Március 11-én érkezett a jelzés a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-hez, hogy az aligai kikötő belső oldalán döglött süllők jelentek meg. 4 nap alatt több mint ezer példány, azaz 5 mázsa elpusztult halat szedtek ki a vízből. A szakemberek további tetemek felbukkanására számítanak – tájékoztatott közösségi oldalán a balatoni halgazdálkodási cég, amit az Economx vett észre.
Kiderült, hogy egy madár lehet mindezekért a felelős, amikor ugyanis a halak a kárókatonák, más néven kormoránok elől menekülnek a balatoni kikötőkben, túlzottan összezsúfolódnak.
Nagy Gábor, a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. horgászati ágazatvezetője szerint a süllők mellett más halak is bajba kerülhetnek:
Fotó: Depositphotos
„Mivel a kárókatonák a nyílt vízen folyamatosan terelik, zaklatják az összeállt halcsapatokat, ezért a szokásosnál jóval nagyobb mennyiségben állnak be a kikötőmedencékbe a keszegek. Ha egy ilyen zsúfolt kikötőmedencébe beszáll egy több száz, vagy ezer madárból álló csapat, és elkezdik egyre jobban beszorítani őket a kikötőbe, a nyugalomban telelő halcsapat egyre jobban besűrűsödik. Már ekkor is nő a halak oxigénfogyasztása, ilyenkor szabályosan burványlik a víz a nagy mennyiségű keszeg felett”.
Ez a helyzet erős stresszt okoz a halnak, amely fokozza az oxygénfogyasztását, és így saját magának okozhat oxigénhiányt – magyarázta Nagy Gábor. A halak ilyenkor szédülten kóvályognak, a víz felszínén, oldalt fekve lebegnek. Jobb esetben magukhoz térhetnek, ha csökken a kárókatonák nyomása, ám rossz esetben elpusztulnak. Mivel a süllőnek nagyobb az oxigénigénye a többi halnál, előbb sínyli meg ezt a folyamatot.
A lap azt írja, Balatonaligán, Fonyódon és Balatonbogláron tapasztaltak nagymértékű halpusztulást. A közösségi fórumokon a horgászok arról panaszkodnak, hogy ezek a ragadozó madarak óriási károkat okoznak. Ám volt aki azt írta, hogy a vizeinkben egyre csökkenő halmennyiség elsősorban az emberi tevékenységekhez köthető és nem a kormoránhoz. Szóba hozták a Balaton partmenti részének beépítését is, hogy a beton és stégek veszik át az uralmat a természetes nádasok helyén. A horgászok az irreális méretű, nem egy esetben 500 méter hosszú mólóval rendelkező vitorláskikötőket is kárhoztatják – ami a halak szempontjából menedéknek tűnik, ám egyben egy sok esetben oxigénhiányos csapda is – az ott tanyázó és könnyű prédára váró kárókatonák legnagyobb örömére.
