Ki a hibás?
Nyilván mindig a másik – így vélekedhet egy olyan személyiség, aki érzelmileg és önismereti szempontból éretlen, aki könyörtelenül lövi ki a nyílvesszőit képzeletbeli céltáblánkra.
Futó Brigitta karmaasztrológus és számmisztikus konzultációi keretein belül segít feltárni elakadásainkat, személyiségjegyeinket, lehetséges fejlődési ívünket. Mert vannak olyan állomások az életünkben, amikor szinte kötelező megállni, és egy másik irányba fordítani a kormánykereket.
Sokan tudnak beszámolni arról a jelenségről, amikor elkezdenek megélni egy belső változást, és egyszerre minden addigi kapcsolat új megvilágításba kerül. Az ismerősöktől, gyakran családtagoktól is érkeznek a folyamatos visszacsatolások: a “de megváltoztál„, “pedig mindig azt mondtad”, “sosem tettél még ilyet” jellegű megjegyzések. Ilyen és hasonló ítéletek záporoznak felénk, visszakövetelve az addig megszokott reakcióinkat.
Van-e jogunk meggondolni magunkat? Van, sőt elkerülhetetlen kötelességünk is létrehozni a változást. Olykor szinte tolja ki magát az a belső késztetés, ami meg akar általunk születni. Ami levedli a régi hiedelmeket, szokásokat, ami felszabadító erővel hat ránk. Az új érzésekből új gondolatok születnek, melyek újfajta cselekvésekre ösztökélnek. Szóval senki nem hibás, csak vannak, akik nem képesek befogadni a megváltozott énünket.
Amikor van valami a levegőben
Az univerzum olykor finoman, máskor pedig drasztikusan jelez, ha változtatásra van szükség. Sokszor nehezen magyarázzuk meg, mikor és milyen döntéseket hozunk. Azt mondjuk, megérett a helyzet, vagy épp eljött az ideje.
A planéták helyzete, aktuális mozgásuk vagy a kapcsolódásukkal létrehozott energia olyan erőket képes mozgósítani, ami számunkra észrevétlen módon irányít, navigál, sőt, taszigál egy-egy másik irány felé. Az ilyen időszakokban nemcsak az igény, hanem a muníció is adott ahhoz, hogy felszámoljuk a játszmáinkat, hogy lezárjuk a lehúzó kapcsolatokat.
Amikor kitisztul a kép, nemcsak nézünk, hanem látunk is. Bár észleljük a szűkebb és tágabb környezetünk manipulatív megnyilvánulásait, mégis képesek vagyunk a józan és felszabadult cselekvésre. Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy a kitartás nem azonos az értelmetlen és terméketlen ragaszkodással, és könnyedén jelentjük ki: meggondoltam magam!
Fáj-e a változás?
Minden bizonnyal vannak fájó pontjai, hiszen veszteségekkel jár. Lesznek, akikről mi válunk le, mások pedig úgy döntenek, nem tartanak velünk az új úton.
Akár vissza is hőkölhetünk időnként, mert a környezetünk újabb és újabb próbák elé állít, hogy visszakapja régi énünket. Ilyenkor azonban már nincs visszaút, a radarjaink egyre jobban működnek, és hamar visszatalálunk a számunkra helyes útra.
