Valaki azért marad?

Magyarország: a multik mások

A gazdasági visszaesésre hasonlóan a világ más tájaihoz a hazai vállalatok is a költségek csökkentésével reagálnak. Ez hangsúlyosan igaz azokra a cégekre amelyek a külföldi piacokról élnek. Az exportőröket a dekonjunktúra mellett az elmúlt időszakban ugyanis a forint jelentős erősödése is rontotta a pozícióikat.

A külföldi tulajdonú multinacionális cégek azonban nem egy esetben drasztikusabb lépésekre is elszánják magukat. Az állandó erős verseny ugyanis náluk párhuzamosan kényszeríti őket minőségi és árversenyre. A dekonjunktúrális időszakban ráadásul felerősödnek ezek a folyamatban. A vállalatok ebben az esetben, ha már meg kell újítani a technológiát, új beruházásra van szükség, akkor a gyártást érdemes olyan országba telepíteni, ahol olcsóbb a munkaerő, s nagyobb a piac – különösen akkor, ha bérmunkáról, illetve összeszerelésről van szó. Ennek a folyománya volt, hogy néhány cég elköltöztette a termelését Kínába.

A hazai, illetve a kisebb vállalatoknál a helyzet ennél kényesebb, hiszen nem tudják a termelésüket elköltöztetni, sokuk ráadásul, mint valamely multi beszállítója kell, hogy átvészelje ezt az időszakot, együtt sírva - jelen esetben -, vagy együtt nevetve - a konjunktúra időszakában - a megrendelővel. A cégek tehát költségcsökkentéssel, a hangsúlyok áthelyezésével, adott esetben a termelés visszafogásával, belső létszámleépítéssel igyekeztek alkalmazkodni a megváltozott piaci körülményekhez. Ugyanakkor az is jellemző volt, hogy a vállalatok elhalasztották fejlesztési döntéseiket, s ez a beruházások csökkenéséhez vezetett tavaly. A tendencia az idei év első felében is némileg folytatódott, bár az élénkülés jegyei már jelentkeztek. Ez némi reményre ad okot, a konjunktúra remélhetőleg előbb felpörög, minthogy utcára kerülnénk.