Aranyélet című rovatunkban a hét közepén videós darabokat közlünk, amiben a hét aktuális történéseiről kérdezzük az utca emberét. Vasárnap esténként olvasói levelek jönnek. Bármilyen hétköznapi tapasztalatáról írhat a közvetlen környezetéből, vagy kikapcsolódása idejéről. Jóról is, rosszról is, a lényeg, hogy röviden és szélsőségektől mentesen írja meg.
Szerkesztőségünk a beérkezett olvasói levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek minden beérkező levelet leközölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
„Tisztelt Aranyélet!
Örülök, hogy a kevés nyugdíjról, de sok nyugdíjasról írnak. Valamint társadalmunk néhány rétegéről, tanárok stb.
Én egy agyonműtött (szó-szerint), lebetegedett, 53 éves férfi vagyok. 34 és 46 éves korom között ötször műtöttek agydaganattal. Nem voltam még 1 éves, amikor a füleimmel műtöttek, 10 évesen izom-zsugorodással. Volt porcleválásom gyermekkoromban, majd 27 évesen gerinccsigolya roppanásom, autóbaleset miatt. Agyműtéteim közben urológiai műtéten estem át, valamint cukorbeteg lettem.
Kaptam az élettől. 27 évesen, már árvaként, - (mivel testvérem nem született és szüleim elhunytak korábban), - több műtét után, egy biztosító társaságnál megyei igazgatónak neveztek ki. A 2000-es éveket úgy kezdtem, hogy leállamvizsgáztam, az akkori Nyíregyházi Főiskolán, levelezőn, munka mellett. Jelenleg bajlódom a cukorbetegségemmel, valamint az élettel.
Mivel kevés évet dolgoztam még leszázalékolásomig, igen kevés rokkantnyugdíjat kapok kézhez. A 100.000 forint körüli rokkantnyugdíjam felét levonják különböző mondvacsinált volt munkahelyi tartozásom miatt. Ez "csak" 100.000 forint, de a műtéteim ideje alatt 5 milliós kitalált tartozást védtem ki egy nagyszerű emberrel, aki ügyvéd. Szinte ingyen segített a perben, ami 11 évig tartott. Már rátették az 5 milliót a házamra és többször volt árverés is.
Mindig volt miért küzdenem az elmúlt években. Teljesen elszegényedtem ezek alatt az évek alatt. Nincs pénzem rehabilitációra, se uszodára, se masszőrre, néha gyógyszerre se. Korábban alkalmi munkákat tudtam vállalni, de ma már nincs rá erőm. Ha jelentkezem munkára olyan céghez, ami akár foglalkoztathatna is, úgy érzem tartanak a betegségeimtől. Inkább egy egészséges munkavállalót vesznek fel.
A leányomat most vették fel az ELTE-re, de már az első hónapot alig tudtuk finanszírozni. Én nem merem a szemébe mondani, hogy vége, add fel az álmaidat, az életed....
Bocsánat a sok írásért, - a lényeg, hogy mi betegek még szeretnénk élni és hasznosnak lenni. A saját nevemben írok, - nem lehet legalább átlagnyugdíjra megemelni a rokkantnyugdíjamat?, hogy emberként és kicsit jobb minőségben élhessem le ezt a kilátástalan és nyomorult életemet.
Köszönöm idejüket, hogy elolvasták levelem.
Üdvözlettel, egy rokkantnyugdíjas."
