Új rovatunkban a hét közepén videós darabokat közlünk, amiben a hét aktuális történéseiről kérdezzük az utca emberét. Vasárnap esténként olvasói levelek jönnek. Bármilyen hétköznapi tapasztalatáról írhat a közvetlen környezetéből, vagy kikapcsolódása idejéről. Jóról is, rosszról is, a lényeg, hogy röviden és szélsőségektől mentesen írja meg. Vélhetően sok ezren fogják olvasni.
Szerkesztőségünk a beérkezett olvasói levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek minden beérkező levelet leközölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
„Tisztelt szerkesztőség!
Soha nem írtam még levelet semmiféle újságnak, rádiónak vagy tévének. Ilyen internetesnek sem, mint a maguké. A fiam biztatgatott az elmúlt pár héten, hogy nem kell félni, és nyugodtan írjam le, hogy mi bánt. Ő szokta olvasni a maguk lapját és meglátta, hogy az olvasók leveleit is közlik. Szóval nekiültem.
Tudni kell rólam, hogy kisnyugdíjas vagyok, nem régen mentem nyugdíjba, gondolom, maguknak nem kell sokat beszélni arról, hogy mit jelent ez. Azt mondta a fiam, hogy már sokszor olvasta a cikkeiket az árakról meg a bérekről és persze a nyugdíjakról is. Na, én pont ezt sérelmezem, mármint azt, hogy nem bírom követni az árakat. És hiába mondja az Orbán Viktor, hogy majd jobb lesz egyszer, én ezt már olyan régen hallom, hogy nem hiszem el. Hát nem lett jobb!
Tessék bemenni egy boltba! Igen. Menjen már be Orbán Viktor egy boltba és utána merjen bármit is mondani. Most nem a csirkefarhátról akarok írni. A kenyérről, a tejről, a kis kefíremről és a zöldségekről. Lassan ott tartok, hogy 1000 forint alatt szinte semmit nem lehet venni. Most mondta a rádió, hogy 800 forint lesz egy kiló kenyér. A tej már most is 400, ha a jövő héten bemegyek a boltba, biztos még drágább lesz. Hol élünk? Ki tudja ezt kifizetni?
Gyümölcsöt akkor szoktam enni, amikor a fiamék hoznak, persze nem sokat, mert őket sem veti fel a pénz. Lakásra gyűjtenek, mert jön a második gyerek. Most albérletben laknak, az is olyan drága lett, hogy nem győzik kifizetni. Meg abban is segítenek, hogy ne kelljen olyan sokat főznöm, hetente kétszer jön a kész ebéd valami futárral. Az az igazság, hogy mivel özvegy vagyok, egy adagot nehéz lenne főzőcskézni, ezért ez jól jön, de nem az igazi ez, olyan mű íze van. Na mindegy!
Szóval csak azt akarom mondani, hogy hiába küldözgeti nekem az Orbán Viktor a szép leveleit, hogy így tisztel minket, meg úgy tisztel, ez nekem nem jelent már semmit. Ezek semmit sem érnek. Össze-vissza beszélnek ezek, az élet sokkal nehezebb lett, mint volt, pedig 40 évig becsülettel dolgoztam én is és a férjem is (Isten nyugosztalja) és alig kapok valami kis pénzt. Nem merem leírni, hogy mennyit, szégyellem.
Üdvözlettel
özv. Nagy Istvánné”
