Terepasztalról már sokan hallottak, egyeseknek volt is gyerekkorában, mások csak álmodoztak ilyenről. Valami ilyesmi az építészeti makett, amit Magyarországon főleg reprezentációs célból használnak és a piacon lévő keveseknek elég jó üzlet is lehet. Hazánkban jelenleg tíznél is kevesebb makettező cég működik, jellemzően 1-3 fős mikrovállalkozások.
Normál esetben az építészeti makett a tervezési folyamat kiemelt eleme. Nem ritka, hogy több is készül, ahogy éppen változik, finomodik az épület vagy a beépítendő, esetleg átváltozásra érett terep koncepciója. Nem véletlen tehát, hogy számos, világszinten jegyzett építészeti irodában – Herzon de Meuron, Renzo Piano Building Workshop, BIG, Peter Zumthor – a tervezési folyamatot végigköveti a munkaközi makettek készítése. Svájcban pedig szinte minden kisvárosban akad egy makettezéssel foglalkozó cég, ott a legkisebb pályázatnál is környezeti makettbe kell beilleszteni a tervet, így azonnal látható, hogy a tervezett épület miként illeszkedik a városrészbe.
Építészeti sorozatunk korábbi részei:
Nem a szívem csücske az amerikai-konyhás nappali – Perényi Tamás
Jönnek a szuperkórházak – Burian Gergő
Mészáros Lőrinc épít majd ilyen egészségplázákat?
Meggyilkolja őket a home office? - Lánczos Áron
A gyár több mint egy doboz, érteni kell a lelkét – Kelemen Caba
A világ legnagyobb építésztervező irodáinak külön makettező üzletága is van. Európa számos országában intézményes keretek között tanítják a makettező szakmát, nálunk csupán az építészeti oktatás kevésbé hangsúlyos része a képzés. Pedig innovációval és kutatás-fejlesztéssel párosulva akár a külföldi piac is nyitva áll a magyar makettkészítők előtt. A fizikai modellezés évszázadok óta az építészeti oktatás és gyakorlat alapeleme, a külföldi iskolákkal ellentétben azonban Magyarországon inkább egyfajta kötelező elemként tekintenek ezekre az órákra, és a gyakorló építészek sem feltétlen használják a munkaközi maketteket. Az oktatásban és a szakmában is szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy ez az ágazat és szakma megfelelő helyre kerüljön itthon. A makett ugyanis egyszerre lehet prémium termék és a munkát segítő gyakorlati eszköz.
A nagy városépítészeti és ingatlanfejlesztési pályázatokat is úgy szokták lebonyolítani, hogy a környező városrészt vagy területet megmakettezik gipszöntvényből, a tervezési területet pedig üresen hagyják. Minden pályázónak a környezeti makettbe beilleszthető módon kell elkészítenie a saját tervét, így mindenki azonos módon tudja bemutatni az elképzeléseit. Nagyon szemléletes, hogy ugyanarra a környezetre ki, hogyan reagál.
"Ideálisan egy tervezési folyamatnak úgy kellene történnie, hogy a rajzok, a számítógépes virtuális platform és a munkaközi makettezés párhuzamosan haladjon. Ahogy fejlődik a terv, úgy fejlődik a makett is, egyre összetettebb és részletesebb megoldások készülnek. A digitális tervezéssel szemben egy fizikai maketten minden egyszerre látható, ezért is lehet kijózanító. Mindig megmutatja, ha valami nem jó. Magyarországon azonban leginkább a végponton készülnek makettek reprezentációs célból, nem is a tervezők, hanem az ingatlanfejlesztők megbízásából” - mesélte Csizmazia Géza építész, a Limes Model ügyvezetője.
Budapesti központjukat felkeresve egyértelmű lett számomra, hogy megszállottak viszik a bizniszt és igen változatos munkákat végeznek. Hidakat, stadionokat, nagy bérházakat, műemlék épületeket vagy éppen autószalonokat gyártanak. Újakat is, régieket is, merthogy erre is volt már példa. Ehhez eszközből nincs hiány, a falakon sorakozik mérhetetlenül sok vágó, hajlító, daraboló kézi szerszám, de van szekrény méretű, korszerű (és nagyon drága) lézervágójuk is. Szakember van elegendő, noha a legváltozatosabb eredeti szakmákkal léptett be sok munkatárs az építész végzettségű ügyvezető mellé.
Az ügyvezető Zoboki Gábor tervező irodájánál kezdett, ott vett részt a Művészetek Palotáját és a Táncszínház belső tereit magába foglaló makett elkészítésében, majd évekig ott is ragadt. Eddig 400-nál is több makettet készítettek. A magyarországi projektek mellett nyugat-európai, orosz, és még Etiópiához kötődő megbízásuk is volt.
Bevallása szerint egy makettező folyamatosan vizslatja azokat a helyeket, ahol alapanyaghoz juthat, ezek lehetnek kidobott fadarabok, műanyagok, textilek, csavarok, de természetesen újakat is vásárolnak, viszont „jó lesz ez még valamire” felkiáltással szinte mindent eltesznek, tárolnak. Az elején még apró kis kézi gépekkel indultak, volt kis fúró, kis köszörű, kis elektromos csavarhúzó, majd szép lassan eljutottak az ipari méretekig.
„Mi mindig tapogatunk is, csak így tudjuk megérezni, hogy mennyire rusztikus egy felület, nézzük azt is, hogy mennyire fényes vagy matt, mert a megrendelők a legkülönfélébb kívánságokkal állnak elő. Egy borászat például Tokaji Aszú illatú fából kérte új pincészeti épületének makettes megjelenítését, és azt is mondta, hogy legyen minél nehezebb a makett, hogy ezzel érzékeltessék a pincészet értékét. Alulra ólmot vettem egy horgászboltban, amennyit csak tudtam, a makett tetejére pedig a tokajira jellemző édeskés illatú kézműves szappanból faragtam fát és bokrokat ” – mesélte az egyik trükköt.
Nem trükk, hanem bevett gyakorlat, hogy mindig készítenek egy minta makettet, ezt megmutatva a megrendelőnek haladnak tovább. Így elkerülhetik a félreértéseket és minden időközben beérkező módosítást is könnyebben végrehajthatnak. Nem minden részmunkát maguk végeznek, ha nagyon speciális feladatról van szó, akkor bevonnak egy alvállalkozót.
Legújabban azon dolgoznak, hogy összehozzák a fizikai makettet a digitális többlettel, amit rávetítenek. Tisztában vannak azzal, hogy a digitalizáció szinte mindent felfal, sok megrendelő eleinte a 3D-ben és a virtuális megoldásokban hisz és ezért elutasítja a fizikai maketteket. A jövő azonban e kombinációban lehet. Nyitnak más területek felé is, például újabban már hajómaketteket is készítenek, gondolva a tehetős külföldi vevőkörre. Nem zárják ki, hogy idővel az oktatást és a múzeumokat is kiszolgáló speciális makettekkel is megjelennek.
„Egyfajta kortárs műalkotásként tekintek a saját munkáinkra, semmiképpen sem ipari termékként. Azt szoktam mondani, alkalmazott művészek vagyunk” - emelte ki Csizmazia Géza.
