A hatósági közvetítő a 2005-ben hozott közigazgatási eljárási törvényben jelent meg először, működésének részletszabályait akkor foglalta rendeletbe a kormány. A hatósági közvetítő - a törvény szerint - különösen a sok ügyfeles eljárásokban tölthet be sajátos mediátori szerepet. (A mediátor a felek érdekeit tárja fel, és úgy kísérel meg összhangot teremteni közöttük.) Induláskor példaként hangzott el az olyan építési engedélyezési eljárás, amelyben sok az érintett ügyfél és a hatóság is. Tipikusan ilyennek számítanak az autópálya építések.
Az új rendelet változatlanul hagyja a személyi feltételeket, tehát csak felsőfokú végzettségű, és speciális hatósági közvetítői, vagy pedig közigazgatási szakvizsgát tett személy lehet közvetítő. Továbbra is a lakóhelye szerinti közigazgatási hivatal regisztrálja, de nem kell ötévente megújítani a nyilvántartásba vételt. A helyi regisztrálás ellenére a közvetítő az egész országban tevékenykedhet.
A közvetítőt a hatóság is kijelölheti - nyílván a bonyolultabb, sokszereplős ügyekben - de az ügyfél is kérheti a kijelölést. Az ügyfél a közvetítő személyére is tehet javaslatot. A kirendelést a közvetítő visszamondhatja, ha úgy ítéli meg, hogy az adott ügyhöz nincs szakértelme. A közvetítő végig jelen lehet az eljárásban, betekinthet az iratokba, sőt egyeztetést kezdeményezhet az ellenérdekű ügyfelek és a hatóság között.
Az új rendeletet az október 1. után indult első fokú, vagy ekkortól megismételt első fokú ügyekben kell alkalmazni.
