Amikor Harry Maguire végül aláírt a Manchester Unitedhez, sok futballszakíró összerezzent a Leicester védőjéért kiadott 80 millió fontos összeg hallatán – írja a Financial Times. Ezzel Maguire hivatalosan (de csak nominálisan) a világ legdrágább védője lett, elvéve a kétes dicsőséget a liverpooli Virgil van Dijktól, aki 75 millió fontért írt alá az immár hatszoros BL-BEK-győztes vörösökhöz.
A United nem aprózta el az idei nyarat (sem), de az egykor szebb napokat látott manchesteri klubon kívül még öt másik együttes is 100 millió fontot meghaladó értékben vásárolt játékosokat. Az talán nem meglepő, hogy a Manszur sejk és Abu Dhabi (valamint a kínai állam által tulajdonolt befektetési vállalat) tulajdonában levő regnáló bajnok, a Manchester City is ott van a legtöbbet költők között, de az meglepetés, hogy a frissen, és csak osztályozón keresztül, feljutó Aston Villa a második a listán, 144 milliós vásárlással. Tavaly új tulajdonos érkezett a birminghami klubhoz, és az egyiptomi milliárdos Nassif Sawiris és a Fortress Investment társalapítója, Wes Edens 170 millió font befektetést ígért a következő három évre. Egyelőre állják a szavukat.
Némi meglepetésre talán, de ott találjuk az előző szezonban senkit sem vásároló, BL-döntős Tottenham Hotspurt is a „százasok klubjában”, mindazonáltal a Daniel Levy által vezetett klub továbbra is a szerény költők közé tartozik: az elmúlt öt évben, nettó (tehát az eladott játékosok értékét is figyelembe véve) mindössze 110 millió eurót, míg az elmúlt 10 évben pedig mindössze nettó 91 millió volt a játékostranszferük egyenlege.
Dan Jones, a Deloitte szakértője szerint a PL-ben igazából mindenkinek van oka költeni, hiszen az első osztályban maradás önmagában megér 100 millió fontot, de az európai kupaküzdelmekért is megéri invesztálni (még ha a Bajnokok Ligája kétmilliárd eurós pénzdíja toronymagasan felülmúlja az Európa Ligában szétosztható százmilliókat), a bajnoki címért pedig végképp érdemes befektetni.
Arról már korábban is írtunk, hogy a PL gazdagsága elsősorban a tévés közvetítési jogokért fizetett csillagászati összegekből (és azok relatív egyenlő elosztásából) származik: a pénzeső tovább zuhog, hiszen bár az angol tévés jogokért kevesebbet fizetnek a most következő három szezonra, ám a kiesést bőven ellensúlyozza a nemzetközi jogokért befolyó többlet, így összesen mintegy 9,2 milliárd font folyik be a PL csapataihoz az elkövetkezendő 3 évben. Ez nagyjából 1,2 milliárddal több az előző ciklus bevételeinél, vagyis van miből vásárolni, és nagyon megéri a PL-ben maradni – szinte bármilyen áron.
Az elmúlt években azonban számos változás ment végbe az angol átigazolási piacon: egyrészt mintha kicsit mindenki kezdené átvenni a Spurs (és a Pool) okos transzferpolitikáját, azaz szép pénzért el is adnak a PL-klubok játékosokat (még a Unitednak is sikerült elpasszolnia a belga válogatott centert, Romelu Lukakut 73,9 millió fontért).
Omar Chaudhuri, a 21st Club szakembere szerint a United most változatott igazoláspolitikáján, és kevésbé igyekszik szupersztárokat igazolni - amire a világ harmadik legnagyobb bevétellel rendelkező futballklubjaként továbbra is meglenne a pénzügyi lehetősége -, inkább feltörekvő, sikerre éhes, fejlődni akaró focistákat válogat. A manager, Ole-Gunnar Solskjaer hosszú távra tervez – kérdés, hogy a vezetőség hajlandó-e kitartani a buktatók után is.
A nettó költés természetesen jobban leírja a klubok valós költését, hiszen nem mindegy, hogy egy-egy értékes, fontos játékos eladása teremti meg a fedezetet mások megvásárlására, vagy zsebből fizet egy klub, miközben távozója nem akad. Ez utóbbira gyakorlatilag egyedül a Manchester City a példa, amely az elmúlt 10 évben nettó egymilliárd (!!) eurónál is többet költött játékosokra – vagyis ennyit kellett betolnia Manszur sejkéknek a klubba. Nem véletlen, hogy az egyébként az emberi jogok megsértéséért amúgy is bírált tulajdonos cég (és állam), és az általa tulajdonolt futballklubot az UEFA újra elővette a pénzügyi előírások, a Financial Fair Play megsértéséért.
A két manchesteri klub egyébként is egy külön ligában játszik, már ami a pénzügyeket illeti, hiszen messze többet költöttek játékosokra, mint bárki más a PL-ben. A City mögött a United is 839 milliós nettó költést tud felmutatni az elmúlt 10 szezonban, ami nagyjából kétszerese az utána következő két londoni klubénak. A Chelsea 441, az Arsenal pedig 418 milliós transzferegyenleggel rendelkezik. Igaz, a Chelsea sokkal jobban hasznosította ezt a pénzt, hiszen ezalatt BL-győztes, kétszer angol bajnok és kétszeres EL-győztes is lett (a legutóbbit éppen az Arsenal ellenében), az ágyúsok viszont két FA-kupa siker mellett mást nem nagyon tudnak felmutatni, az elmúlt három szezonban már.
Az látszik, hogy a stratégia nélküli játékosvásárlás nem hoz sikert, sem a tabella elején, sem a végén tanyázó klubok számára, hiszen a United vagy az Arsenal mellett a tavaly a Fulham próbált meg százmilliós nagyságrendben csapatot erősíteni-építeni, mégis kiesett, de az ötéves távlatban 230 nettó millióért vásároló Brighton is éppen csak bent maradt a PL-ben. Idén az Aston Villa a Fulham útját próbálja ki, míg a Norwich az ellenkező véglet: összesen alig több mint egymillió fontért vettek játékosokat (a Transfermarkt szerint 4 millió euró volt a kiadásuk). Érdekesség, hogy pénteki ellenfelük, a BL-győztes Liverpool is összesen 1,3 millió fontot adott ki egy 17 éves holland védőért, Sepp van den Bergért, vagyis a liga két legkevesebbet költő csapata csapott össze tegnap.
A másik nagy változás, hogy az elmúlt két szezonban a feljutó csapatok többet költenek játékosvásárlásra, mint hat évvel ezelőtt bajnokok.
A komoly beruházások, hol megtérülnek (például a Brighton vagy a Bournemouth esetében), hol nem (láttuk a Fulham példáját), de a tendencia egyértelmű. A 21st Club szerint a feljutó csapatok bevételeik 30 százalékát költötték transzferekre 2012 és 2017 között, ami sokkal magasabb arány, mint a Top6-nál látható 19 százalék.
A harmadik szembeötlő változás, hogy egyre kevesebb játékos mozdul meg a piacon: az elmúlt hat évben folyamatosan csökken a PL-transzferek száma – számolt be a BBC. 2014-ben még 157 játékos váltott klubot, addig idén már csak 102.
A Deloitte kimutatása szerint az angol elsőosztályú csapatok 625 millió fontos nettó költése a bevételeik 12 százalékát tette ki, ami valamivel kevesebb a tavalyinál. 2015 óta ez a legkisebb összeg a nyári átigazolási szezonok között. A klubok legnagyobb kiadása azonban, a játékosaik bérkifizetésére költött pénz viszont nagyobb arányban fog növekedni a bevételeiknél a Deloitte előrejelzése szerint: meghaladja majd a bevételeik 60 százalékát.
A viszonylag mértéktartó játékosvásárlás betudható az FFP korlátozó hatásának, mert mind a PL, mind az UEFA rendelkezik olyan pénzügyi előírásokkal, amik elvileg korlátozzák a klubokat, hogy lehetőségeiken felül költsenek. (Mint láttuk, a Mancheseter City azért képes e szabályokat rugalmasan értelmezni.)
A csendesebb költekezés annak is köszönhető, hogy a Chelsea egyéves tiltást kapott a FIFÁ-tól, valamint némi meglepetésre a kiváló pénzügyi helyzetben levő, friss BL-győztes Liverpool sem költött a szezonban. Utóbbi nagyrészt jó korban levő játékosai megtartására koncentrált, így szinte mindenki új szerződéseket írt alá – sokkal több fizetésért, mint korábban. A klubnak így sikerült elkerülnie, amit korábban alaposan megszenvedett, hogy mindig távozott egy vagy több kulcsjátékos (Fernando Torrestól, Suarezen és Sterlingen át egészen Coutinhoig) a csapattól.
A PL csapatok játékosvásárlásra fordított összegét viszont felülmúlhatja a spanyol gigászok költekezése.
A La Liga közvetítési jogai is egyre népszerűbbek (a hazai jogokért 3,66 milliárd eurót fizettek három évre), a Barcelona és a Real Madrid pedig a világ két leggazdagabb futballklubja, így pénz bőven áll a rendelkezésükre, hogy megpróbáljék visszaszerezni az európai fociban korábban megszerzett dominanciájukat. A két nagyhoz felzárkózott az Atletico Madrid, amely azért volt képes 118 millió fontot költeni a portugál Joao Felixre, mert eladta legértékesebb játékosát, Antoine Griezmannt a Barcának 107,5 millió fontért. Mindez azt jelenti, hogy bár a spanyol átigazolási ablak még nem zárult be, a három nagy klub költekezése miatt először a bajnokság történetében már átlépte a transzferek értéke az az egymilliárd fontot.
