Vonjuk be az előkészületekbe!
Viszont remekül utánoznak. Jellemzően pedig nem halnak éhen a terített asztal mellett. Vagy ez is csak mendemonda? (Figyelem, komoly táplálkozási zavar esetén szakemberhez kell fordulni, jelen cikk az enyhébb problémákkal küzdőket célozza!) Úgyhogy itt az ideje annak, hogy ne erőltesd az evést, lazulj le egy kicsit! Vond be a gyerkőcöt az evésbe, a picurkát csak ültesd magad mellé, adj neki való falatokat, kóstolhasson, az ovis már komolyabb feladatokat is kaphat, kanalazhatja a hozzávalókat, szórhatja a sót, gyurmázhatja a tésztát. Neked ugyan melósabb lesz, de a gyereket sokkal jobban fogja érdekelni, hogy milyen lett, amit ő főzött, mint az, ami a háttérben valahogy elkészült.
Ha nincs hiányállapot, ne aggódj!
Ha nincsenek a kisembernek hiányállapotot mutató tünetei, mint például a ritkán tárgyalt, túl kevés ivás okozta száraz bőr, karikás szem és túl ritka vizelési inger, akkor ne aggódj túl sokat! Gondold át, hogy van a gyerkőcnek rendszeres széklete? Történt-e változás ezen a téren? Milyen a testalkata? Arányos? Elhízott? Túl sovány? Növekszik és fejlődik rendesen? Ha bizonytalan vagy, beszéld meg a helyzetet a gyerekorvossal, a védőnővel. Ha úgy véled, nincs meg a szükséges szénhidrát, fehérje és zsír, vagy a nélkülözhetetlen vitaminok és ásványi anyagok, akkor írd össze egy-két héten keresztül, miket evett a gyermek, és beszéld meg szakemberrel az eredményeket.
A legfontosabb, hogy ne aggódj feleslegesen. Nem szabad mindent túltervezni és túlszabályozni. Merj az a szülő lenni, aki szeretnél!
