A becslések szerint havonta a Föld lakosságának közel harmada, több mint 2,3 milliárd ember használja a közösségi oldalt, ezermilliárdos bevételeket generálva ezzel. Ám a Facebook mostanában egyre többször kerül a "rossz fiú" szerepébe; elég csak az általa okozott függőségre, az online zaklatásra, a politikai manipulációra és a gyűlöletbeszéd viszonylag szabad terjedésére gondolni. A szekrényből egyre több csontváz bukik ki, ezért sokan a közösségi oldal bojkottjára szólítanak fel. Erre alapozva a kutatók megvizsgálták, hogy mégis milyen lenne a világ a Facebook nélkül.
A New York-i Egyetem (NYU) és a Stanford University kutatói több ezer felhasználót kértek arra, hogy négy hétre deaktiválják profiljaikat a közösségi oldalon, egyúttal pedig rendszeresen ellenőrizték, hogy az önkéntesek nem szegik-e meg a tiltást.
Az eredmények azt mutatják, hogy a Facebook-ot mellőző emberek átlagosan naponta egy óra szabadidőt nyertek, amit döntő többségben nem más közösségi oldalon vagy az interneten töltöttek el, hanem helyette a családjukkal és a barátaikkal töltöttek több időt, valamint tévéztek. Kevésbé voltak képben a hírekkel és a világban zajló eseményekkel, viszont sokkal boldogabbnak érezték magukat, és a depressziós és szorongó tendenciáik is csökkentek.
A kényszerszünet után néhány héttel az önkéntesek 23 százaléka még mindig kevesebbet használta a közösségi oldalt, mint az átlagos felhasználó, öt százalékuk pedig egyáltalán nem aktiválta újra a profilját. Érdekes, hogy ez alatt az egy hónap alatt az az összeg is csökkent 13 százalékkal, amelyért cserébe a felhasználók vállalnák azt, hogy letöröljék magukat a közösségi oldalról. Ez a kutatók szerint azt bizonyítja, hogy az internetezők túlbecsülik a Facebook értékét a saját mindennapjaikban.
A kutatás eredménye tehát alapvetően azt bizonyítja, hogy valószínűleg teljesen jól meglenne az emberiség Facebook nélkül, de a felhasználók vonakodnak végleg távozni a közösségi oldalról. Ez a Facebook óriási felhasználói bázisával magyarázható, hiszen a friss internethasználók szinte automatikusan beregisztrálnak az oldalra azért, mert barátaik és családtagjaik is a közösségi oldalon vannak. Ráadásul a 2,3 milliárd ember közt rengeteg új kapcsolatot lehet építeni, valamint régit újra felvenni. Ezeket az előnyöket a kutatók a nagyvárosokhoz hasonlítják, hiszen az emberek a való életben is oda áramolnak, ahol megvan a megfelelő infrastruktúra – méretében pedig jelenleg egyetlen más közösségi oldal sem tud versenyezni, így tulajdonképpen a Facebook az internet első metropolisza.
Amerikában a XIX. században óriási fejlődésnek indultak a Nagy Tavak közelében található iparvárosok, köztük különösen azok, amelyek rendelkeztek az Atlanti-óceánra kivezető csatornákkal. Detroit és Cleveland jó példa erre. Ám az akkor gyorsan felemelkedő városok fénye mára jelentősen megkopott, és elszegényedtek, de ennek ellenére amerikaiak milliói mégsem hajlandóak elköltözni. Miért?
Tegyük fel, hogy a kutatók most ezen városok lakóit kérnék fel arra, hogy egy hónapig lakjanak a napfényes és kifejezetten gazdag Dél-Kaliforniában. Feltételezhetően jól éreznék magukat, de több mint valószínű, hogy szinte kivétel nélkül visszatérnének szülővárosaikba azért, mert ott vannak a barátaik, családjaik, és munkakapcsolataik, azaz minden, amihez hozzá vannak szokva.
A kutatók szerint tehát egy ehhez hasonló megszokás áll a Facebook egyeduralma mögött is. Ha Mark Zuckerberg holnap úgy döntene, hogy végleg lekapcsolja kreálmányát, nem lehet tudni, hogy pontosan mi történne. A felhasználók kiújuló vagy frissen születő depresszióján túl elképzelhető, hogy egy újabb hasonló platform születne, de az is lehet, hogy az emberiség előtt megnyílna az út egy jobb, kevésbé nyomasztó fölényű alternatíva felé.
