Nagyságrenddel csökkentené az uniós Közös Agrárpolitika támogatási forrásait a következő hétéves ciklusban az Európai Bizottság. Koncz Máté, a tervezetet elutasító MOSZ elnöke szerint súlyos következménye lenne, ha az uniós agrárvezetők kezéből kivennék a döntéshozatal jogát és tagországi hatáskörbe adnák.
Unió szerte tiltakozási hullámot váltott ki a gazdaszervezetek körében, amikor július közepén az Európai Bizottság közzétette az EU Közös Agrárpolitika reformjának a következő hétéves ciklusára szóló tervezetét. Koncz Máté, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke a szervezet keddi tájékoztatóján foglalta össze fenntartásait.
Fotó: Pexels
Egyre kissebb az agrártámogatási büdzsé
Az ezredfordulón az EU közös költségvetésében még hetven százalék volt az agrártámogatási boríték aránya. Az unió ugyanis akkor még a költségvetési források kétharmadát agrárcélokra fordította. Ez az arány azóta folyamatosan csökken, de mindmáig az uniós kassza legnagyobb tétele továbbra is a mezőgazdasági támogatás.
Miért kell a ilyen rendkívüli mértékben támogatni a mezőgazdaságot? Elsősorban azért, hogy a lakosságot egészséges élelmiszerrel lássa el és az egészséges környezetet tartson fenn. „Nem magától értetődő, hogy amit a boltban leveszünk a polcról, az egészséges élelmiszert” – szemléltette a fő eredményt az elnök. De ahhoz, hogy a fogyasztó biztonságban érezhesse magát, az nagy ráfordításokat követel a termelőktől, ahogyan az egészséges környezet fenntartása is. Ezért ehhez – az elnök szerint – elegendő forrást kell párosítani, hogy „ne legyen kultúrsivatag az agrártáj, igazodjon a társadalom rekreációs céljaihoz, és fenn tudjuk tartani az európai élelmiszer-kultúrát.”
A termelők a külső import veszélyeitől félnek
Az európai fogyasztó biztonságát azonban a termelők szerint veszélyeztetheti az unión kívüli, szinte ismeretlen import. „Ha nem védjük ezt a piacot, beáramlik a számunkra ellenőrizhetetlenül termelt import“ - figyelmeztett az elnök. De nem csak az élelmiszerbiztonság kerülne veszélybe. Bár a feldolgozók, vidéki szervezetek is részesülnek uniós támogatásokban, a forrás nagy részét a gazdák kapják. A termelő az egyik “csatornája” ugyanis a vidék támogatásának. „A termelő tartja életben a helyi szolgáltatásokat, munkabért fizet, erősíti a helyi gazdaságot”. – sorolja az elnök. Ezért, ha az agrártámogatás jelentősen csökkenne, annak az egész uniós társadalom látná a kárát. Ez elvándorláshoz, a vidék (a vidéki gazdaság) leépüléséhez vezetne. Olyan visszafordíthatalan folyamatot indítana be, amit később nehéz lenne megfordítani.
“Ha az európai vidéket, annak jelenlegi állapotát fenn szeretnék tartani, ahhoz ezekre a forrásokra szükség van! Az egész társadalom sérülne, ha az európai vidék fenntarthatósága megbicsaklik.” – érvelt Koncz Máté.
Pedig a reformcsomag a költségvetés jelentős csökkentését irányozza elő, és ahogyan az elnök fogalmazott: a szakmai szempontok alapján létrehozott agrártámogatási rendszert is lebutítja. Mégis a legsúlyosabb változás szerinte az lenne, ha az uniós agrárvezetők kezéből kikerülne a döntéshozatal joga és felelőssége, amelyet tagállami hatáskörbe adna a tervezet. Eddig ugyanis az agrárforrások felhasználásáról az agrárminiszterek tanácsa döntött.
A tervezet azonban – a MOSZ-elnök értelmezése szerint – a jelen formájában megszüntetné ezt a közös agrárpolitikát és azt az intézményrendszert, amely amúgy az EU közös működésének eddigi szimbóluma. A közös döntés lehetőségét pedig az uniós agrárvezetőktől egy regionális fejlesztési „szuperalapba”, valójában a tagállamok uniós ügyekért felelős minisztereinek a kezébe tenné.
A MOSZ is elutasítja a csomagot
Az erős kritikát megfogalmazó MOSZ így egyetért a többi – szintén tiltakozó – európai és hazai gazdaszervezettel és a hazai agrárkormányzattal. „Nem tartjuk elfogadhatónak ezt a csomagot! Az EU óriási hibát követne el, ha így elfogadná” – mondta a szövetség elnöke. Ezzel ugyanis kiszámíthatatlanságot okozna a gazdáknál, rosszabb jövedelmezőséget az élelmiszer-szektorban, aminek hatására romlana az élelmiszerbiztonság és a kultúrtáj, kiüresedne a vidék és eltűnne az EU közös agrárpolitikájának „közös” jellege.
„Míg korábban az volt az uniós cél, hogy a minél egységesebb rendszerbe tereljék az agrárpénzek felhasználását, a jelenlegi javaslatcsomag nagyra nyitná a kaput, hogy minden tagország azt csináljon, amit akar.” – összegezte fenntartásait Koncz Máté.
