<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
4p

Az év elején még sok száz ezer család akart belefogni a felújításba. Már erősen apadt ez a kör. Egy nyugdíjas tanár leírta nekünk, hogy miért.  

Aranyélet című rovatunkban a hét közepén videós darabokat közlünk, amiben a hét aktuális történéseiről kérdezzük az utca emberét. Vasárnap esténként olvasói levelek jönnek. Bármilyen hétköznapi tapasztalatáról írhat a közvetlen környezetéből, vagy kikapcsolódása idejéről. Jóról is, rosszról is, a lényeg, hogy röviden és szélsőségektől mentesen írja meg. 

Szerkesztőségünk a beérkezett olvasói levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek minden beérkező levelet leközölni. Várjuk írásaikat az  e-mail-címre!

A családi ház szigetelése is hihetetlenül megdrágult. Fotó: Knauf Insulation
A családi ház szigetelése is hihetetlenül megdrágult. Fotó: Knauf Insulation

„Tisztelt szerkesztőség!

Azért írok, mert úgy gondolom, hogy nem vagyok egyedül, illetve nem vagyunk egyedül a családommal, aki szeretne modernebb lakásban élni. Viszont nagyon küszködünk a költségekkel, hiába rakosgattuk a forintot sok évig, szerintem végül le kell mondani erről, mert az élelmiszerre és a rezsire mostantól már szinte kibírhatatlanul sokat kell költeni.

Már tavaly év végén elhatároztuk, hogy felújítjuk a lakásunkat. Olvastuk maguknál is, hogy nem érdemes várni, nem lesz olcsóbb. Megnéztük, mennyi megtakarításunk van és osztottunk-szoroztunk, aztán kijött, hogy a fűtés és az ajtók, meg az ablakok kicserélése legalább három millióba kerül. 

Úgy gondoltuk, hogy ha már belekezdünk, akkor újra csempéztetjük a fürdőszobát, persze kidobjuk a régi kádat és zuhanyra váltunk, meg a göröngyös parketta helyett is laminált lapot rakatunk le. A szaniterek sem maradhattak, már vagy 20 éves mindegyik, van, amelyik 25 is megvan.

Időközben kiderült, hogy a fiaméknál jön a második gyerek, így az egész tervet át kellett gondolni. Mégiscsak a csöppség a fontos, arra rengeteget kell költeni, csak a szülés legalább 200-300 ezer forint. A babakocsiról, a kis ruhákról meg a többi kellékről már nem is beszélek.

Tavasz vége lett, amikor a vállalkozótól újra ajánlatot kértünk, illetve nem is egytől, hanem háromtól, az egyik egy ismerősünk ismerőse, gondoltuk baráti áron számol majd. Hát nagyot tévedtünk, ráadásul azt mondta mindegyik, hogy csak ősz felé, de leginkább novemberben tud jönni leghamarabb, annyi munkát elvállaltak.

Biztos maguk is járnak tüzép-telepeken vagy más építőanyagos cégnél, de azért leírom: nem akartam elhinni, hogy menyit mentek fel az árak. A felújításhoz szükséges összes anyag legalább 20-30 százalékkal drágult tavasz óta és már akkor is az egekben volt minden. Most meg azt olvastam maguknál, hogy a jó forintunk gyengesége miatt is további áremelések lesznek, vagyis már voltak a közelmúltban, de még újabbak lesznek. Csak néztem a telepen, hogy mennyiért akarnak adni egy ajtót vagy ablakot.

Ez még csak az anyag, de a vállalkozók azt is mondták, hogy a tavaszi munkadíj mostanra megint fölment, alsó hangon (így mondták) 20 százalékkal. Jönnek ezek a suhancok a főnökkel, alig járták ki az iskolát és hazavisznek napi több tízezer forintot. Legalábbis akkor, ha fizet nekik a megrendelő. Márpedig szerintem fizet, mert sokan attól félnek közülük, hogy később tényleg még drágábban fogják elvállalni, ha egyáltalán. Én nem hiszek a kormány nagyokosainak, akik azt szajkózzák, hogy majd a kereslet visszaesése miatt a burkoló vagy a villanyszerelő enged valamit a munkadíjból. A fenét. Az emberek mihamarabb szeretnének túllenni a felújításon, így mindent bevállalnak. Még annak árán is, hogy hitelt vesznek fel.

Apropó hitel, én már nem akarok eladósodni és a fiaméknak is azt tanácsoltam, hogy ne tegyék. Miből fogják kitermelni a törlesztőket, amik már megint fölmentek szeptemberben, éppen a forint romlására hivatkozva emelte a bank. Szóval úgy tűnik, nem lesz az egész tervünkből semmi, nincs annyi megtakarításunk, ami elég lenne. Állami segítségre nem számíthatunk, nem vagyunk a bűvös körben. Maradunk egyelőre a régi, lepukkant lakásunkban, lemondtunk a felújításról, mert csak aranyáron lehetne. Ez van. Vagy maguk tudnak jobbat? 

Üdvözlettel
Egy nyugdíjas tanár Budapestről