Aranyélet című rovatunkban a hét közepén videós darabokat közlünk, amiben a hét aktuális történéseiről kérdezzük az utca emberét. Vasárnap esténként olvasói levelek jönnek. Bármilyen hétköznapi tapasztalatáról írhat a közvetlen környezetéből, vagy kikapcsolódása idejéről. Jóról is, rosszról is, a lényeg, hogy röviden és szélsőségektől mentesen írja meg.
Szerkesztőségünk a beérkezett olvasói levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek minden beérkező levelet leközölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
„Tisztelt Szerkesztőség!
Nevem és címem a szerkesztőségben.
Sokat, sokszor és sok mindenért háborgunk mostanában. Okkal, joggal, ok nélkül vagy jogtalanul. Ki-ki döntse el, társadalmi helyzetéhez mérten. Bár azt hiszem, a felső tízezret (inkább ötezret!) leszámítva már csak két társadalmi réteg létezik kicsiny hazánkban. Kilencszázötvenötezer, és ötezer!! Én, és rajtam kívül még igen sokan a 955000-hez tartozunk.
62 éves múltam. NYES ellátásban ,,részesülök" (Nyugdíj előtti segély) Az összeg: 74.400 forint. (hetvennégyezernégyszáz) Leírom és sírok! Zokogva, rettegve ébredek reggelente. És ez nem hatásvadász mondat. Nincs munkám. A Covid közbeszólt! Két éve. Több szakma, érettségi. Nem kellek sehová.
Tisztelettel kérdezem a kormányunk összes tagját és a kormányon kívül lévőket (öt-tízezer) hogyan létezzek-létezzünk ebből az összegből? Vagy 60 felett jobb lenne már, ha nem léteznénk? De korkedvezményes nyugdíj az nincs. Mert eltörölték. Munka sincs, mert ahhoz már öregek vagyunk-vagyok. Jézusom segíts! Ledolgoztam én a 40 évet, csak igazolni nem tudom. Jobban mondva, nincs papír róla. Mert elcsalt a ,,tisztességes" vállalkozó több évemet. Megtalálta a maga kiskapuját.Volt aki csak 4 órára jelentett be. Mert megtehette.
Gondoztam az édesanyámat, az édesapámat, halálukig (etetés,pelenkázás=szeretet).Ja, és közben szültem és felneveltem három(3) gyermeket. Fizettem az adót, a járulékot, amit kellett. Tettem becsülettel a dolgomat. Mind ez nem számít!?
Emelt fővel kellene járnom. De lehajtott fejjel, sírva-zokogva kérdezem, még egyszer, kormányunk összes tagját, és a kormányon kívül lévőket (öt-tízezer), hogy
ENNYIBŐL HOGYAN LÉTEZZEK?
Velem-velünk ki törődik? Van-e segítség, valami megoldás? El jut-e a segélykiáltásunk valakihez? Vagy marad a teljes emberi megsemmisülés?
Egy idősödő somogyi édesanya"