2012. július 10-én nyújtotta be a kormány az új vállalkozói adókat tartalmazó előterjesztését, mely alapján 2013-tól bevezetésre kerül a 25 fő alatti cégek számára elérhető kisvállalkozói adó (kalkulátorunk segítségével ki is számolhatja, jobban jár-e ezzel), illetve a legkisebb mikrovállalkozások, vállalkozók számára alternatívát jelentő tételes kisadózói adóforma. Utóbbi lehetőség azoknak az egyéni vállalkozóknak, egyéni cégeknek, magánszemély taggal rendelkező betéti társaságoknak, vagy közkereseti társaságoknak jelenthet alternatívát, akiknek az éves árbevétele nem haladja meg a 6 millió forintot.
Kisadó vs. bejelentett munkaviszony
Az új adó (főállású vállalkozóknak havi 50 ezer forint, mellékállásúaknak 25 ezer) kiváltaná a személyi jövedelemadót, a társasági adót és a saját maguk után fizetendő járulékokat, így a szociális hozzájárulási adót is. Az első hallásra kedvezőnek tűnő új lehetőség azonban rejt magában néhány buktatót. Így például egyelőre kérdés a tételes kisadózó hatálya alá lépő vállalkozók iparűzési adókötelezettsége (ipa); ha ugyanis ez változatlan formában megmarad, a célként megjelölt adminisztrációs könnyítés elbukik. Kisadózóként ugyanis csak a bevételekről kell nyilvántartást vezetni, az ipa miatt viszont adminisztrálni kell az alvállalkozói díjakat, az anyagköltségeket és az eladott áruk értékét is.
Ám nemcsak ez az egyetlen kérdéses pont az új adóformával kapcsolatban. Várhatóan az ekho-rendszeréhez hasonlóan ebben az esetben sem lehet a családi adókedvezményt érvényesíteni, már csak amiatt sem, mert az új adóban nem különülnek el tételesen az egyes adók, így a csak szja-t érintő kedvezmény sem érvényesíthető. Emellett, ha a kisadózó például táppénzre szeretne menni, és mellékállású vállalkozó, akkor az így megszerzett jövedelme nem számít bele a táppénz alapjába, főállásúként pedig a munkavállalói státusznál elérhető ellátásnál kevesebbre jogosult, és hasonlóan kevesebbet ér az így megszerzett jövedelem a nyugdíj esetében is.
A fenti tényezők mellett ugyanakkor elméletileg megtörténhet, hogy ismét fellendül a munkavállalók vállalkozóként történő foglalkoztatása, mivel ebben az esetben munkavállaló és munkaadó egyaránt jobban járhat. Természetesen mindez ellentétes a kormányzati szándékkal, a foglalkoztatás bővítésével, ám a költségcsökkentés jegyében nem kizárt, hogy lesz ilyen esetekre példa a vállalkozások körében. A benyújtott előterjesztés egyébként megpróbálná kizárni ezt a lehetőségét oly módon, hogy csak a lakosság számára szolgáltató vállalkozóknak teszi elérhetővé az adóformát, egyéb esetben a másik cég, mint vevő nem számolhatja el költségként a kisadózótól kapott számlát. A magyar azonban, mint tudjuk szereti a kiskapukat, főleg, ha azzal csökkenteni lehet a költségeket, és inkább hajlandó bevállalni a kisebbik rosszat ennek érdekében is. Éppen ezért megvizsgáltuk, anyagi szempontból jelenthet-e alternatívát a tételes kisadó a foglalkoztatás terén, akárcsak korábban jelentette azt a vállalkozói igazolvánnyal történő foglalkoztatás.
Kalkulációnk során bebizonyosodott, hogy az új adónem a kisadózóként történtő foglalkoztatásra ösztönözheti a munkaadókat, hiszen olcsóbbnak tűnik egy kisadózó alkalmazott a munkaadó számára, mint egy bejelentett munkaviszonyban történő foglalkoztatás.
A munkaadóknak minden esetben olcsóbb...
Abban az esetben, ha a munkaadó kisadózóként foglalkoztatna valakit, minden bérszintnél jelentősen mérsékelhetné a költségeit, vagyis pontosan a munkavállaló után fizetendő teljes bérköltség 14 százalékát spórolhatná meg.
Nézzünk példaként egy bruttó 150 ezer forintért alkalmazott munkavállalót. Ebben az esetben a bruttó béren túl normál helyzetben a munkaadó még kifizeti a 27 százalékos szociális hozzájárulási adót, valamint a 1,5 szakképzési hozzájárulást, mely 192 750 forintos teljes munkaerőköltséget eredményez a bejelentett munkaviszonynál.
Ha ugyanez a munkavállaló kisadózóként végzi a munkát, akkor a munkaadónak a bérként kifizetett 150 ezer forint jelentkezik teherként, ám mivel ezt költségként nem számolhatja el, fizetni kell utána a 10 százalékos társasági adót is, vagyis 15 ezer forintot. Emellett az ipa alapját is képezni fogja az összeg, aminek bár önkormányzatonkánt eltérő lehet a mértéke, mi egységesen 1 százalékkal kalkuláltunk, tehát a 150 ezer forintra a 15 ezres társasági adó mellé 1500 forintos ipa is rakódik. Így ebben az esetben 166,5 ezer forintos kiadást jelent a munkavállaló foglalkoztatása szemben a bejelentett jogviszony 192 750 forintjával - vagyis 26 250 forintos költségcsökkentést realizálhat a költség elszámolhatatlansága ellenére is.
... az alacsony keresetű munkavállalóknak viszont nem érné meg
Ha munkavállalói szemszögből vizsgáljuk a kérdést, akkor viszont már nem jelenthetjük ki, hogy minden esetben megérné vállalkozóként munkát vállalni. Azok ugyanis, akiknek a bruttó bére nem haladja meg a 150 ezer forintot, előnytelenebb helyzetbe kerülnek és nemcsak a fentebb már említett társadalombiztosítási ellátás miatt. Számukra azért nem éri meg ugyanazon a bruttó béren kisadózóként dolgozni, mert a munkabérből levonásra kerülő tételek (szja és járulékok) nem haladják meg a kisadó tételes adójának 50 ezer forintos értékét, tehát bejelentett alkalmazottként magasabb nettó bért realizálhat.
Vegyünk egy bruttó 120 ezer forintért dolgozó alkalmazottat. A bruttó béréből az szja, a nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék levonása után ugyanis 78 600 forintot vihetne haza - természetesen családi adókedvezmény érvényesítése nélkül. Abban az esetben viszont, ha kisadózóként végezné a munkáját, az 50 ezer forint havi adó levonása és, ha megmarad esetükben a kötelezettség, akkor az egy százalékos iparűzési adó kifzetése után 68 800 forintja maradna a megélhetésre, vagyis 9800 forinttal kevesebb.
Azok, akik ennél is kevesebbért dolgoznak, még előnytelenebb helyzetbe kerülnének, ha nem lenne más választásuk, mint vállalkozóként alkalmazásban állni. Egyelőre még nincsenek információk a minimálbér jövő évi alakulásáról, ezért a jelenlegi 93 ezer forinttal számolva 18 845 forintos veszteséget is elszenvedhetnek a kisadózó munkavállalók. Bruttó 150 ezer forintos fizetés felett azonban már számukra is előnyössé válna kisadózó-alanyként munkát vállalni, bár ennél a bérszintnél épp csak pár száz forintos mértékig érezhető a kisadó előnye.
Mivel bruttó 150 ezer forintos bejelentett bér alatt a munkavállalók kárára történhetne a váltás, megnéztük, mi történik abban az esetben, ha a nettó bér szinten tartásának érdekében magasabb összeget fizet ki a munkaadó a kisadó-alannyá váló munkavállalónak. 108 ezer forintos bruttóból munkavállalóként 70 740 forintot kaphat kézhez, ahhoz, hogy ez ne változzon, 120 ezer forintot kell havonta átutalnia. A munkaadónak ezek után 133 200 forintjába kerülne a foglalkoztatás, míg bejelentettként alig kerülne többe az alkalmazott, 138 780 forintba. A nagyjából 5000 forintos előnyért pedig már lehet, hogy nem érné meg a váltás.
Székely Sarolta
mfor.hu
