2001. február 2. 11:00

A bővítés után nagyobb és szegényebb Európai Unió legfontosabb kérdése lesz a regionális felzárkóztatást segítő kohéziós alap újraelosztása.

Az új képlet meghatározása elkezdődött, a "számtanpélda" megoldásának hazánk számára is milliárd eurós tétje van.

A bővítés komolyra fordult, így napirendre került a majdani, nagyobb Európai Unió talán legfontosabb kérdésköre. Az úgynevezett kohéziós alap az unió fejletlenebb régióinak felzárkóztatására szolgál, jelenleg a legtöbbet Portugália, Spanyolország és Görögország, valamint kissé eltérő keretben a volt NDK régiói kapják. A mai tempó mellett ezen államoknak is még húsz-harminc esztendőre lenne szükségük, hogy utolérjék az átlagot. A kivétel Írország, amely tíz év alatt kiugrott a támogatásra szoruló kategóriából.

A jelenlegi szabályozás szerint azok a régiók jogosultak kohéziós támogatásra, amelyek egy főre jutó nemzeti összterméke az uniós átlag háromnegyede alatt marad. Ha azonban a 2006-2013 közötti időszakban legkevesebb hét, legtöbb tizenkét új tagállam lesz az unióban, akkor a lakosság és a terület egyharmaddal több lesz, az összesített GDP viszont csak öt százalékkal nő. Az átlag tizennyolc százalékpontot zuhanhat.

A tagállamoknak teljesen új képletet kell kidolgozniuk a mintegy 40-50 milliárd eurós keret elosztására. A konszenzussal eldöntendő, várhatóan igen hosszú és kemény vitában az első újoncok is részt vesznek majd. A számtanpélda megoldását nehezíti, hogy egyelőre nem tudni, hogy a legnépesebb tagjelölt, Lengyelország az elsők között, vagy később kerül be. Ez szinte döntően befolyásolja az átlagok meghatározását, vagyis a jogosultsági küszöb magasságát és a pénzelosztás arányait. Elképzelhető, hogy a szegény és gazdag között egy harmadik, közepes kategória is létesül, ebben az esetben két vagy több jogosultsági küszöb lesz. Ez azonban ellentétes lenne az EU egyenlőségi alapelveivel. Ha mégis így lesz, akkor a mostani három szegény a közepes csoportba kerül át, az új Ciprussal, Máltával, Szlovéniával és Csehországgal együtt. Hazánk a mostani számítások szerint az uniós GDP-átlag 56 százalékán áll, így a szegények csoportjában lenne (itt viszont a leggazdagabb).

Michael Barnier régiópolitikai főbiztos, akinek 142 oldalas jelentését most hagyta jóvá az EU Bizottsága, más kérdésekben is vitát kíván nyitni. Felvetette, hogy a gazdagok kohéziós alaphoz való hozzájárulási plafonját és a jogosultak által igénybe vehető maximumot is négyről öt százalékra emeljék. Mivel az új tagok befogadási képessége (vagyis a kapott pénz valóban hatékony felhasználására való készség) erősen eltérő, el kell dönteni: az kapjon először, aki nagyon rászorul, vagy az, aki már jobban tud élni vele? Barnier szerint célszerű lenne a majdani kohéziós kifizetésekből valamennyit előre hozni a tagfelvételek elé, hogy az előcsatlakozási alap javíthassa az újoncok felkészültségét. Külön kérdés, hogy a fejlettségi olló kétszer-háromszor nagyobbra nyílása milyen más költségvetési és szociális következményekkel jár. Biztató viszont, hogy a vita elkezdődött, és a mostani svéd, valamint a következő belga EU-elnökség idején a bővítés a legfontosabb ügy, így a kohéziós alap mintegy 150 dossziéját is érdemben tárgyalni kezdik.

Magyar szempontból is óriási a tét. Kissé leegyszerűsítve: az említett képlet határozza majd meg, hogy hatszázmillió és 2,2 milliárd euró között valójában mennyi kohéziós régiófejlesztési alaphoz jutunk az uniós tagság első éveiben. Sok a saját teendő is. Pontosan meg kell határozni a hét magyar nagyrégiót, eldöntve Budapest hová tartozzon, ki kell számolni a bruttó hazai terméket (GNP) is, valamint el kell készíteni a társfinanszírozási terveket a régiós pályázatokhoz.