Aranyélet című rovatunkban a hét közepén videós darabokat közlünk, amiben a hét aktuális történéseiről kérdezzük az utca emberét. Csütörtök és vasárnap esténként olvasói levelek jönnek. Bármilyen hétköznapi tapasztalatáról írhat a közvetlen környezetéből, vagy kikapcsolódása idejéről. Jóról is, rosszról is, a lényeg, hogy röviden és szélsőségektől mentesen írja meg.
Szerkesztőségünk a beérkezett olvasói levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek minden beérkező levelet leközölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
„Tisztelt szerkesztőség!
Két okom is van rá (sőt még ennél is több). Egyrészt elvi kifogásaim vannak 2022-ben magával a technikával szemben (zaj, füst, feleslegesen legyártott és elhasznált pirotechnikai anyagok). Manapság ezt lehetne helyettesíteni kevésbé szennyező lézerfény játékkal, vetítéssel, koncertekkel és örömünneppel. Az erdők sem bánnák és lehet a kutyusok is jobban viselnék a dörgés helyett az utcazenét.
Már akkor, ha lenne mit ünnepelnie manapság a magyar népnek…De nincs. Ez lenne a fő okom egyfajta politikai véleménynyilvánítás.
A „kenyeret és cirkuszt” politikáját felismerték már az Ókorban is, ma pedig követője akadt Magyarország valaha volt egyik legcinikusabb kormányának és annak vezetőjének személyében. Minden korábbinál nagyobbat, látványosabbat akar a nép. Dehogy a nép akarja!
Szemfényvesztő kormányunk rázza a rongyot, tolja a gumicsontot, hogy lehessen egy újabb ízléstelen milliókba kerülő giccses felvonulásról csámcsogni, ahogyan ez sikerült tavaly.
Holott az országban komoly gondok vannak: az elszálló infláció, a romló egészségügyi rendszer, a magára hagyott oktatás, a szegényedő középréteg, a mélyszegénységben magára hagyott millió honfitársunk. Nem beszélve a szomszédban zajló háborúról, amely kapcsán úgy viselkedik a rajtunk uralkodó hatalom, mint ha a Haza ellensége lenne. Szövetségeseinkkel folyamatos harcban állunk, míg a szövetségeseinket támadókat kiszolgáljuk, mutyizgatunk velük.
A 2022-es választási eredmény tükrében is optimista vagyok. Nem, nem a nép ilyen. Azzal nyugtatom magam, máshol is döntött a nép rosszul egyszer, kétszer, négyszer, hétszer. Elég csak az USA retardált bolondjára Trumpra vagy Salvini időszakos sikereire, netén Brexitre gondolni. Ugye-ugye a civilizált nyugat is benézett ezt azt. Nos akkor Kádár népe ne nézné be időnként? Egy olyan versenyben, ahol féllábúak indulnak doppingoló versenyzők ellenében a gátfutásban, ahol a startpisztoly elsőként a doppingoló versenyzőnek szól és a bíró eleve le van már fizetve?
Szóval no para: nem a nép ilyen. Soha nem a nép tehet róla és minden bizonnyal jobbat érdemelne / érdemelnénk. Ehhez bizony tenni is kell! Nem csak a Facebookon panaszkodni, hanem tettekre van szükség. Az ugyanis kevés ha 1.200 ember felvonul a tévészékház előtti tüntetésen. Azon intézmény előtt, amely jelképe az országban zajló hazugságnak, átverésnek és a hatalom luxusának.
A hatalom önként nem mond le, csak az erőből ért, pláne abban a státuszban ahová manapság került. Kormányunk és az azt kiszolgáló NER elit addig él vissza hatalmával ameddig csak lehet, ha kell elmegy Bicskéig, de ha nincs a zsé, akár „Gonoszbrüsszelig” is.
No nem vagyok naiv: egy fecske nem csinál nyarat, egy akció nem akció. Ehhez a bojkotthoz sem fűzök hatalmas reményeket csak a magam módján megpróbálok tenni a hatalom és annak rongyrázó politikája ellen. Persze ha követőim akadnának, akár el is kezdődhetne valami egy időről – időre megújuló polgári engedetlenségi mozgalom. Ahol együtt gondolkozhatnánk azon, hogyan milyen módszerekkel tudjuk saját hazánkat élhetőbbé tenni és legalább időnként erőt felmutatni a kontroll nélkül működő hatalom felett. A hagyományos utak bezárultak. Nem titkolt célom, hogy a jövőben közösen ötletelve, együtt hasonló akciók közül egy vagy több sikeres legyen.
Kezdjük el azzal, hogy „lemondunk” a tűzijátékon való részvételről ez sem anyagi sem erkölcsi felelősséggel nem jár, jelentősége szimbolikus. Mondj nemet a tűzijátékra!”
B. András"
