A problémát a szövetség abban látja, hogy noha ma már világos, hogy az éghajlatváltozás hajtóereje a környezeti és társadalmi szempontokat nélkülöző gazdasági növekedés, mégsem az okot, hanem az okozatot kívánják gyógyítani. Olyan stratégiákat, intézkedéseket dolgoznak ki, amelyek a jelenlegi nem fenntartható termelési és fogyasztói szokásokat kívánják átmenteni a jövőbe is. Ennek legkirívóbb példája a bioüzemanyagok elterjesztésének ösztönzése, amely megmutatkozik a kedvezőbb jövedéki adó bevezetésében, vagy a közösségi támogatási források ilyen célú felhasználásában.
Európában, s idehaza is azt várják a bioüzemanyagoktól, hogy kiváltsák a fosszilis erőforrásokból származó üzemanyagok egy részét, csökkentsék az ország importfüggőségét, illetve segítsenek felszámolni a környezeti problémák jelentős részét. Társadalmi hatásként a vidéki foglalkoztatás megőrzését és növelését remélik ettől az intézkedéstől.
A világon azonban a várakozásokkal ellentétes hatások jöttek létre. A szövetség szerint Európa termőterülete nem lenne képest kielégíteni a bioüzemanyagok alapanyag-igényét, akár csak egy szerényebb, 20 százalék fosszilis üzemanyag helyettesítés esetén.
Magyarországon az európai átlagfogyasztásnál szerényebb fogyasztási szintet csaknem a teljes termőterület felhasználásával lehetne megoldani. Ebben az esetben nem, vagy alig maradna terület élelmiszertermelésre. Az ipari célú mezőgazdasági alapanyagok iránti keresletbővülés kedvezően érintheti a gabonatermelőket és az egész társadalmat. Az élelmiszer- és ipari alapanyag-termelés vetélkedése árfelhajtó szereppel bír. A közlekedési célú felhasználás miatt világszerte nőtt a szója- és pálmaolaj, a cukor, a kukorica ára. Mivel az ipari felhasználás nemcsak az élelmiszeripari felhasználással vetekszik, hanem a takarmányellátással is, ezért másodlagos hatásként az állati termékek árának növekedése is jelentkezik - áll a Font Sándornak írt levélben.
