Ingatlanosok tapasztalatai szerint annak ellenére, hogy ma már a piacon számos, kiváló minőségű, az otthont hatékonyan megvédő rendszert lehet vásárolni, egyelőre még sokan az alapvető intézkedéseket sem teszik meg a védelem érdekében – márpedig a teljesen védetlen lakások szinte tálcán kínálják magukat a betörőknek. A hatékony biztonság megteremtéséhez persze nem feltétlenül szükséges súlyos százezreket beruházni, néha elég egy kis odafigyelés is.
1. Egy zár nem zár
Általában a lakás (különösebben a régebben épülteké) legkritikusabb pontja az ajtó, ahol van, aki még mindig egyetlen, a házgyári ajtóhoz adott zárral védekezik – pedig ez édeskevés. Ma már szinte minimum a több ponton záródó, acél biztonsági ajtó – ha ilyet látnak a hívatlan látogatók, nagy valószínűséggel valahol máshol fognak próbálkozni. A régi bérházakban jellemző, kétszárnyú bejárati ajtók sokszor még védetlenebbek, ezeket néha egy közepes erősségű rúgással (hasonlóan a lakótelepi originál ajtókhoz) hatástalanná lehet tenni – itt is érdemes legalább egy rácson, vagy a teljes ajtócserén elgondolkodni. Fontos az ablakok, teraszajtók védelme is, különösen az alsóbb szinteken lévő lakások esetében ezek is könnyű akadályok lehetnek.
2. Nem akadály a kamuriasztó
Számos üzletben lehet kapni „dummy” kamerákat vagy riasztókat néhány ezer forintért – ezekben nincsen semmiféle elektronika, csak úgy néznek ki, mintha valódi berendezések lennének. Érdemes tudni, hogy ezzel maximum a teljesen kezdőket lehet megtéveszteni, hiszen a tapasztaltabb bűnőzök pontosan ismerik ezeket a modelleket, így egyetlen pillanatra sem rettennek meg tőlük. A műkamerák pedig már sokszor kinézetük alapján is elárulják, hogy valódi riasztófunkcióval nem bírnak. Szükséges lehet egyébként a régebben beszerelt berendezést is szakértővel átnézetni, egyáltalán működik-e még, valamint javaslatot kérni a továbbfejlesztésre: az 5-10 éves típusok hatástalanítása gyerekjáték.
3. Óvatosan a hivalkodással
Jól mutat az ismerősök előtt a vadonatúj LED TV, illetve a lakásban felhalmozott műkincsek – érdemes azonban a közeli barátokat leszámítva diszkréten elrejteni a nagyobb értékű vagyontárgyakat – tippadó ugyanis bárki lehet, a pizzafutárnak, villanyszámlásnak, szerelőnek nem feltétlenül szükséges tudni, hogy a lakásban milyen értékek találhatóak meg – aki sokat mutogatja, számíthat rá, hogy előbb-utóbb másnak is felkelti az érdeklődését a sok drága holmi. Különösen érdemes kerülni a közösségi portálokon történő „lakásbemutató-album” publikálását – egy-egy lakcím kiderítése nem különösebben nagy ügy. Ajánlatos az utazásokról, távollétekről szóló bejegyzéseket a legszűkebb ismerősi kör számára korlátozni.
4. Csengettek – na és?
Néha egészen hihető ürügyekkel tudnak egyes, nem feltétlenül jó szándékú emberek becsengetni, amikor is a cél igazából a terep felmérése. Soha ne nyisson elsőre ajtót, mindig győződjön meg arról, hogy valóban az-e a bejáratnál álló, akinek mondja magát. Érdemes gondolkodni: ha interneten vagy telefonon adja le a közüzemi óraállásokat logikátlan, ha valaki óraleolvasásra hivatkozva próbál bejutni (ezt általában előre jelzik), az internetet, telefont, kábeltévét is a legritkább esetben szerelik előzetes bejelentés nélkül a lakásban. Ha valaki csak egy kis vizet kér a gyereknek, wc-re szeretne menni, vagy éppen minden átmenet nélkül régiségeket vásárolna, feltétlenül érdemes zárva tartani az ajtót. A mobiltelefonok korában életszerűtlen az is, ha valaki ismerősre, távoli rokonra hivatkozik.
5. Nem kell mindent a lakásban tárolni
A fejlett bankrendszerben nem szükséges otthon milliókat, bemutatóra szóló betétkönyveket, értékpapírokat, valutát tárolni, és nem is célszerű: készpénzre ugyanis a legritkább esetben lehet biztosítást kötni. Ugyanez a helyzet a méregdrága ékszerekkel, relikviákkal – amennyiben csak ritkán vannak használatban, a helyük egy bank széftermében van. Az otthon tárolt tartalék kulcsokat soha ne feliratozzuk, hosszabb utazás esetén az esetleg otthon maradó drága autó kulcsait is érdemes elvinni a lakásból.
MFOR
