„A személyi jövedelemadó rendszerének átalakításával, a mediánbér alatt keresők adóterheinek csökkentésével kezdheti a hamarosan kormányra kerülő Tisza Párt a magyarországi adórendszer átalakítását” – mondta el H. Nagy Dániel, a Forvis Mazars adó- és jogi szolgáltatási üzletágának vezetője a könyvvizsgáló cég legújabb, 22 közép- és kelet-európai, valamint 3 közép-ázsiai ország adópolitikáját bemutató és összehasonlító kiadványának ismertetésén.
Fotó: Facebook/Magyar Péter
A szakértő szerint ugyanakkor nem biztos, hogy a Tisza még idén hozzányúl a rendszerhez. Elképzelhető, hogy csak 2027-től lépne hatályba az az adójóváírás, aminek köszönhetően a minimálbért keresők szja-terhelése 15-ről 9 százalékra csökkenne. A várható hatásokkal ebben a cikkben foglalkoztunk részletesen:
A Tisza Párt azt ígéri, hogy sokkal kiszámíthatóbb adópolitikát fog folytatni elődjénél.
„Ebben az esetben nem rángatnák az adórendszert évente hússzor, de kétszer sem. Egy ideális világban azt sem lehetne megtenni, amit az elmúlt években láttunk, hogy van egy nyári és egy őszi adócsomag. Egy stabilabb rendszerben évente egyszer nyúl hozzá az aktuális kormányzat az adórendszerhez”
– tette hozzá H. Nagy Dániel. Számításai szerint az szja-csökkentés 3-500 milliárd forintot vonna el a költségvetésből.
Adócsökkentés, de miből?
Az adócsökkentéseknek (a Tisza Párt a vényköteles gyógyszerek általános forgalmi adójának 0 százalékra, illetve a tűzifa és az egészséges élelmiszerek áfájának 5 százalékra mérséklését is megígérte) persze meg kell találni a fedezetét. Már csak azért is, mert a szintén a párt programjában szereplő euróbevezetés egyik alapfeltétele a szigorú fiskális politika: a költségvetési hiány kordában tartása, illetve az államadósság csökkentése.
Fotó: Depositphotos.com
H. Nagy Dániel a legnagyobb fantáziát ezen a téren a vállalatokra vonatkozó társasági adó emelésében látja. A magyarországi, 9 százalékos tao-kulcs ugyanis a legalacsonyabb az Európai Unióban (miközben a 27 százalékos áfa továbbra is a legmagasabb). A szakértő szerint itt akár az adókulcs megemelése, akár egy többkulcsos rendszer kialakítása is járható út lehet.
„De a társasági adókedvezmények oldalán is rengeteg a mozgástér. Azt gondolom, hogy például a látványcsapatsportokba átcsatornázott állami ezermilliárdoknak is biztosan valamilyen gátat kell szabni.”
Emellett érdekes kérdés lesz, hogy mihez kezd majd a Tisza az iparűzési adóval. A párt ennek az adónemnek és a társasági adó adóalapjának a harmonizálását ígérte, „jelentsen ez bármit is.”
A lehetséges bevételi oldalon felmerülhet még a különadók rendszerének átalakítása, szűkítése. A leköszönő Orbán-kormány az idei évtől a bankokra vonatkozó extra terheket emelte meg. A reklámadót pedig idén júliustól visszavezették volna, de az utolsó pillanatokban érkező kormányrendelettel ez jelen állás szerint mégsem történik meg.
„Az új Országgyűlésnek ezzel a kérdéssel majd foglalkoznia kell. Nem tudjuk még, mit tesz majd a Tisza Párt a különadókkal (amelyek révén Orbán Viktor elmondása szerint 2010 óta 15 ezer milliárd forintot vontak el a cégek profitjából). Azt is át kell gondolniuk, hogy mihez kezdenek majd a kiskereskedelmi adóval” – folytatta a szakértő.
A magyar rendszer azért is nevezhető unikálisnak, mert míg a környező országokban a vállalati különadók inkább a koronavírus-járvány miatti nehéz gazdasági helyzetben, rendkívüli adókként jelentkeztek, addig nálunk ezek permanens részét képezik a költségvetésnek. H. Nagy Dániel a pénzügyi tranzakciós illetéket és Robin Hood-adót (ami az energetikai cégekre vonatkozik) is megemlítette.
Vagyonadó: a nagy rejtély
A Tisza által belengetett vagyonadó pedig az egyik legnagyobb kérdés a leendő új kormány adóígéreteivel kapcsolatban. H. Nagy Dániel az Mfor ezzel kapcsolatos érdeklődésére elmondta: nem véletlen, hogy a legtöbb ország nem ebbe az irányba indult el.
A vagyon helyett ugyanis sokkal egyszerűbb a jövedelmet, az osztalékot vagy a céges nyereséget megadóztatni. Itt rengeteg értékelési kérdés merül fel, nem beszélve arról, hogy számos kiskapu lehet (például a vagyon átírása családtagok nevére vagy külföldre menekítése).
„Magyarországon 2010 előtt már volt kísérlet a nagyértékű ingatlanok megadóztatására, az adóhatóság neki is állt az ezzel kapcsolatos nyilvántartás felállítására. Végül azonban ebből a tervből nem lett semmi.”
H. Nagy Dániel szerint a vagyonadóval kapcsolatos adminisztráció és az ellenőrzés kiépítése elképesztően nagy erőforrásokat venne igénybe. Ha meg is valósul a rendszer, ebből idén még biztosan nem származik érdemi bevétele a költségvetésnek.
Hogyan lehetne visszahozni a katát?
Összességében a Tisza Párt adócsökkentést ígér az alacsonyabb jövedelműeknek és a kisvállalkozásoknak. Ez utóbbinak fontos eleme lehet a kata újbóli kiterjesztése. A részletszabályok még hiányoznak (a munka a háttérben viszont a szakmai szervezetek részéről már folyik, erről bővebben ebben a cikkben olvashatnak). H. Nagy Dániel szerint azonban nagy hiba lenne, hogyha a 2022-es szűkítés előtti állapothoz térnénk vissza.
„A kata aránytalanul kedvezőbb feltételeket kínált a munkavállalói státuszhoz vagy az egyéb vállalkozói foglalkoztatási formákhoz képest.” A szakértő szerint, ha a katás adózást a cégek közötti számlázásban is újra lehetne választani, akkor a fix, havi 50 ezer forintos adóteher már nem lenne méltányos a többi adózóval szemben.
„Ennél egy magasabb tételes, valorizált, tehát az infláció mértékével emelkedő összeget tudnék elképzelni.”
Az adórendszerünk még mindig unortodox
Ha ismét a nagy képet tekintjük, és a magyar adórendszer jelenét, valamint várható irányait vetjük össze a tanácsadó cég adóbrossúrájában megtalálható másik 24 országéval, akkor kijelenthető, hogy Magyarország egy kissé különutas irányba halad.
A jövőt illetően az szja- és az áfacsökkentés is inkább kirívónak számítana. 2026-ban ugyanis Észtországban, Szlovákiában és Romániában is emelték a jövedelmeket terhelő adókat (keleti szomszédunknál a legnagyobb, 6 százalékos mértékben, méghozzá az osztalékra vonatkozóan). Csökkentés pedig egyes kulcsok esetében csak Görögországban történt.
Az elemzés által vizsgált országok kevesebb mint felében működik egykulcsos szja-rendszer, a szomszédaink közül Romániában, Szerbiában és Ukrajnában. A 15 százalékos magyar adókulcsnál pedig csak a 18 százalékos ukrán és a 22 százalékos észt a magasabb, az egykulcsos megoldásokat figyelembe véve.
Progresszív, többkulcsos személyi jövedelemadózást alkalmaznak például Csehországban, Lengyelországban, Németországban, a szomszédaink közül pedig Horvátországban, Szlovákiában, Szlovéniában és Ausztriában.
Az áfa pedig szintén több vizsgált országban, így Romániában, Észtországban és Kazahsztánban is nőtt 2026-ban. A 27 százalékos, rekordmagas magyar áfakulcshoz egyébként a Tisza sem valószínű, hogy hozzányúlna („nincs rá költségvetési mozgástér”), de a kedvezményes áfakört kibővítené.
Már talán el is felejtettük: mi van a globális minimumadóval?
Ami pedig a jelenlegi viszonyokat illeti, a magyar adórendszer szerkezete eltér a régiós főáramétól: a fogyasztási adók súlya kiemelkedően magas. A 27 százalékos áfakulcshoz csak a Horvátországban érvényben lévő 25 százalékos adótartam mérhető. A közép- és kelet-európai régióban az átlagos áfakulcs 19 százalék.
Eközben a 9 százalékos társasági adókulcs messze Magyarországon a legalacsonyabb. A régiós átlag közelíti a 20 százalékot. A képet árnyalják persze az egyes szektorokra, különösen a bankrendszerre vonatkozó különadók (ezek mértéke 2026-tól 20 milliárd forintos adóalap alatt 10 százalékra, a felett pedig 30 százalékra emelkedett). Szintén egyedi teher a helyi iparűzési adó vagy épp az innovációs járulék.
Az összes adónemet figyelembe véve egyébként a legnagyobb, évente 750 millió euró feletti árbevételt realizáló multinacionális cégek a Magyarországon 2024 óta érvényes, 15 százalékos globális minimumadó szintje felett fizetnek be a költségvetésbe.
„Ez a kérdés nagyon aktuális, ugyanis az első bevallásokat idén júniusban kell benyújtaniuk ezeknek a vállalatoknak. Más kérdés, hogy mennyire volt jó öltet bevezetni úgy a globális minimumadót, hogy közben a világgazdaság legnagyobb szereplői, élükön az Egyesült Államokkal és Kínával, kihátráltak belőle” – mondta H. Nagy Dániel.
Mennyit ér a pénzünk?
Ha a jövedelmeket terhelő adókat összességében vizsgáljuk (ide tartozik a személyi jövedelemadó mellett a 13 százalékos szociális hozzájárulási adó, valamint a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék is), akkor a magyarországi adóék 41 százalék. Ez gyakorlatilag azt mutatja meg, hogy mennyi pénzt von el az állam a munkavállaló bruttó havi fizetéséből.
Fotó: Depositphotos.com
A 41 százalékkal egy szinten vagyunk Csehországgal és Horvátországgal. Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában, Ausztriában, Szlovéniában és Németországban pedig magasabb az elvonás mértéke (a németeknél a legmagasabb, 47 százalék feletti). A balkáni országokban viszont egészen alacsony adóékeket láthatunk, ott Koszovó zárja a sort 13 százalékkal.
A Mazars egy példán is szemléltette, hogy Magyarországon mennyi pénzt kell befizetnünk a költségvetésbe a bruttó jövedelmünk után.
A 2025 novemberi, bruttó 749 ezer forintos átlagbérből a versenyszférában egy gyermektelen munkavállaló zsebében 498 800 forint marad. A közteher tehát csaknem 348 ezer forint. Nagymértékben változik azonban a helyzet akkor, ha a munkavállalónak gyereke születik. Három gyerek esetén, a családi adókedvezményeknek köszönhetően Magyarországon 17,8 százalékra csökken az adóék mértéke, ami kimagaslónak számít.
Az elemzés ebbe még nem is számította bele az egyéb adókedvezményeket, mint az édesanyák vagy a 25 év alattiak szja-mentességét.
Apropó, édesanyák szja-mentessége! A leköszönő Orbán-kormány döntése értelmében 2029-ig, felmenő rendszerben minden magyarországi kétgyermekes édesanya eltekinthetne a személyi jövedelemadó megfizetésétől (a háromgyermekes anyáknak pedig tavaly október óta nem kell szja-t fizetniük – a szerk.)
H. Nagy Dániel kérdésünkre azt is elmondta, hogy ezt a lépcsőzetes megoldást az előző kormány már törvénybe iktatta, és nem valószínű, hogy a Tisza Párt hozzányúlna a rendszerhez.
„Bár a teljes költségvetési hatást csak később látjuk majd, nem vagyok biztos benne, hogy politikailag beleférne a Tiszának a rendszer megszüntetése. A saját népszerűségét, hitelességét is aláásná, pláne azok után, amikkel támadta őt a leköszönő kormány a kampány során.”
A Mazars végül azt is megvizsgálta, hogy mennyit érnek a magyarországi fizetések. A nominális szint is fontos (a minimálbér 11, az átlagbér 9 százalékkal emelkedett tavaly idehaza, ami kifejezetten erős bérdinamikának számít), de még érdekesebb, hogy mit mutatnak a számok vásárlóerő-paritáson mérve. Ez azt mutatja meg, hogy egy adott országban a havi jövedelemből mennyi terméket és szolgáltatást tudunk megvásárolni.
Ez alapján a dobogó első három helyén Ausztriát, Németországot és Lengyelországot találjuk, majd a horvát, a cseh, a szlovén, a litván és a montenegrói fizetés éri a legtöbbet. Magyarország a 9. helyen áll, a szomszédaink közül megelőzzük Romániát, Szerbiát, Szlovákiát és Ukrajnát. A legrosszabb helyzetben pedig két közép-ázsiai ország, Kirgizisztán és Üzbegisztán van.
A nominális bérek közti égbekiáltó különbségek érzékeltetésére pedig álljon itt néhány adat: a 2438 eurós osztrák és a 2409 eurós német minimálbér magasabb, mint a magyar átlagbér (ami 1948 euró, idén januári, 384 forintos euróárfolyamon számolva). Utóbbi mutató Ausztriában 5497 euró, Németországban pedig 4784 euró.
