A bérhorgásztatás a pénzről szól: ahol nagyobb halat lehet fogni, az odavonzza a fizetős sporthorgászokat. Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója és a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője ezzel magyarázza, miért vált virágzó üzletté itthon az akár 20-30 kilogrammos óriáspontyok feketekereskedelme.
Az üzletágat az „ingyen reklám” élteti. Ha egy horgásztóból kapitális, 15-20 kilós pontyot fog egy szerencsés, azt nemcsak ő osztja meg a Facebook-profilján. A horgásztó üzemeltetője is azonnal kiteszi a honlapra, mert akkora a nagyravágyó pecások között a marketingértéke.
Az ilyen 10-20-30 kilós óriásokat azonban nem könnyű beszerezni, és a kis horgásztavakban ritkán lehet megtermelni. A kapitális példányok előállítása sokkal több idő és több pénz, mint a kisebb súlyúaké.
Más technológiával kell termelni: több fehérjével kell etetni, mint a többi halat. A ponty ideális körülmények között így is csak 8-10 év alatt nő meg húszkilósra. Egyes természetes tavakban, így a Balatonban viszont hamarabb, mert itt olyan kagylófajok is élnek, amelyek fiatal egyedeit fogyasztva felgyorsul a növekedése. Ráadásul ponty és ponty között is van különbség, sok egyed eleve nem képes ekkorára nőni.
Fotó: Pexels
A bérhorgászokat vonzó óriásokat legálisan az ezt is kínáló halgazdaságokból lehet beszerezni. Az Aranyponty Zrt. is évi 33-34 tonna 10-20 kilós nagy értékű pikkelyest értékesít évente a horgásztavaknak, de egyre többen nem a legális csatornát választják.
Lévai Ferenc szerint sokan ellenőrizhetetlen forrásból, csempészektől veszik a vendégcsalogató óriásokat.
Egyszer csak megáll a horgásztónál egy nagy terepjáró, a benne lévő 200 literes tartályban három-négy darab húsz kilós ponttyal, amelyet előző este fogtak a Balatonnál vagy a Tiszán. Miután az üzemeltetővel megkötik az üzletet, a halak bekerülnek a tóba. Pár napon belül pedig megjelenik egy irigylésre méltó szelfi a közösségi hálón, amelyen egy büszke horgász mosolyog több mint húszkilós zsákmányával. Ezt látva tódulni kezdenek a tóhoz a jól fizető pecások.
„Már bandák álltak rá és profi módon csinálják, mert akkora pénz van benne, mint a kábítószer-kereskedelemben” – kalkulálja Lévai Ferenc. A kapitális példányok ára olyan magas, hogy a csempészek akár egy-két hetet is eltöltenek a Balaton vagy a Tisza partján, és ha sikerül kifogniuk két-három húszkilós halat, könnyedén megkeresik egy félévnyi „fizetésüket”.
Egy tíz kiló feletti ponty kilója ugyan még „csak” öt-hatezer forint (egy 12 kilós példány így 50–60 ezer forintba kerül), de a húszkilósakért már 7000-8000 forintot is adnak kilónként. A húsz kilónál nagyobb példányok ára pedig csillagászati: egy-egy 22-23 kilós halért 700-800 ezer forintot is megadnak (30–35 ezer forint kilónként), míg a 27–28 kilós rekorderekért akár egymillió forintnál is többet fizetnek a feketepiacon. Ekkora hal ritka, de előfordul.
Legutóbb április 15-én a miskolci Balku Attila fogott ilyen kapitális, 28,10 kilós pikkelyes pontyot Poroszlón, a Tisza-tóból, számolt be a sporthorgasz.eu.
A hazai vizekben élő halak közül ugyan van sokkal nagyobbra növő is, például a harcsa, amelyből egymázsás is akad, ezt mégsem keresik a csempészek, mert nincs ára. (Pedig a jelenlegi harcsavilágrekordot is magyar horgász, Zsédely Attila tartja egy 134,97 kilogrammos, 245 centiméteres példánnyal a Pecaverzum szerint). „A harcsát nehéz kifogni, rafinált, ráadásul főleg éjjel fogható, ezért csak a pontyot keresik, mert ennek olyan óriási a horgászok között az értéke, és nem csak itthon” – magyarázza a szakember.
Egymástól is lopják a halakat
A hatalmas érdeklődés nyomán megállíthatatlannak tűnik az illegális gigaponty-biznisz. Az élelmiszer-biztonsági hivatal halászati ellenőrei ugyan próbálják lefülelni a csempészeket, de csak ritkán járnak sikerrel. Ha sikerül is elfogniuk egy-egy bandát, az sem tudja megfékezni a feketekereskedelmet – még akkor sem, ha már digitális technikát is bevetnek.
Volt rá példa, hogy chippel láttak el egy-egy pikkelyes óriást, és így derült ki: rivális horgásztavak tulajdonosai egymástól is lopják a nagy halakat.
Emiatt egyre több tógazda dönt úgy, hogy becsippeli a méregdrága példányokat, hogy nyomon követhesse őket, és ezzel is nehezítse a csempészetet. Olyan különleges pikkelymintázatú óriásponty is előfordult, amelyet egy adott tóból évente négyszer-ötször is kifogtak, lefotóztak a szelfiző horgászok, majd egyszer csak eltűnt. Fél év múlva egy másik horgásztó honlapján bukkant fel újra a csodahal – ezután nyomozás és büntetőeljárás indult.
A halcsempészet ugyanis bűncselekmény. A kapitális: 10 kilónál súlyosabb kifogott pontyokat – a jogszabályok szerint – vissza kell engedni a vízbe, ahol horogra kerültek, tilos elszállítani, hazavinni. El sem lehet ajándékozni, nehogy visszaélhessenek vele. A tógazdaságokból a normálméretű halat is csak származási és állategészségügyi igazolással szabad forgalmazni.
Így csinálják a csempészek
A nagyhal-csempészek általában hárman-négyen indulnak portyára. Kiülnek a Tisza vagy a Balaton partjára, kifigyelik, hol vannak a nagy halak, majd kivesznek egy bérhorgász helyet. Egyikük kifogja az extra méretű példányokat, a társa éjjellátóval, hőkamerával figyel, ellenőrzi, nincs-e valaki a környéken, és biztosítja a szállítási útvonalat a járműig, ahol egy másik csempész ül, és egy víztartályba gyűjti az állatokat. Olyan profi módon szervezik a működésüket, hogy jobbára csak valamelyik rosszakaró bejelentése, „fülese” alapján lehet megfogni őket.
