Rendkívüli időkben rendkívüli megoldások is jöhetnek, nagyjából ez vezetett oda, hogy kedves olvasóink ezúttal nem a lap főszerkesztőjének, hanem a felelős szerkesztőjének jegyzetével találkozhatnak. Bevallom, hétfőn már sejtettem, miről fogok írni, majd ezt a tervet az elkövezendő napok felülírták, hogy aztán csütörtökön délután egy hírt olvasva újra módosítsam a témát. Ennél azért jóval határozottabb döntéseket szoktam hozni, viszont be kell látnunk, eseménydús, ám de cseppet sem szívderítő héten vagyunk túl.
A forint újabb történelmi mélypontot ért el, gyakorlatilag szabadesésben zuhant a hét első napjaiban és hiába próbálkozott a Magyar Nemzeti Bank nyilatkozatokkal, az egyhetes betéti kamat emelésével, tartósan képtelen volt hatással lenni az árfolyamra. Nem véletlenül. A piacok itt már rég nem áraznak mást, mint a magyar kormányzat válságkezelését: a szektorális különadókat, az uniós pénzek hiányát. Erre utal az is, hogy
bár a kormány a háborúra szeretné ráhúzni a kialakult helyzetet, egy régiós deviza sincs olyan katasztrofális állapotban, mint a forint. Ami pedig az inflációt illeti, mi sem lehetne beszédesebb annál, hogy az Ukrajnával szintén határos Romániában az alapvető termékek ára az egyik legalacsonyabb mértékben emelkedett?!
Hogy a nyomás - átmenetileg - enyhüljön a forinton, jött a csütörtöki kormányinfó, ahol bejelentette Gulyás Gergely, hogy négy ponton is "engedünk" Brüsszelnek. Ez a korábbi kamatemeléssel és a jövő hétre előre jelzett alapkamat-emeléssel együtt már elég volt ahhoz, hogy a forint ne akarja a 420-as eurószintet is áttörni és irányt váltson. No, de ezen ponton még távolról nézve sem lehet megnyugodni, hiszen a kormány hajlamos a jogi útvesztőkbe elbújva úgy előadni terveit, hogy közben nem köti meg a saját kezét. Ezért az igazán nagy kérdés az lesz, hogy Brüsszel mit szól és hogyan értékeli a kormány vállalásait. Azért itt csendben feltenném a költői kérdést, mennyire valid vállalás az, hogy a kétharmados felhatalmazással rendelkező kormány, ismerve az elmúlt 12 év gyakorlatát, a jogalkotás előtt társadalmi egyeztetéseket fog kezdeményezni?! Puding próbája az evés - mondhatnánk -, de az biztos, hogy ez a meccs még nem lejátszott.
Tehát a forinton enyhült a nyomás, aztán jött laptársunk Árkosár-felmérése, mely 30 százalékos drágulást regisztrált, köztük a sajt és a kenyér duplaannyiért, mint egy éve, a margarin pedig 70 százalékkal drágább. És tényleg nem tudom eldönteni, mi a sokkolóbb: látni ezeket a számokat, vagy az üzletben sajtot keresve elámulni azon, hogy 500 forint alatt a legolcsóbb és legkisebb kiszerelésű termék sem elérhető, a hagyományosan vásárolt termék pedig néhány forint híján 1000 forintba kerül. De kenyeret is csak azért látni 500 forint alatt, mert épp akciós.
Aztán jött a legfelemelőbb hír: Európa legnagyobb tüzijátékát rendezi meg Magyarország augusztus 20-án.
Az Orbán-kormánynak volt már pár végtelenül cinikus húzása, például amikor a tanárok fizetésemelésere reagálva gyakorlatilag széttárták a karjukat a kormánytagok, hogy aztán Brüsszelre mutogassanak indoklásul, miért nem lehet, és ezzel egy időben Orbán Viktor fizetését a duplájára emelték. Ez sem sokkal rosszabb lépés. Vagy mégis? Nehéz választani a kettő között.
Mindenesetre miközben az összes ellenzéki párt egyszeri, egyösszegű segítséget szorgalmaz a legidősebbeknek, a legrászorultabbaknak az árak bődületes emelkedése miatt, addig a kormány Európa legnagyobb tüzijátékának megrendezésén fáradozik. Itt megjegyezném: pusztába kiáltott szó az ellenzék részéről a 100 ezres egyszeri juttatás. Az Orbán-kormány SOHA nem ad ingyen semmit sem csak úgy, minden munkához, gyerekhez vagy négyévente választáshoz köt.
Értem én, tényleg. Kenyér és cirkusz kell a népnek. Ha van kenyér, nem éheznek, ha van cirkusz, akkor van miről beszélni és nem gondolnak arra, hogy a kormány miért kekeckedik Brüsszellel, mennyire gyenge a forint, hogy milyen állapotban van az egészségügy vagy az oktatás, vagy hogy éppen mi az, ami már nem fog tudni felkerülni a vasárnapi családi asztalra, mert nem futja rá a havi büdzséből. Nem más ez, mint állami urizálás és luxus. Ahogy az a szomszéd teszi, aki a legújabb Lexussal jár, de a házáról omlik a vakolat.
A tüzijáték lett az újkori cirkusz. Az az ingyenes programsorozat, mely a családi kassza számolgatása mellett egy kis felüdülést jelenthet. Keserédes, kicsit rossz szájízű kiszakadás ez a valóságból, de a tüzijáték 32 perce alatt mindenki láthatja, az állami büdzsével minden rendben, hiszen erre is futja. Bár spórolnia kell az államnak saját magán, az ingyen cirkuszt - nem is akármilyet - megadja a népének. Ha már kenyér nincs.
