Az ING Befektetési Alapkezelő Zrt. szerint a következő hónapokban a fejlődő piacok lekörözik a fejlett piacokat. A felülteljesítés okai között szerepel elsősorban a fejlődő országok egészséges pénzügyi helyzete, másodsorban pedig a nyersanyagok árának növekedési trendje. Ugyancsak a felülteljesítést valószínűsíti a globális likviditás-bőség térségre gyakorolt pozitív hatása, valamint a piacok között kialakult, értékeltségi szintekben mutatkozó különbségek is.
Habár az USA és Európa gazdaságai a vártnál gyorsabban kezdtek kilábalni a recesszióból, az utóbbi időben egyre többen kérdőjelezik meg e folyamat fenntarthatóságát. A kételyeket elsősorban az amerikai és európai lakosok aggasztó eladósodottsága, a gyenge banki mérlegek, valamint – különösen az USA esetében – a riasztó mértékű államadósság is indokolja. A közeljövőben újabb lendületet kaphatnak a fejlett gazdaságok növekedési kilátásaival kapcsolatos félelmek.
Ezzel szemben a fejlődő világban a fenti problémák nagy része egyáltalán nincs jelen, vagy csak lényegesen alacsonyabb szinteken jelent meg. Amellett, hogy a térség országainak fiskális és monetáris helyzete általában szilárdnak mondható, valamint élvezhetik a demográfiai folyamatok és az infrastrukturális fejlesztések kedvező hatásait, jótékony hatással vannak e gazdaságokra az USA és Európa belső piacain érezhető növekvő fogyasztói igények is. Ezek a tényezők azt is jelenthetik, hogy a fejlődő piaci régiók a jövőben gyorsabban fognak fejlődni - nem csak a recesszióból történő kilábalás időszakában, hanem hosszú távon is.
A nyersanyagárak már a múlt év karácsonya óta folyamatosan emelkednek. Ezt a trendet elsősorban a világgazdasági stabilizáció kedvezőbb kilátásai és a fejlődő országok (elsősorban Kína) infrastrukturális és építőipari fejlesztései fűtötték. Ez a folyamat az ING Alapkezelő szerint még sokáig kitart majd, ami a nyersanyagok emelkedő árait fogja eredményezni.
A fejlődő piacok számára talán a legkedvezőbb hatást a globális likviditási helyzet, valamint a kockázatvállalási kedv erősödése jelenti. A likviditási ráta növekedése jól előrejelzi a kockázatvállalási hajlandóság kedvező alakulását – gondoljunk csak a 2004-2007 közötti időszakra. A folyamatot meghatározó két fontosabb mérőszám (a globális aggregát M2-pénzmennyiség és az összesített devizatartalékok) már tavaly, a válság kirobbanása előtt nagyot zuhant, ám a pénzügyi stimulusok hatására most újra javulást mutat.
Habár tavaly október óta a fejlődő országok felülteljesítették a fejletteket, mégis az értékeltségi szinteknél még mindig nagy diszkontot láthatunk, ami csak tovább nőtt az utóbbi hónapokban (ezt a fejlődő tőzsdéken látott korrekció és a vállalati eredményeik kedvezőbb kilátásai is fokozzák). Az ING Alapkezelő szerint a fejlődő országok vállalatai prémiummal kellene, hogy forogjanak a fejlettekhez képest, ami a jobb növekedési kilátások és a kedvezőbb makrogazdasági helyzet miatt is indokolt. Amíg ez az árazási különbség fennáll (habár ennek mértéke nem igazán nagy), addig a fejlődő piacok nagy valószínűséggel felül fognak teljesíteni.
Az ING Alapkezelő fenntartja azt a véleményét, hogy azok a piacok fognak remekül teljesíteni, ahol a globális likviditási helyzet javulása miatt a befektetők kockázatok felé mutatott érzékenysége nagyon magas – ilyen például Magyarország, Törökország és Lengyelország. Ezek a piacok továbbra is ígéretesnek mutatkoznak, hiszen a világgazdaság lassú felépülésével a kockázatokat kereső befektetői étvágy ezekben az országokban csak növekedni fog (és tény, hogy egyre kevesebb számú, magas deviza carry-vel kecsegtető piacon kell osztoznia a globális tőkének).
Az alábbi grafikon (3. ábra) szemlélteti, hogy az ING Alapkezelő kedvelt kockázatos piaca, Magyarország és az első számú defenzív fejlődő piaci választása, Izrael közötti relatív teljesítmény hogyan alakult. Ez a rally már hat hónapja tart és a jövőre vonatkozóan is kedvező kilátásokat tartogat.
Ugyanakkor a régióban Oroszország szerepe az eddiginél kedvezőtlenebbre fordult, mert a kedvező jelek csak időlegesnek és meglehetősen bizonytalannak tűnnek: hiába az olajárak emelkedésének kedvező hatása, a hazai gazdaságban a fogyasztói kereslet tovább esik, a hitelezési aktivitás lassul, a bérek csökkennek és a munkanélküliség is folyamatosan nő.
