A Texasi Egyetem kutatói már 2004-ben felhívták a figyelmet arra a riasztó jelenségre, hogy csökken a zöldségek tápértéke. A szakemberek 43 élelmiszernél, főként zöldségeknél mutatták ki, hogy jelentősen mérséklődött a bennük hordozott értékes anyagok mennyisége a 20. század közepe és vége között. Egyebek mellett kiderült, hogy a zöldbab kalciumtartalma 65 milligrammról 37 milligrammra csökkent. A spárgában lévő A-vitamin majdnem a felére esett vissza, a brokkoli kevesebb vasat tartalmazott.
A tápértékcsökkenés a húsz évvel ezelőtti vizsgálat óta tovább folytatódott. Egy 2018-as tanulmány szerint a levegő magasabb szén-dioxid-tartalma okozta több csapadék a világ egyes részein felhígítja a termőtalaj tápanyagtartalmát, ami leszorítja az élelmiszerek fehérje-, vas- és cinktartalmát.
Fotó: Pixabay
Válaszul a tudósok kitalálták a biodúsítás (biofortification) módszerét. Ez többféle lehetőséges foglal magában. Az egyik, hogy genetikailag módosítják a növényeket, hogy azok intenzívebben szívják fel a talajból az értékes összetevőket. A másik a mezőgazdasági biodúsítás, amelyben a műtrágyák és más kiegészítők segítségével javítják a talajok minőségét. Emellett növénynemesítéssel is igyekeznek kiválasztani a jobb képességű fajtákat.
A biodúsítás más mint az egyszerű élelmiszer-dúsítási beavatkozások. Azokban ugyanis táplálékkiegészítőkkel utólag javítják az élelmiszerek tápanyagtartalmát. Bár a technológia az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és más nemzetközi szervezetek támogatását is élvezi, egyes szakértők szerint nem igazán jó megoldás.
Például Benjamin Cohen, az amerikai Lafayette College környezetvédelemmel foglalkozó professzora a Gaurdian összeállítása szerint abban látja a gyengeségét, hogy az ilyen első vonalbeli technológiákat csak a tőkeerős mezőgazdasági szervezetek tudják megfizetni. Ezek kutatása helyett arra kellene fordítani a pénzt, hogy megerősítsék a kisgazdaságokat, javítsák azok termelési hatékonyságát.
A biodúsítás mindig csak egy vagy néhány tápértékhiányt szüntet meg egy-egy növénynél, miközben ez a
gond egyszerre számos tápanyagot érint – hozott példát egy másik problémára Donald Davis, aki részt vett a 20 évvel ezelőtti eredeti kutatásban. A harmadik probléma, hogy a biodúsított vetőmagok utánpótlása esetleges és csak a kormányok támogatásainak köszönhetően megfizethetők az átlagos farmereknek.
