Aranyélet című rovatunkban vasárnap esténként olvasói leveleket adunk közre. Jóról is, rosszról is. Szerkesztőségünk a levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek mindegyiket közölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
Azzal kell kezdeni, hogy a Fidesznek nincs családpolitikája. Amit tesznek csak annyi, hogy ötletszerűen pénzt adnak a gyermekvállalásért, amiből a szegényebb családokat tudatosan kihagyják. A gyermekvállalás ösztönzéséből akkor lesz népesedéspolitika, ha van egy társadalmilag széleskörűen elfogadott értékrend, amiből következik egy szintén társadalmi konszenzuson alapuló célrendszer, amihez azután hozzárendelnek egy olyan eszközrendszert, ami alkalmas a célok hatékony eléréséhez.
A NER (ami nem "nemzeti", továbbá semmi köze az "együttműködéshez", viszont kétségen kívül "rendszer") első hasznos gondolata a lakáspolitikát és a demográfiai problémák kezelésének a gyakorlatban való összekötése. A második hasznos gondolat pedig az volt, hogy a két terület számára érdemi költségvetési forrásokat biztosított. Itt azonban véget is ér a racionalitás! Innentől kezdve két probléma van. Nincs értékrend, így célrendszer sincs, amit az értékrendből lehetne levezetni. Ezek után persze az eszközrendszer sem társadalmilag elfogadott célok teljesülését szolgálja. Szinte csak az számít, hogy hány darab lakás épül, és hány gyermek születik egy adott időszakban.
Az "Isten, Haza, Család"-ból nem lehet egy célrendszert levezetni, hiszen ahhoz valós értékrendre lenne szükség. Ami politikai propagandának - a Fidesz számára - teljesen megfelel, az arra teljességgel alkalmatlan, hogy a társadalmi cselekvésnek irányt adjon. Népesedéspolitikai és lakáspolitikai célrendszerhez szükség lenne egy olyan értékrendre, aminek elemei a társadalmi szolidaritás, a tiszta, korrupciómentes közélet, illetve a jól működő demokrácia iránti igény.
Miután a nemzetközi listák szerint Magyarország az EU legkorruptabb, és legkevésbé szabad országa, nem szabad azon csodálkozni, hogy a szükséges háromból eleve kettő hiányzik. A NER "gazdagpárti" politikája pedig kizárja a harmadik szükséges elem, a társadalmi szolidaritás meglétét. Ezek után a célrendszer, primitív módon, a mennyiségi mutatók hajszolására korlátozódik.
A szakértelem hiánya azután oda vezet, hogy a költségvetési milliárdok rendkívül alacsony hatékonysággal emelik a mennyiségi mutatókat. A szakértelem hiánya elsősorban két területen jelentkezik. (Ha nem számítjuk, hogy a mennyiségi mutatókra koncentrálás eleve a szakértelem hiányát mutatja.)
Az első, a rövidtávú gondolkodás. Egy, a felnőttkorba belépő magyar fiatalnak pontosan tudnia kellene, hogy milyen segítséget várhat a többi adófizetőtől, ha egyszer családalapításra, és lakáshelyzetének megoldására vállalkozik. Ehhez képest a fideszes ötletelés egy-két éves határidőkkel operál, jelentős összegeket ígér, de csak akkor, ha egy éven belül találsz valakit, aki veled közösen vállal három gyermeket. Ne gondolkozz azon, hogy jó lesz-e az illetővel legalább addig együtt élni, amíg a három gyerek eljut legalább az általános iskola felső tagozatáig, az ország vezetőjét a dolog csak a gyerekek megszületéséig érdekli...
A második a "túlélénkítés". A politikai vezetés hamar, nagy eredményeket vár, hogy ezzel bizonyítsa rátermettségét. Pedig csak a kóklerségét bizonyítja. A lakáspiacon a túlélénkítés a jövőbeni keresletet nagy arányban jelen idejűvé teszi. Ezzel mintegy "kifosztja" a következő évek piacát, amit azután, ha van rá pénz, még erőteljesebb túlélénkítéssel próbál kompenzálni, de előbb utóbb kénytelen belenyugodni, hogy a volumen - nem egyszer drasztikusan - visszaesik. Ugyanígy a születések számának növelését úgy érik el, hogy minél több családot rávesznek arra, hogy a gyermekvállalást előbbre hozzák. Majd amikor elfogytak azok a családok, akiket pénzzel gyermekvállalásra lehet ösztönözni, csodálkoznak, hogy az újabb, és újabb költségvetési milliárdoknak már alig van hatásuk.
Hozzá kell tennünk, hogy a magasabb jövedelmű rétegekre való koncentrálás, aminek a politikai propaganda a "munkaalapú társadalom" hazug jelszavával akar pozitív felhangot adni, önmagában is lehetetlenné teszi az elfogadhatóan magas mennyiségi mutatók hosszú távú biztosítását. Nem beszélve persze a minőségi mutatókról, ami viszont az ország mostani vezetését nem érdekli. Ez is egy terület, ahol a nemzeti érdekkel durván ellenkezik a NER érdeke, hiszen a társadalmi különbségek csökkentése a sikeres népesedés, és lakáspolitika szükséges feltétele. Viszont ha beindul az alsóbb rétegek felemelkedése, az a magasabb szintű igények jelentőségének növekedésével jár. Ez pedig oda vezetne, hogy az alsóbb rétegek egyre kevésbé tolerálnák a demokrácia leépítését. Vagyis egyre kevésbé, egyre kevesebben szavaznának automatikusan a regnáló hatalomra.
Varga Dénes"
