Aranyélet című rovatunkban vasárnap esténként olvasói leveleket adunk közre. Jóról is, rosszról is. Szerkesztőségünk a levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek mindegyiket közölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
Fotó: Depositphotos
„Tisztelt szerkesztőség!
Nem vagyok naiv, soha nem hittem, hogy a pénz ingyen van. Állami intézménynél dolgoztam sokáig és amikor bejött, hogy nem borítékban, hanem számlára utalják a fizetést, akkor kezdtem felébredni: ezek biztos nem fogják megengedni, hogy csak úgy a teljes összeget kivegyem. És igazam lett, ha jól emlékszek 2014-ben bevezették ugyan, hogy 150 ezer forintot két részletben úgymond ingyen felvehettünk, de ha elfogyott és szükség volt további kp-ra, akkor bizony tejelni kellett a banknak.
Biztos nem vagyok egyedül, aki jár piacra. Még ma is az van, hogy a legtöbb eladó nem ad számlát és persze nincs is neki terminálja, vagyis csak készpénzt fogad el. A fodrászom is ilyen, bár egyszer már láttam nála ilyen terminálféle ketyerét, de nem nagyon használta. Szóval az élet egyáltalán nem olyan, mint amit az íróasztalnál a kormány elképzel. Lehet, hogy a miniszterek feleségei valami ismeretlen helyre járnak, de szerintem bármelyik piacra mennek is, ha mennek egyáltalán, biztos nekik is kell a ropogós forint bankjegy.
Ez az egész csak ezért fáj nekem, mert hallottam, hogy a legnagyobb bank januártól szépen áthárítja a tranzakciós díjak emelését az ügyfelekre. Nyilván a többi bank is ezt fogja tenni, úgyhogy nincs menekvés. Persze, mert ez a hatalmas gazdasági zseni, ez a Nagy Márton, na és a másik, a Varga Mihály megfenyegette a bankokat és azt mondta – már ha jól olvastam – hogy nekik is hozzá kell járulni a költségvetéshez. Lefordítom: azt a rengeteg bakit, amit elkövettek, azt a sok hülye intézkedést, ami miatt bajban van a közös kassza, na azt például a bankokkal fizettetik meg. Az csak természetes, hogy azok áthárítják ránk a plusz költségeiket.
Komolyan mondom, ez kész őrültek háza. Én sokat gondolkodtam, de végül eldöntöttem: kiveszek annyi pénzt, amennyit csak lehet még most, amíg nem lesz még drágább kivenni. Ha jól tudom, a készpénzt kötelező mindenhol elfogadni. Nem érdekel, hogy mi lesz, de így legalább itt van nálam és nem ezt a kormányt hizlalja. Csak ezt akartam leírni, bocsánat, ha hosszú voltam.
N. István, Budapest”
