A járvány harmadik, pusztító hulláma sem feledteti azt tényt, hogy Magyarországon egy sor vidéki kórházat felújítottak vagy bővítettek az elmúlt években és további felújítások is lesznek. Ám az is vaskos tény, hogy Budapest kimaradt a sorból, rádásul a személyzet erősen fogyatkozik. Apró jó hír viszont, hogy már megvan az állami dél-budai szuperkórház tervezője, elvileg a kivitelezés előkészítése jövőre megindulhat, de az ellátás csak 2024 körül kezdődhet.
Közben viharosan erősödnek a magánegészségügyi szolgáltatók, magánkórházak is nyíltak és még fognak is, munkát adva több tervező irodának is az egészségügyi ingatlanok piacán.
Izgalmas lehet, hogy miként birkóznak meg ezzel a feladattal az építésztervezők. Hogyan kell úgy megtervezni egy kórházat, hogy évtizedekre kiszolgálja a gyorsan változó igényeket, beteg-és dolgozóközpontú megoldásokkal lássák el ezeket az új egészségplázákat. Hogyan érik el, hogy gazdaságos és környezettudatos legyen a megépítése és persze az üzemeltetése is? Erre voltunk kíváncsiak, amikor az egészségügyi épületek tervezésében jártas Paulinyi&Partners tervező irodánál megkerestük Burián Gergő vezető tervezőt, projektigazgatót.
Úgy képzeltük el az ideális helyzetet, hogy az elején, a beruházás indításakor összeáll egy csapat, benne minden érintett ágazat képviselőjével: a beruházón kívül lesz benne orvos, közgazdász, egy építésztervező és egy üzemeltető – ezzel indítottunk a szakértőnél. Rá is bólintott, de hozzáfűzte még a kivitelezőt is, akinek ugyanis konkrét tapasztalatai, számai vannak arról, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban megépíteni az épületszerkezeteket. Illetve azt is, hogy az egészségügyi közgazdász általában a szakmai vagy pénzügyi beruházót képviseli.
Rendben, meg is van a csapat. Hogyan viselkednek akkor, amikor az állam és hogyan, amikor egy magáncég a megrendelő? Mi a különbség azon kívül, hogy az állam köteles közbeszerzésen kiválasztani a partnereit. Tudva azt is, hogy a magáncég is egyfajta pályáztatást végez a lehetséges jelentkezők között? – vittük tovább a fonalat.
„A magánberuházót a pénzügyi motor hajtja, míg az állam esetében ez nem feltétlenül van így. De szerintünk az állami intézményben is kellenek pénztermelő elemek, amik ha nem is váltják ki az állami finanszírozást, de legalább segítik. Ez lehet az épületen belül egy kereskedelmi egység, egy konferenciaterem és lehet egy másfajta aspektusa is, hogy takarékos épületüzemeltetési vagy HR-megoldásokat alkalmaznak.”
– sorolta az ötleteket a szakértő, aki szerint az az ideális, ha a társadalmi, a környezeti és a gazdasági szempontok, vagyis az Elkington féle, úgynevezett 3P modell egyszerre érvényesülhet.
ÉPÍTÉSZ-TERVEZŐI SOROZATUNK ELŐZŐ RÉSZEI:
Nem a szívem csücske az amerikai-konyhás nappali – Perényi Tamás
Az Opera felújítása olyan, mint amikor elmegyünk az orvoshoz – Zoboki Gábor
Meggyilkolja őket a home office? Dehogy! Inkább spirál – Láncos Áron
A gyár nem egy nagy doboz, lelke van – Kelemen Csaba
Érdekelt minket, hogy szembeállítható-e egy-egy projekt tervezésekor a pénzügyi forrás és a funkcionalitás. Úgy is kérdezhettük volna, hogy egy adott büdzséhez igazítják-e az épület funkcióit vagy fordítva – vállalva, hogy esetleg drágább lesz, mint amennyit eredetileg félretettek erre.
„Ezek kéz a kézben mennek, nem lehet csak az egyiket előtérbe helyezni.” – pontosította a beruházás előkészítésének menetét, majd így folytatta: folyamatosan felügyelni, ellenőrizni kell az építési, illetve az üzemeltetési költségeket és az elvárt bevételeket. Egy magánberuházásnál viszont fontos biztosítani, hogy a „pénztermelő egészségügyi elemek” megfelelő számban, méretben meglegyenek. Ilyenek például a járóbeteg szakrendelők vagy betegszobák száma vagy más egészségüggyel kapcsolatos szolgáltatások területei. Ezek ugyan növelik a kivitelezési költségeket, de gyorsan megtérülhetnek. A magán beruházóknak fontos a hosszabb távú üzemeltetés is, ezért nyitottak az innovatív építészeti és gépészeti megoldásokra.”
Ezt úgy is lefordíthatjuk, hogy elég rövid a póráz, amire a magánberuházó engedi a tervezőt, nem sok játékteret enged neki – vetettük közbe. A tervező elismerte ezt, de leszögezte: a kórház – jogosan – egy nagyon szigorúan szabályozott objektum, akár az építési, akár az üzemeltetési oldalról nézzük. Azonban az orvosokkal, megrendelővel vagy a fenntartóval egyeztetve, a tervezőknek vannak olyan lehetőségeik, amivel gazdaságosabb működéshez tudnak hozzájárulni. Ilyen lehet egy fekvőbeteg osztály ideális méretének meghatározása, racionalizálva ezzel az ott dolgozó orvos és kisegítő személyzet számát.
Bizonyos szakrendelőket össze lehet vonni, egyetlen helyiségben többfajta ellátás is lehetséges. A műtők egy részét lehet tömbösíteni úgy, hogy egyetlen nagyobb előkészítő vagy fektető helyiséget alakítanak ki a sok kicsi helyett. A képalkotó berendezéseket is lehet közös vezérlő helyiségből irányítani, így is felszabadulhatnak terek vagy csökkenthető a szükséges egészségügyi dolgozók száma.
Ezen a ponton idéztük azt a divatos kifejezést, hogy eljött a multifunkcionális terek kora. Egy nagy kórházi tömbön belül egyszerre vannak jelen bizonyos egészségügyi és nem egészségügyi terek, többféle funkciót lehet itt elhelyezni.
Így lesz a kórház épülete egyfajta egészségpláza,
olyan szolgáltató központ ahol a hatékony gyógyulásé a főszerep, de van gyógyszertár, gyógyászati segédeszköz bolt vagy egyéb kereskedelmi egység is. Ideális esetben lehet, ügyet intézni, postára, kávézóba vagy kápolnába menni, vagy a kertben pihenni. A közelben lakók számára találkozási ponttá vállhat az épület és ehhez nem feltétlenül kell betegnek, orvosnak, ápolónak vagy hozzátartozónak lenni.
Az egészségügyi épületek tervezője tulajdonképpen egy nagy keretet alkot meg, amiben aztán az orvostechnológia és a gépészet is időként cserélhető – alkalmazkodva mindkettő hihetetlenül gyors fejlődéséhez. Burián Gergő szerint két dologra nagyon oda kell figyelni eközben: a bevezetőben említett partnerekkel együtt egyrészt betegközpontú intézményt kell megálmodni, másrészt kielégíteni a dolgozók igényeit, utóbbinak egy HR-stratégia részének kell lennie.
Szépen hangzik ez a betegközpontúság. De mit jelent ez valójában? Szebb és tágasabb, színesebb szobákat? Világos közlekedő tereket? Barátságos színeket, fényeket, vizuális eszközöket? Egyszerűbb betegutakat az épületen belül?
Ezt mind – jött a válasz, majd rengeteg példát kaptunk.
„Az a jó megoldás, ha a betegek fogadása már az épületen kívül megtörténik. Vannak speciális applikációk, amik előzetesen információkkal látják el a betegeket, vagy akár az ügyfél parkolását is segíthetik. Belépve a házba szinte kézen fogva vezetik a beteget az épületben, egyszerűsítve a betegutakat. Az azonos betegségcsoporthoz tartozó vizsgálati helyiségeket nem szabad egymástól távol helyezni, ezzel minimalizálni lehet a betegutakat. Építészként erre nagyon kell figyelnünk és folyamatosan szimuláljuk is ezeket tervezés közben. A jól bevilágított, tágas terek segítik a látogatókat, ne érezze nyomasztónak a vendég, hogy idegen környezetbe érkezett és ezt segítsék a különféle térkialakítások is.”
Nagyon reméltük, hogy azt is halljuk majd, hogy Európában a tervezők már elfelejtették az üveg-beton duót és – akárcsak az irodaházaknál – itt is előre törtek a természetes anyagok és fények. Így is lett, a szakember szerint ezek dominálnak ma. Ugyancsak növekvő jelentőségű, hogy a hatékonyság jegyében egyre több előregyártott elemet használnak a tartószerkezetek, a tetők és a homlokzatok kialakításakor.
Kórházépítészet Budapesten anno
Izgalmas áttekintést adott a budapesti kórházépítészetről és az ebben vezető szerepet betöltő építészekről az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület tavaly ősszel megjelentetett kötete. Egyebek között a Szent János, a Szent István, a Szent László, a Szent Rókus és a lipótmezei Tébolyda tervezési kulisszái mögé is bepillanthatunk, de kiderültek érdekes részletek a Ferenc József Kereskedelmi Kórházról is.
A betegek számára egyre fontosabbá vállnak a különféle IT-eszközök, digitális kijelzők, szórakoztató eszközök is. Ugyancsak a beteg színvonalasabb ellátását szolgálják az ágy melletti digitális kórlapok, nővérhívó vagy ismertetők, amit maga a beteg is elolvashat. A szobákba manapság már a természetes fényhőmérsékletet visszaadó, nyugtatólag ható cirkadián világítást szoktak tervezni.
Ez lenne mind az annyiszor emlegetett okosság? Merthogy ma már minden okos, miért pont egy kórház ne lenne az? Mindent lehet mérni: vérnyomást és páratartalmat is az épületben. Meg ezernyi más dolgot, ami gyorsabban pörgeti a bevételt és csökkenti a ráfordításokat. Utóbbiakat passzív és aktív eszközökkel lehet elérni: korszerű árnyékolástechnikával, légtechnikával, fényszabályozással vagy tájolással, illetve megújuló energiaforrások felhasználásával, például talajszondával, csatornahő kihasználásával, hőszivattyúkkal. Mindezt intelligens IT-rendszerek által vezérelve.
És itt végre eljutottunk egyik kedvenc témánkhoz, a robotokhoz. A projektigazgató el is mondta, ami hihetetlenül hangzik: már vannak olyan kórházak, ahol robotok szállítják a szennyest, a tiszta ruhát, az ágyakat, másutt a cateringben segítenek, nekik külön útvonalakat kell tervezni az épületen belül, általában teljesen elkülönülve működnek a betegutaktól. A kiszolgáló funkcióknál ezek további terjedésére lehet számítani.
Egyébként a budapesti Honvédkórházban is van már egyfajta targonca-robot rendszer, ami teherhordásra való.
Ezen kívül a kórházakban lehet csőposta rendszert is kiépíteni, amiben főleg labormintákat juttatnak el a megfelelő helyre, tehát az automatizáció már itt van nálunk is, de még nem tömeges, attól még messze vagyunk.
Nézzük a betegközpontúság melletti másik fő törekvést, vagyis azt, hogy a dolgozók megtartása érdekében milyen elemeket kell betervezni egy ilyen 21. századi egészségközpontba! Burián Gergő azt említette, hogy elférhet egy nővérszálló, egy óvoda vagy bölcsöde, és természetesen egy barátságos irodai környezet is, mert ezekre is szükség van. Optimistán úgy vélte, hogy az irodaházaknál már terjedőben lévő dolgozói wellbeing előbb-utóbb nálunk is fontos tervezési, kivitelezési és üzemeltetési szempont lesz a magyar egészségügyi intézményeknél.
