, a tsz mellék üzemágak, a privát kezdeményezések. Addig ismeretlen alkotó erők szabadultak fel az emberekből. Cselekvő részese voltam ennek az időszaknak. Ezért mondom, hogy Közép-Kelet-Európa minden nyűgje ellenére csakis innen, ebből a térségből meríthet új energiát a Nyugat.

- Horvátország még most is magánviseli a háborús károk nyomait. Nincsenek rendben a telekkönyvek, hiányoznak a rendezett működés lényeges szabályai. A gazdaság viszont olajozottan megy előre. Náluk a privatizáció kezdettől fogva visszafogottan zajlik, a nemzeti vállalatokat preferálják. Kiszámítható a gazdaság működése.

Mi, itthon nem tudjuk, hogy az áfa jön vagy megy, az adó csökken vagy nő, nem látjuk előre, hogyan változnak az elosztási rendszerek, megjósolhatatlan a nemzeti valuta erejének alakulása. Déli szomszédainknál más a helyzet. A kiszámíthatóságban is, meg abban is, hogy vendégként kezelnek bennünket. Horvátul kell viselkednünk, ha meg akarunk maradni a piacukon. Nem fogadják el senkitől, hogy kívülről megmondja, uram bocsá rájuk erőltesse a maga szabályait.

- Azt, hogy húsz év távlatából a korszak tanúi és letéteményesei szabadabban beszélhetnek, értékelhetnek, mint annak idején, az események sűrűjében. Végső soron: együtt lesznek a történelmi változások tanúi. Eszmét cserélhetnek harag és részrehajlás nélkül.