A hazai műkincspiac a 2007-es évben volt a csúcson, a becslések szerint 8-9 milliárd forintot bonyolítottak akkor a galériák. Hogyan érintette a válság ezt a szektort?
A forgalmat illetően a piacon és a mi galériánknál is 2007 volt a legerősebb. A válság időszaka sújtotta a műkereskedelmet is, 2007-től kezdve gyakorlatilag tavaly télig csökkent a forgalom. A mértékre vonatkozólag saját tapasztalatokat említenék. 2007-ben volt egy 1,2 milliárd forint összesített leütési értékkel zárult aukciónk, melyet sem előtte, sem azóta nem tudtunk elérni. Ez mindenképpen kimagasló eredmény, mivel általában egy-egy aukció forgalma 6-700 millió forint. Jelenleg az aukciók forgalma 350-400 millió között van. Természetesen a forgalom a tételek számának, és az egyes darabok értékének a függvénye. Az elmúlt időszakban a válság előtti 250 tétellel szemben 180 darabot árverezünk el.
Voltak olyan vélemények, hogy a válság akár jót is tehet a műkincspiacnak, mert sokan a műkincsek felé fordulnak, és műtárgyakba fektethetnek. Illetve voltak előzetesen olyan jóslatok is, hogy azok, akiknek pénzre van szükségük színvonalas darabokat is piacra visznek. Mennyiben valósultak meg ezek a jóslatok?
Valóban közhelyszerűen emlegették, hogy jó a válság a műkincspiacnak, mert az emberek szívesebben fektetik pénzüket műtárgyakba. Lehet, hogy egy részük valóban szívesen vásárolna kvalitásos, nagy értékű festményt, de épp ez az, amit viszont az eladók nem szívesen visznek árverésre. A válság érdekes módon hatott a magyar műkincspiacra, áruhiány lett. Ami döbbenetes, de valóban bekövetkezett. Mind a vevői, mind az eladói oldalon visszahúzódtak egy kicsit a szereplők.
Akinek vannak értékes darabjai, kivár, attól tartva, hogy nem kap érte megfelelő árat, a gyengébb kínálat miatt pedig a vásárlók sem olyan aktívak. Kimagasló képek nélkül pedig nem lehet az árveréseken nagy leütéseket produkálni. A folyamat, mint egy önmaga farkába harapó kígyó alakult ki, és így esett vissza a piaci forgalom. Ami elképesztő, hogy eközben a világ más pontjain dübörög a piac, Nyugat-Európában és Amerikában a válságot megelőző szinteket is túllépték az árak. Néhány példát említve: egyetlen Andy Warhol kép, a négyrészes önarckép, 38 millió dollárért kelt el most 10 napja New Yorkban, ami nagyjából a 2007-es, válság előtti, teljes éves magyar piaci forgalomnak felel meg. De a brit kortárs művészek iránt is óriási a kereslet, Francis Bacon egy festményét a közelmúltban több, mint 30 millió fontért adták el, de mondhatnám Lucian Freud képeit is, aki szintén rekordokat dönt. A klasszikus modernek is visszatértek nyugaton a válság előtti árakra. A válság hozzánk némi késéssel ért el - hiszen 2007-ben már világszerte észlelhetők voltak bizonyos problémák-, s a kilábalás is később fog megtörténni. A tavalyi év első fele volt a mélypont, a karácsonyi árverés viszont már azt mutatta, hogy javul a helyzet. Azt várom, hogy a magyar piac is felveszi a lendületet.
A folyamat azon része, hogy előkerülnek értékes darabok, idén bekövetkezhet, mostanra jöhetett el egyes gyűjtőknél, és tulajdonosoknál az a pillanat, amikor likviddé tenni, korábbi befektetéseiket. Ha lenne egy kis pezsgés, új darabok, az lökést jelentene a piacnak.
Azt is látni kell, hogy a magyar műkincs piac egy nagyon kis piac, kis forgalommal, kevés gyűjtővel. Mondhatnánk, hogy könnyű helyreállítani a legnagyobb aukciósházak, a Sotheby's vagy a Christie's forgalmát, mikor az egész világról a legjobb darabok hozzájuk kerülnek, és a gyűjtőket is globális szinten érik el.
A kevés gyűjtő nagyságrendileg mit jelent? Becslések szerint mennyi magyar vásárol műkincseket?
Több ezer ember van, aki nálunk is vásárolt már. 5-8000 ezerre tehető, akik kisebb nagyobb rendszerességgel részt vesznek gyűjtőként az aukciókon, és vásárolnak a piacon. Természetesen nem mindenki vásárol folyamatosan, de ezek az emberek visszatérnek. A műkincsvásárlás a befektetés mellett, szenvedély is, sőt sokszor inkább szenvedély. Így ha egy gyűjtő, akinek már nagyon gazdag a gyűjteménye, de olyan darabbal találkozik, amije még nincs, akkor szenvedéllyel veti rá magát. A válság ellenére az igazán kiemelkedő képekre lenne kereslet, ha felbukkan egy igazán jó festmény – például egy Munkácsi, egy olyan Rippl-Rónai, vagy Vaszary, mely a fő művek közé sorolható, - arra mindig van vevő.
Ez azt jelenti, hogy az aukciókon kívüli forgalom is jelentős?
Nem, Magyarországon a piaci forgalom az aukciókra koncentrálódik. Hazai sajátosság, hogy a gyűjtők szeretnek megerősítést kapni, hogy az általuk kiszemelt darab másoknak is érdekes lehet. Ez szerintük egy átlátható folyamat, de nem feltétlen ésszerű, hogy így működik a piac.
A műkincsek védetté nyilvánítása mekkora gondot jelent, vagy elsősorban magyar gyűjtők érdeklődnek a hazai alkotások iránt?
Többször is volt rá példa, hogy külföldi gyűjtők azért nem licitáltak egy –egy darabra, mert nem lehetett volna a műalkotást kivinni az országból. Szerencsére az elmúlt időszakban a szabályok liberalizációja miatt valóban csak a fontos, egyedi alkotások kapnak védettséget, és tényleg az életművek fontos darabjai, amelyek a nemzeti kultúra részei, melyek nem találhatóak meg a múzeumokban. Sok alkotás esetében feloldották a védettséget, így ez nem jelent komoly problémát. Egyébként talán meglepő, hogy nagyon sok külföldi gyűjtő vásárol magyar alkotásokat, egy részük kifejezetten befektetési céllal.
Említette, hogy a nemzetközi piacokon a kortárs művészeket felfokozott érdeklődés övezi. Magyarországon a klasszikus és modern művészek mellett, mekkora az érdeklődés a kortárs alkotások iránt?
Minőségi különbség van. Örök fájdalom egy magyar művészettörténésznek, hogy nekünk soha nem lesznek Picassóink vagy Andy Warholjaink sem. Nem fognak bekerülni a legerősebb, és legtöbbre értékelt művészek közé, de ennek ellenére nagyon erős a magyar kortárs festészet, csak ahhoz, hogy valaki világszerte elismertté váljon sok minden kell. A válság legnagyobb tanúsága, hogy a kortárs alkotások piaca szinte teljesen megbénult itthon.
Ennek mi lehet a magyarázata?
A kortárs piac amúgy is sokkal bizonytalanabb. Egy élő alkotó esetén nem lehet látni a pályáját, szemben egy már elhunyt festővel, akinek ismert az életműve. Azoknál a művészeknél, akiknél már kialakult az árszint egy bizonyos hagyománya: mi mennyibe kerül mérettől, stílustól, témától, kortól függően, a gyűjtők is bátrabban mernek vásárolni. A kortárs piacon nagy a bizonytalanság, nem véletlen, hogy a válság idején is ettől távolodtak el inkább a befektetők.
A kortárs piacon a jó képességű alkotó mellett mekkora szerepe van a galériáknak?
Nagyon jelentős, galéria nélkül nincs kortárs művész. Ha nem tudja bemutatni azt, amit létrehozott, akkor az a mű nem létezik. A magyar kortárs galéria hálózat alakulóban van. Vannak olyanok, akik nagyon nagy energiát és pénzt fektetnek abba, hogy egy-egy művészt felépítsenek, de ez hosszú folyamat. Ráadásul itt egymásra van utalva nem csak a művész és a galériás, de a gyűjtő is. Rossz szokás, hogy a gyűjtők – annak érdekében, hogy olcsóbban jussanak hozzá egy-egy darabhoz - szeretnek műteremben vásárolni megkerülve a galériát. Ám ez piacromboló, hiszen erodálja azt az árszintet, amit a galéria kialakított. Ráadásul a gyűjtő sem nyer vele, hiszen amit a megvett darabon esetleg megtakarít, azt el is veszti, mivel a gyűjteményének az értéke devalválódik. A piac szereplőinek egyformán kellene gondolkodniuk, de ez itthon még nem alakult ki.
Ez, az úgynevezett edukációs folyamat kívülről úgy tűnik megtorpant az utóbbi időben. Látszólag kevesebb a kiállítás, kevesebb album jelenik meg.
Sajnos ez így van, de remélhetőleg újra lendületet vesz. Ez is az egyik negatív következménye a válságnak. Nincs pénz kiállításra, albumokra, katalógusokra, külföldi vásáron való részvételre, cserekiállítások megszervezésére. Ha nem tudunk eladni, akkor nincs miből fedezni ezeket a tevékenységeket.
A nemzetközi megjelenésekkel mennyire lehet a magyar művészeket megismertetni, illetve belépni a nemzetközi műkincs-kereskedelem vérkeringésébe?
Ez az út. Ahhoz, hogy a nemzetközi piacra ki lehessen lépni, nemzetközi kortárs vásárokon kell részt venni. Azonban ez komoly összeg, ráadásul évekig nincs semmilyen anyagilag mérhető hatása. Egy galériától akkor kezdenek vásárolni, ha negyedik-ötödik éve jelen van, akkor kezdik megszokni, megismerni, rögtön nem megy, és ehhez nagyon nagy tőkebefektetés szükséges. A másik út, hogy hasonló jellegű művészeket felkaroló külföldi kortárs galériákkal cserekiállításokat szervezünk. De ez is költséges, hiszen a darabokat szállítani, biztosítani kell. A kortárs piacba sok-sok pénzt kell betolni, és mi egyenlőre örülhetünk a nullszaldónak.
Profán kérdés, miért foglalkoznak mégis a kortárs alkotásokkal?
Ez a jövő. A fiatalabb gyűjtők érdeklődése egyértelműen a kortárs alkotók fele fordul, a 30-as generáció tagjai szívesebben élnek egy mai művész alkotásával egy légtérben, mint egy klasszikussal. Sokkal nagyobb a nyitottság ezen alkotások iránt.
Az aukciókon többségében a 19., illetve a 20. századi festmények szerepelnek, de a galériánkban folyamatosan rendezzük a kortárs kiállításokat. Most például lesz egy 40 év alatti művészeknek meghirdetett pályázat alapján összeállt kiállítás.
Pénteken rendezik meg tavaszi aukciójukat. Lesz olyan tétel, amire a nagyközönség felkaphatja a fejét?
A magyar közönséget elkényeztettük 2007-ig, amikor röpködtek a 80-100, 160 millió forintért elkelt tételek, és egy 50 milliós leütésre már meg sem rezdült a közönség. Az elmúlt években sokkal szerényebb a felhozatal, most nincs extra alkotás az aukciókon. Vannak természetesen értékes, nagyon kvalitásos alkotások, de ezek 20-30 milliós leütésnél nem várhatóak magasabbra. A közönség azonban ezt már nem jutalmazza tapssal, hiszen várják a régi csodákat. De mint mondtam, a csúcskategóriás képeket a tulajdonosok nem is engedik az aukciós piacra.
Várakozása szerint mikor jelenhetnek meg ismét a legjobb képek, amelyek újra rekordárakon kelnek el?
Azt remélem, hogy két-három éven belül ismét láthatunk ilyet. A 2010-es karácsonyi aukció volt szerintem a fordulópont, tényleg fény volt az alagút végén. Nagyon remélem, hogy a pénteki aukció ezt a tendenciát folytatja, bár a tavaszi aukció mindig egy kicsit gyengébb. És idén karácsonykor, ha a régi fényében még nem is, de megközelítjük a korábbi évek érdeklődését. Ha pedig már van érdeklődés, akkor kiengedik a gyűjteményekből a nagy darabokat is.
KB
mfor.hu
