<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
3p

Vannak, akik a szerény nyugdíjuk egy részét is más megsegítésére fordítják, pedig maguk is nehezen jönnek ki a pénzből. Egy ilyen levélírónak adunk most teret. 

Aranyélet című rovatunkban a hét közepén videós darabokat közlünk, amiben a hét aktuális történéseiről kérdezzük az utca emberét. Vasárnap esténként olvasói levelek jönnek. Bármilyen hétköznapi tapasztalatáról írhat a közvetlen környezetéből, vagy kikapcsolódása idejéről. Jóról is, rosszról is, a lényeg, hogy röviden és szélsőségektől mentesen írja meg. 

Szerkesztőségünk a beérkezett olvasói levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek minden beérkező levelet leközölni. Várjuk írásaikat az  e-mail-címre!

Nagyot megdrágult az idősek élete is és csak kevesen tudjak támogatni a gyerekeiket. Fotó: pixabay
Nagyot megdrágult az idősek élete is és csak kevesen tudjak támogatni a gyerekeiket. Fotó: pixabay
„Tisztelt Aranyélet!

Egyszerűen nem tudtam nem megírni ezt a levelet. Annyira fáj, hogy így állnak a dolgok. Azért írok, mert nem bírom magamban tartani, mennyire elkeserítő, hogy a nyugdíjamból kell támogatnom az unokámat. Illetve kellene, de már nem tudom.

Most persze biztos azt hiszik sokan, hogy tele vagyok pénzzel. Dehogy! Kicsit több mint 166 ezer forintot kapok havonta, mindez 43 évnyi munkaviszony után. El kell mondanom, hogy tanár voltam egy vidéki városban, majd Budapesten. Szóval korában sem voltam eleresztve. Szüleim, szegények, többször kérdezték, hogy miért nem megyek valami más szakmára, ahol legalább többet fizetnek. Nem tudtam másra gondolni, én tanárnak születtem, az is maradtam.

És hogy mire elég ez a 166 ezer forint? Nem sokra. Most, hogy megint hazudott a kormány, vagyis hogy állandóan másra mutogat, pedig ő hibázik, szóval most nagyon össze kell húzni magunkat a beteg férjemmel. Egy két és fél szobás társasházi lakásban élünk, ezt a lakást jó 35 éve építették, de az ablakokat még egyszer sem cserélték. Pedig azt olvastam, pont Önöknél, hogy már vannak három rétegűek is, amik jobban szigetelnek. Ehhez persze megint csak pénz kellene, de ugye az most egyre kevesebb van.

Ezt azért hozom fel, mert kijöttek a rezsiemelés utáni első számlák és be kellett venni egy nyugtatót, amikor megláttam a nagy számokat. Háromszor annyit kell befizetni, mint eddig, pedig alig fogyasztottunk szeptemberben. Mi lesz a téli hónapokban? Na, ezért nem tudom már támogatni az unokámat, akinek a szülei a vendéglátásban dolgoznak és nem sok jóra számíthatnak, hiszen ki megy ma hotelbe meg étterembe, amikor mindennek az ára az egekben van. 

Írtam, hogy beteg a férjem, rokkantnyugdíjas, szánalmasan kevés pénzt kap. Havi 15-18 ezer forint a gyógyszere, nekem is kell egy-két dolog, de az csak pár ezer forint.  Viszont a közös képviselőnk már jelezte, hogy rendesen megemelkedik a közös költség az energiaárak miatt. Lesz hamarosan egy lakógyűlés, ott kell véglegesen dönteni. Most havi 16 ezret fizetünk, de szerintem legalább a duplája lesz.

Az unokám egyébként másodikos gimis és mint ilyen sokat eszik, mégiscsak növésben van. Eddig adtam egy kis zsebpénzt neki (havi 5-7 ezer forintot, mikor mennyit), de az apja, a fiam, elárulta, hogy nem költi el a gyerek az egészet, hanem úgymond beszállt a családi költségvetésbe. Azt tervezi, hogy külön angolra megy és már meg is mondta, hogy nem biztos, hogy itthon akar tovább tanulni. Ha ez így lesz, akkor még jobban szétszakad a család. Ez borzalmas! Nem akarok belegondolni mi lesz akkor.

T. Istvánné, egy budapesti tanár"