A világ egy esetleges "harmadik olajválság" előtt áll a legutóbbi globális GDP és az olajfogyasztás adatainak tanúsága alapján – jelentette ki nemrégiben Nobuo Tanaka, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezetője. A nyersolajra fordított kiadásoknak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya, vagyis az olajteher nominális értéken számítva 2008-ban 6 százalékkal növekedett. 2007-ben 4,2 százalékos volt ez a növekedés, 1980-ban pedig 7,3 százalék volt, ami a legnagyobb ütemű növekedés volt, és az iráni forradalommal összefüggő második olajsokk idején következett be.
Az IEA vezetője elmondta, hogy a két korábbi olajválságot a kínálat visszafogása váltotta ki, ezúttal viszont az okozhat gondot, hogy a kínálat nem tart lépést a keresletnek, főként Kínában, Indiában és más fejlődő országban történő emelkedésével. " A harmadik olajválságot szerkezeti gondok váltják ki" - vélekedett Tanaka.
100 millió hordó/nap fog tetőzni a kitermelésA világ ismert olajmezőinek termelése évente 8 százalékkal csökken, ezért hiányzó mennyiségét új mezőkről kell pótolni. A jelenlegi termelés 85 millió hordó/nap, ami James Mulva, a ConocoPhilips vezetője szerint maximum 100 millióra mehet fel. Ez, ha a dinamikus fogyasztás bővülést figyelembe vesszük, akkor hamarosan komoly hiányhoz vezethet. De bárhol is legyen a termelési plafon, az biztosnak tűnik, hogy az olcsó olaj ideje lejárt.
A Cambridge Energiakutató Egyesület (CERA) szerint a világ kőolajtermelése a jelenlegi napi 85 millió hordóról 2010-re akár 101 millió hordóra nőhet, az olajcsúcs bekövetkeztére pedig legfeljebb 2020 után lehet számítani. Ez a becslést azon alapul, hogy legalább harminc új, kisebb-nagyobb olajmező megnyitása várható.
Az egykor a "hét nővér" által uralt olajpiacon ugyan számtalan vállalat tevékenykedik, ám a cégek közti fúziók révén négy domináns társaság óriási befolyással bír. Elemzők szerint ez annak a következménye, hogy világ kőolaj készleteinek 90 százalékát már megtalálták, és az éles versenynek nincs tovább értelme.
Exxon is pesszimista
Az Exxon Mobil, a világ legnagyobb olajtársaságának ügyvezető alelnöke, Harry J. Longwell korábban annak a véleményének adott hangot, hogy az olajipar számára egyre nagyobb kihívást jelent a kitermelés szintjének fenntartása. Ez ma már csak a meglévő lelőhelyek alaposabb kimerítésével a technológia fejlesztése révén sikerülhet. Az utóbbi években felfedezett olajmezők ugyanis a fogyasztói piacoktól egyre távolabb, a föld egyre mélyebb rétegeiben, illetve egyre mélyebb tengerfenéken rejtőznek. Rámutatott arra is, hogy a ma ismert kőolajkészletek döntő részét már a hetvenes évek előtt felfedezték, és 1982 óta az olajfelhasználás rendszeresen meghaladja az adott évben felfedezett mennyiséget.
Magyar kutatók előrejelzései
A Magyar Geológiai Szolgálat (MGSZ) Magyarország ásványi nyersanyagvagyona 2005 című jelentésében a Föld feketekőszén, barnaszén és lignit ipari ásványvagyonát 984 453 Mt-ban, az ipari kőolajvagyont 162 Mrd t-ban, ipari földgázvagyonát 155,78 Tm³-ben, maximum 130 dollár/kg költséggel kitermelhető uránércvagyonát 3182,5 kt-ban adja meg.
Arra vonatkozóan, hogy a Föld szénhidrogénkészletei mennyi időre elégségesek, számos becslés készült. Büki Gergely szerint a jelenleg kőolajkészletek esetén az ellátottság 50–60 évre tehető, földgáz esetén nagyobbra, 70–80 évre becsülik.
Optimisták mindig vannak
Az optimisták azonban kissé másképp vélekednek. "Középtávú kérdés nem az, hogy van kitermelhető olaj, hanem, hogy miként lehet legyőzni a kitermelés középtávú akadályait" – véli Edward Morse, az amerikai külügyminisztérium korábbi olajszakértője, aki jelenleg a Lehman Brothers brókercég elemzője. Azt azonban ő is elismeri, hogy kezdenek kirajzolódni a kitermelés fizikai határai.
Ugyanakkor Sakib Helil, az OPEC elnöke rámutatott arra, hogy bár rekordközeli az olajár, az olajkartell bécsi ülése előtt nem tervez vitát nyitni termeléspolitikájáról. Az illetékes hangsúlyozta, hogy az OPEC a világ olajtermelésének csupán a 40 százalékát adja, és hogy a magas olajárért nem a kereslet-kínálat a felelős - ami Helil szerint egyébként kiegyensúlyozott -, hanem a gyengülő dollár, a piaci spekuláció és az amerikai jelzálog-piaci válság.
Eközben a világ első számú olajexportálója, Szaúd-Arábia külügyminisztere azt mondta, hogy országa stabil olajárat akar. Mint mondta, senkinek, sem a fogyasztóknak, sem a termelőknek - így Szaúd-Arábiának - nem érdeke a kőolaj árának a jelentős kilengése. Megoszlanak a vélemények, hogy a túlzott spekulációra, vagy az áruhiányra utaló jel lehet az, hogy Szaúd-Arábia és Kuvait a napokban az olajkitermelés növelését jelentette be, az olaj ára azonban makacsul tartja magát 135 dollár körül.
Menedzsment Fórum
