Lapunk Minőségi Újságírás díjat kapott 2020. júliusában


		
	

A várakozásokkal ellentétben a magyar műkincspiac is megszenvedte a válság éveit, nem kerültek jelentős alkotások elő, és a vásárlók is visszahúzódtak. Virág Judit, az egyik legfontosabb hazai galéria névadó tulajdonosa szerint a mélypont a tavalyi év volt, ám a karácsonyi aukción már úgy tűnt látják a fényt az alagút végén. A szakember a tavasz folyamán élénkülő keresletet vár, illetve azt, hogy a nemzetközi trendek itthon is érvényesülnek, Nyugat-Európában és Amerikában a műkincspiac forgalma már meghaladja a válság előtti időszakot. Mfor.hu interjú.

A hazai műkincspiac a 2007-es évben volt a csúcson, a becslések szerint 8-9 milliárd forintot bonyolítottak akkor a galériák. Hogyan érintette a válság ezt a szektort?
A forgalmat illetően a piacon és a mi galériánknál is 2007 volt a legerősebb. A válság időszaka sújtotta a műkereskedelmet is, 2007-től kezdve gyakorlatilag tavaly télig csökkent a forgalom. A mértékre vonatkozólag saját tapasztalatokat említenék. 2007-ben volt egy 1,2 milliárd forint összesített leütési értékkel zárult aukciónk, melyet sem előtte, sem azóta nem tudtunk elérni. Ez mindenképpen kimagasló eredmény, mivel általában egy-egy aukció forgalma 6-700 millió forint. Jelenleg az aukciók forgalma 350-400 millió között van. Természetesen a forgalom a tételek számának, és az egyes darabok értékének a függvénye. Az elmúlt időszakban a válság előtti 250 tétellel szemben 180 darabot árverezünk el.

Voltak olyan vélemények, hogy a válság akár jót is tehet a műkincspiacnak, mert sokan a műkincsek felé fordulnak, és műtárgyakba fektethetnek. Illetve voltak előzetesen olyan jóslatok is, hogy azok, akiknek pénzre van szükségük színvonalas darabokat is piacra visznek. Mennyiben valósultak meg ezek a jóslatok?
Valóban közhelyszerűen emlegették, hogy jó a válság a műkincspiacnak, mert az emberek szívesebben fektetik pénzüket műtárgyakba. Lehet, hogy egy részük valóban szívesen vásárolna kvalitásos, nagy értékű festményt, de épp ez az, amit viszont az eladók nem szívesen visznek árverésre. A válság érdekes módon hatott a magyar műkincspiacra, áruhiány lett. Ami döbbenetes, de valóban bekövetkezett. Mind a vevői, mind az eladói oldalon visszahúzódtak egy kicsit a szereplők.

Akinek vannak értékes darabjai, kivár, attól tartva, hogy nem kap érte megfelelő árat, a gyengébb kínálat miatt pedig a vásárlók sem olyan aktívak. Kimagasló képek nélkül pedig nem lehet az árveréseken nagy leütéseket produkálni. A folyamat, mint egy önmaga farkába harapó kígyó alakult ki, és így esett vissza a piaci forgalom. Ami elképesztő, hogy eközben a világ más pontjain dübörög a piac, Nyugat-Európában és Amerikában a válságot megelőző szinteket is túllépték az árak. Néhány példát említve: egyetlen Andy Warhol kép, a négyrészes önarckép, 38 millió dollárért kelt el most 10 napja New Yorkban, ami nagyjából a 2007-es, válság előtti, teljes éves magyar piaci forgalomnak  felel meg. De a brit kortárs művészek iránt is óriási a kereslet, Francis Bacon egy festményét a közelmúltban több, mint 30 millió fontért adták el, de mondhatnám Lucian Freud képeit is, aki szintén rekordokat dönt. A klasszikus modernek is visszatértek nyugaton a válság előtti árakra.  A válság hozzánk némi késéssel ért el - hiszen 2007-ben már világszerte észlelhetők voltak bizonyos problémák-, s a kilábalás is később fog megtörténni. A tavalyi év első fele volt a mélypont, a karácsonyi árverés viszont már azt mutatta, hogy javul a helyzet. Azt várom, hogy a magyar piac is felveszi a lendületet.
A folyamat azon része, hogy előkerülnek értékes darabok, idén bekövetkezhet, mostanra jöhetett el egyes gyűjtőknél, és tulajdonosoknál az a pillanat, amikor likviddé tenni, korábbi befektetéseiket. Ha lenne egy kis pezsgés, új darabok, az lökést jelentene a piacnak.
Azt is látni kell, hogy a magyar műkincs piac egy nagyon kis piac, kis forgalommal, kevés gyűjtővel. Mondhatnánk, hogy könnyű helyreállítani a legnagyobb aukciósházak, a Sotheby's vagy a Christie's forgalmát, mikor az egész világról a legjobb darabok hozzájuk kerülnek, és a gyűjtőket is globális szinten érik el.

A kevés gyűjtő nagyságrendileg mit jelent? Becslések szerint mennyi magyar vásárol műkincseket?
Több ezer ember van, aki nálunk is vásárolt már. 5-8000 ezerre tehető, akik kisebb nagyobb rendszerességgel részt vesznek gyűjtőként az aukciókon, és vásárolnak a piacon. Természetesen nem mindenki vásárol folyamatosan, de ezek az emberek visszatérnek. A műkincsvásárlás a befektetés mellett, szenvedély is, sőt sokszor inkább szenvedély. Így ha egy gyűjtő, akinek már nagyon gazdag a gyűjteménye, de olyan darabbal találkozik, amije még nincs, akkor szenvedéllyel veti rá magát. A válság ellenére az igazán kiemelkedő képekre lenne kereslet, ha felbukkan egy igazán jó festmény – például egy Munkácsi, egy olyan Rippl-Rónai, vagy Vaszary, mely a fő művek közé sorolható, - arra mindig van vevő.

Ez azt jelenti, hogy az aukciókon kívüli forgalom is jelentős?
Nem, Magyarországon a piaci forgalom az aukciókra koncentrálódik. Hazai sajátosság, hogy a gyűjtők szeretnek megerősítést kapni, hogy az általuk kiszemelt darab másoknak is érdekes lehet. Ez szerintük egy átlátható folyamat, de nem feltétlen ésszerű, hogy így működik a piac.

A műkincsek védetté nyilvánítása mekkora gondot jelent, vagy elsősorban magyar gyűjtők érdeklődnek a hazai alkotások iránt?

Többször is volt rá példa, hogy külföldi gyűjtők azért nem licitáltak egy –egy darabra, mert nem lehetett volna a műalkotást kivinni az országból. Szerencsére az elmúlt időszakban a szabályok liberalizációja miatt valóban csak a fontos, egyedi alkotások kapnak védettséget, és tényleg az életművek fontos darabjai, amelyek a nemzeti kultúra részei, melyek nem találhatóak meg a múzeumokban. Sok alkotás esetében feloldották a védettséget, így ez nem jelent komoly problémát. Egyébként talán meglepő, hogy nagyon sok külföldi gyűjtő vásárol magyar alkotásokat, egy részük kifejezetten befektetési céllal.

Említette, hogy a nemzetközi piacokon a kortárs művészeket felfokozott érdeklődés övezi. Magyarországon a klasszikus és modern művészek mellett, mekkora az érdeklődés a kortárs alkotások iránt?
Minőségi különbség van. Örök fájdalom egy magyar művészettörténésznek, hogy nekünk soha nem lesznek Picassóink vagy Andy Warholjaink sem. Nem fognak bekerülni a legerősebb, és legtöbbre értékelt művészek közé, de ennek ellenére nagyon erős a magyar kortárs festészet, csak ahhoz, hogy valaki világszerte elismertté váljon sok minden kell. A válság legnagyobb tanúsága, hogy a kortárs alkotások piaca szinte teljesen megbénult itthon.

Ennek mi lehet a magyarázata?
A kortárs piac amúgy is sokkal bizonytalanabb. Egy élő alkotó esetén nem lehet látni a pályáját, szemben egy már elhunyt festővel, akinek ismert az életműve. Azoknál a művészeknél, akiknél már kialakult az árszint egy bizonyos hagyománya: mi mennyibe kerül mérettől, stílustól, témától, kortól függően, a gyűjtők is bátrabban mernek vásárolni. A kortárs piacon nagy a bizonytalanság, nem véletlen, hogy a válság idején is ettől távolodtak el inkább a befektetők.

A kortárs piacon a jó képességű alkotó mellett mekkora szerepe van a galériáknak?

Nagyon jelentős, galéria nélkül nincs kortárs művész. Ha nem tudja bemutatni azt, amit létrehozott, akkor az a mű nem létezik. A magyar kortárs galéria hálózat alakulóban van. Vannak olyanok, akik nagyon nagy energiát és pénzt fektetnek abba, hogy egy-egy művészt felépítsenek, de ez hosszú folyamat. Ráadásul itt egymásra van utalva nem csak a művész és a galériás, de a gyűjtő is. Rossz szokás, hogy a gyűjtők – annak érdekében, hogy olcsóbban jussanak hozzá egy-egy darabhoz - szeretnek műteremben vásárolni megkerülve a galériát. Ám ez piacromboló, hiszen erodálja azt az árszintet, amit a galéria kialakított. Ráadásul a gyűjtő sem nyer vele, hiszen amit a megvett darabon esetleg megtakarít, azt el is veszti, mivel a gyűjteményének az értéke devalválódik. A piac szereplőinek egyformán kellene gondolkodniuk, de ez itthon még nem alakult ki.

Ez, az úgynevezett edukációs folyamat kívülről úgy tűnik megtorpant az utóbbi időben. Látszólag kevesebb a kiállítás, kevesebb album jelenik meg.
Sajnos ez így van, de remélhetőleg újra lendületet vesz. Ez is az egyik negatív következménye a válságnak. Nincs pénz kiállításra, albumokra, katalógusokra, külföldi vásáron való részvételre, cserekiállítások megszervezésére. Ha nem tudunk eladni, akkor nincs miből fedezni ezeket a tevékenységeket.

A nemzetközi megjelenésekkel mennyire lehet a magyar művészeket megismertetni, illetve belépni a nemzetközi műkincs-kereskedelem vérkeringésébe?
Ez az út. Ahhoz, hogy a nemzetközi piacra ki lehessen lépni, nemzetközi kortárs vásárokon kell részt venni. Azonban ez komoly összeg, ráadásul évekig nincs semmilyen anyagilag mérhető hatása. Egy galériától akkor kezdenek vásárolni, ha negyedik-ötödik éve jelen van, akkor kezdik megszokni, megismerni, rögtön nem megy, és ehhez nagyon nagy tőkebefektetés szükséges. A másik út, hogy hasonló jellegű művészeket felkaroló külföldi kortárs galériákkal cserekiállításokat szervezünk. De ez is költséges, hiszen a darabokat szállítani, biztosítani kell. A kortárs piacba sok-sok pénzt kell betolni, és mi egyenlőre örülhetünk a nullszaldónak.

Profán kérdés, miért foglalkoznak mégis a kortárs alkotásokkal?
Ez a jövő. A fiatalabb gyűjtők érdeklődése egyértelműen a kortárs alkotók fele fordul, a 30-as generáció tagjai szívesebben élnek egy mai művész alkotásával egy légtérben, mint egy klasszikussal. Sokkal nagyobb a nyitottság ezen alkotások iránt.
Az aukciókon többségében a 19., illetve a 20. századi festmények szerepelnek, de  a galériánkban folyamatosan rendezzük a kortárs kiállításokat. Most például lesz egy 40 év alatti művészeknek meghirdetett pályázat alapján összeállt kiállítás.

Pénteken rendezik meg tavaszi aukciójukat. Lesz olyan tétel, amire a nagyközönség felkaphatja a fejét?
A magyar közönséget elkényeztettük 2007-ig, amikor röpködtek a 80-100, 160 millió forintért elkelt tételek, és egy 50 milliós leütésre már meg sem rezdült a közönség. Az elmúlt években sokkal szerényebb a felhozatal, most nincs extra alkotás az aukciókon. Vannak természetesen értékes, nagyon kvalitásos alkotások, de ezek 20-30 milliós leütésnél nem várhatóak magasabbra. A közönség azonban ezt már nem jutalmazza tapssal, hiszen várják a régi csodákat. De mint mondtam, a csúcskategóriás képeket a tulajdonosok nem is engedik az aukciós piacra.

Várakozása szerint mikor jelenhetnek meg ismét a legjobb képek, amelyek újra rekordárakon kelnek el?
Azt remélem, hogy két-három éven belül ismét láthatunk ilyet. A 2010-es karácsonyi aukció volt szerintem a fordulópont, tényleg fény volt az alagút végén. Nagyon remélem, hogy a pénteki aukció ezt a tendenciát folytatja, bár a tavaszi aukció mindig egy kicsit gyengébb. És idén karácsonykor, ha a régi fényében még nem is, de megközelítjük a korábbi évek érdeklődését. Ha pedig már van érdeklődés, akkor kiengedik a gyűjteményekből a nagy darabokat is.

KB

mfor.hu

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára. Sok éves tapasztalattal a hátunk mögött elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy szintet lépjünk és egy olyan lehetőséget kínáljunk Önöknek, amelynek segítségével egyes témakörök elismert szakértőinek - így többek között Bod Péter Ákos, Pogátsa Zoltán, Darvas Zsolt, László Csaba, Prinz Dániel vagy Szakonyi Péter - véleményeihez, mélyelemzéseihez, neves újságírók által készített egyedi tartalmakhoz jutnak hozzá. Ennek formája egy ELŐFIZETÉS, mely egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között klubtagságot, webinárumokon való részvételt, a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.

Előfizetőink naponta 4-6 unikális, máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá, cikkenként nagyjából 10 forintért, havonta és laponként 745 forintért.

Cikkeink túlnyomó többsége azonban továbbra is szabadon olvasható marad.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Jól jönne 1,5 millió forint?

 

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 372 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Ersténél 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 102 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.