Sőt, sokan akaratgyengének vélik őket, vagy pedig egyenesen azt hiszik, hogy a függők élvezik a szerhasználatot – hiszen ha nem így lenne, akkor leszoknának, nem? Ez azonban ennél sokkal árnyaltabb és összetettebb kérdés.
Az előítéletek ellenére ugyanis senki sem azért kap rá a szerhasználatra, mert annyira boldog, hogy jó dolgában már nem tud mit kezdeni magával. Ezek mind olyan emberek, akiknek az életében mélyen gyökerező traumák vannak, melyeket nem tudnak feldolgozni.
Ezért fontos, hogy ne csak az addikció tüneti kezelésével foglalkozzunk, hanem komplex terápián vegyünk részt, például a Swan Lake Központ programjába jelentkezve.
Menekülés a kegyetlen mindennapokból
Az életben szükség van társas kapcsolatokra, olyan tevékenységekre, melyek boldoggá tesznek, szeretetteljes családi közegre, és még sorolhatnánk. Ám akinek ezek közül csak kevés jut, az elkezdi máshol keresni az öröm forrását. És bizony előfordul, hogy pont az alkoholban vagy a kábítószerben találja meg.
Ezek a szerek ugyanis látszólag képesek csökkenteni például a magány érzését, a stresszt, a gátlásosságot, a bizonytalanságot, az elkeseredettséget vagy akár a gyászt és a veszteséget. De csak látszólag. Hisz hiába érezzük úgy, hogy a szer mámorában gondtalanok vagyunk és minden tökéletes, amint elmúlik a hatás, újra fejbe kólint a valóság, kegyetlenebbül mint eddig bármikor.
A drogot vagy az alkoholt tehát a függők egyfajta pótlékként használják, azt várják tőle, hogy kitöltse a bennük tátongó űrt, ám ehelyett csak az addikció ördögi körébe kerülnek tőle.
Az emberi kapcsolatok fontossága
A függőknek gyakran gondjai vannak a társas kapcsolatok kialakításával és megtartásával. Ezért kell őket támogatni abban, hogy visszaintegrálódhassanak a társadalomba, és képesek legyenek minőségi, mély kapcsolatokat kialakítani. A szeretet és a törődés ugyanis még életünk legnehezebb időszakán is képes átsegíteni, de ha magányosak vagyunk és senkire sem számíthatunk, akkor nem csoda, ha bizonyos szerekben keressük a boldogságot. A szoros kapcsolatok viszont olyan megtartó erőt adnak, ami nem hagyja, hogy magunkra maradjunk és egyedül kelljen elviselnünk a nehézségeket.
Az addikciók nyomában
Johann Hari, egy híres brit újságíró, aki másodkézből ugyan, de maga is megtapasztalta a függőség poklát. Családjában is több alkohol- és drogfüggő volt, közöttük nőtt fel. Mikor felnőttként már sikeres újságíró volt, eldöntötte, hogy mélyen beleássa magát az addikció témájába.
Több éven keresztül keresett, kutatott, bejárta a világot, és rengeteg interjút készített tudósokkal, szakemberekkel és szerhasználókkal egyaránt. Ezáltal arra jött rá, hogy minden, amit eddig a függőségekről tudott, az helytelen. Azóta is sok előadást tart a témában, ahol megosztja tapasztalatait a hallgatósággal.
